Nem a feljebb lépés, hanem a feladat motiválja Pápai Tamást

Majd pontosan öt év után tért vissza a Continental veszprémi gyárába az egykori ügyvezető, Pápai Tamás, aki ismét a korábbi pozícióját foglalja el. Fél lábbal még kint maradt, az ottani munkáit január végéig befejezi, azt követően kizárólag az itteni feladataira tud koncentrálni. Első veszprémi munkanapjainak egyikén beszélgettünk.

-  Tizenhét éves veszprémi tevékenység, benne tíz éves gyárvezetői munka után kerültem ki a Continental frankfurti központjába. Azzal a céllal mentem ki, hogy kikerüljek a viszonylag szűkebb gyári környezetből, az elismert és eredményes tevékenységből; kinyíljon a látóköröm, megismerjem a központot, és a Continentalt a világban. Ez tulajdonképpen tanuló, fejlesztő célú kiküldetés volt számomra.

- Mivel bízták meg odakint?

- A feladatom hasonló volt, mint Veszprémben csináltam. Az üzleti egységek - húsz telephelyről beszélünk a világ számos pontján - tevékenységét – gyártás, termékek telepítése, és a többi – kellett koordinálnom, műszaki, logisztikai és minőségügyi szempontból egyaránt. Operatív vezetőnek hívják ezt a funkciót. Emellett részt kellett vennem a központ munkájában, ahol a központi pénzügy, a központi beszerzés, a központi HR, a központ régiói illetve a termékszegmensnek vezetőivel együtt kellett az üzleti egység munkáját, jövőjét menedzselni, tervezni és végrehajtani. Ezen belül az én szakterületem a gyártó telephelyek voltak.

Pápai Tamás visszatért Veszprémbe

Fotó: Continental

- Nem volt nehéz elfogadtatnia magát kelet-európaiként, a menedzsment legfiatalabb tagjaként?

- Az elején elég nehéz volt. Két területen kellett helyt állnom. Az egyik maga a frankfurti központ, ahol rajtam kívül mindössze egy amerikai volt tagja a menedzsmentnek, a többiek mind németek. Nekem a beilleszkedés volt a nagyobb kihívás. Amikor még gyárvezető voltam, tapasztaltam, hogy nekünk kelet-európaiak van egyfajta kisebbségi érzésünk. Szerencsére soha nem éreztették velem, hogy honnan jöttem, s hogy a legfiatalabb vagyok.

Mindehhez társult az új munkaköröm, amit meg kellett tanulnom. Igen komoly elvárásokat támasztottak velem szemben, szerkezeti-, szervezeti átalakulásokban vettem részt. A gyárakban nem volt probléma, azzal együtt sem, hogy nyilván különböző kultúrákról, különböző termékekről beszélhetünk, amiben azért volt kihívás. Úgy érzem, a tizenhét éves gyári tapasztalat, a tízéves gyárvezetői múlt mindenkiben megerősítette, hogy tudom, miről beszélek.

- Úgy gondolom, jó munkát végzett, hiszen három évre tervezett...

- Mivel most már az öt évet meghaladó időszakról beszélünk, gondolom, elégedettek voltak velem Németországban. Összesen öt és fél év lesz a teljes időszak, mert még maradtak kinti feladataim. Október elsejétől vagyok a Continental Automotive Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, illetve ideiglenesen a veszprémi gyár HR vezetői funkcióját is ellátom. Ez sok feladat. Január végéig ingázom, ám ekkor befejezem a központi tevékenységemet, onnantól teljes mellszélességgel a veszprémi gyárra tudok koncentrálni.

- Sokan úgy gondolták, ha valaki Németországban ilyen szakmai karriert ér el, többet haza sem jön, kicsi lesz neki Magyarország...

- Amikor kimentem, már akkor jeleztem, hogy három év után szeretnék visszatérni, amire végül ráhúztam. Azt gondolom, 8-10 év az a határ, amikor érdemes elgondolkozni, hazatér, vagy végleg kint marad az ember. Németország jó munkahely, járhattam a világot Brazíliától Dél-Koreáig. Nemzetközi csapatban dolgozni, eleget tenni a kihívásoknak, nagyon klassz dolog.

- Nem gondolt arra, hogy ott próbál meg még feljebb lépni?

- Nem csak a szépet és jót kell látni a kinti munkában, hanem a kihívásokat, a felelősséget, a nehézséget is. Azt gondolom, hogy 23 éves szakmai tapasztalattal a hátam mögött megvan bennem az egészséges önértékelés: tudom mit, meddig és hogyan, és azt is, mi a fontos számomra az életben.

Az embernek fontos, hogy jó teljesítményt nyújtson, elfogadják a munkatársai, elégedettek legyenek a vezetői, és saját magában is meglegyen az elégedettségi, eredményességi érzés. Ha ezt a helyzetet túlfeszítjük azzal, hogy mindig feljebb és feljebb törünk, az veszélyes és egészségtelen is lehet. Én ebbe nem akartam belemenni. Én elégedett vagyok azzal, amit elértem.

A veszprémi gyár vezetője, Henning Döll vissza fog térni Németországba. Megbíztak azzal, hogy vegyem át a gyár irányítását, én pedig igent mondtam.

- Ez nem visszalépés a szakmai karrierjében?

- Ezt már többen is megkérdezték tőlem. Nagy örömmel jöttem vissza, komoly kihívásnak érzem az itteni feladatokat. Nekem soha nem számított a pozíció neve, címe, az emelet magassága, sokkal inkább számított, ha megbecsülnek, s értéket tudjunk teremteni. Úgy látom erre itt most mód nyílik.

- Amikor elment, 900-an voltak, ma 2500-an dolgoznak. Ez a veszprémi gyár már nem az, mint amit itt hagyott. Így tapasztalta?

- Igen. A veszprémi gyár korábban lényegesen magasabb árbevételei után, az elmúlt évek termékstruktúra átrendezésével az árbevétel csökkent. Másfajta termékeket készítünk, mint azt korábban tettük. 10-15 éven át meghatározó volt a veszprémi gyár árbevételében a szenzorklaszter, aminek a gyártását néhány héttel ezelőtt be is fejeztük.

A fejlesztési központ is sokat változott, bővült. Most is egy új épületszárnyat építünk. Ez a jövőbeli fejlődés irányát mutatja. A munkaerő-piaci változás szintén érdekes kihívás elé állítja a vállalatot.

Amióta visszajöttem, nagyon sokat beszélgettem a kollégákkal; a gyártósori mérnökökkel, középvezetőkkel, az üzemi tanáccsal és persze a menedzsment tagjaival. Már van egyfajta benyomásom. Már megkezdtük a szerkezeti, szervezeti változtatásokat. Ebben a munkában mindenkire számítok, akik képesek arra, hogy az általam meghatározott irányban és módon - felső-, vagy középvezetőként, akár specialistaként - segítsenek a veszprémi gyárnak. Aki ebben a kihívásokkal teli időszakban a partnerem és segítőm, valamint támogatja a közösséget, azzal szívesen dolgozom együtt.