2015.09.25. 17:17
Idegen kultúrák ütköznek - A történész szerint a korábbi népmozgások alapvetően eltértek a mostanitól
Számos példát találunk a népek mozgására, vándorlására. A keveredéssel kultúrák, identitások, vélemények is ütköznek, azonban a történelemben általában semmi nem fekete vagy fehér Nagy Szabolcs történész, levéltáros szerint.
Ha népvándorlásról, népek mozgásáról van szó, akkor először is tisztázni kell a fogalmakat Nagy Szabolcs szerint. Alapjában véve három rokon jelenségről beszélhetünk, a jelenlegi aktuálpolitikában is többek között ezek elhatárolásáról folynak viták.
Az egyik már nem élő jelenség a területszerző háború. Ide sorolható a magyar történelemben a Kárpát-medencei honfoglalás, amely a magyarság ikonikus jelentőségű eseménye. A területszerzés kétféle módon történhet; egyrészt amikor egy uratlan, szilárd államiság nélküli területet vesz be egy nép. A honfoglalásra bizonyos értelemben ez elmondható: jelen voltak a nagy morva vagy frank birodalom határterületei, azonban az Alföld például senki földje volt. A másik típus, amikor egy adott államhoz tartozó területet foglalnak el idegen népek. A történelemben ennek iskolapéldája a Nyugatrómai Birodalom összeomlása, amikor különböző germán népek foglalták el annak korábbi területeit. A másik két fő jelenség közül az egyik a migráció; a magyar kormány a jelenleg kialakult bevándorlási helyzetet gazdasági migrációként jellemzi. Ez egy létező jelenség, amely a magyar történelemben is előfordult.
- József Attilát idézve az Amerikába kitántorgott magyarok esete példa erre, amikor jobb megélhetést remélve milliószámra mentek el honfitársaink az Amerikai Egyesült Államokba, Dél-Amerikába vagy egyéb tájakra.
Számos korban volt arra is példa, amikor Magyarország felé irányult a vándorlás.
A horvát–magyar zöldhatárt átlépő illegális bevándorlók mennek rendőri kísérettel Gyékényes vasútállomásra, Zákány közelében
MTI: Varga György
- A dákoromán kontinuitásban hívők nem értenének ezzel egyet, de véleményem szerint ide sorolható a románság erdélyi betelepülése is, amikor a románok az addigi lakhelyeiken nem találták meg azt a megélheté- si formát, melyre igényük volt. Minden ilyen esetben azon- ban volt egy fogadókészség a célállam részéről - hangsúlyozta Nagy Szabolcs.
A románokat például hívták és ösztönözték a mindenkori magyar uralkodók, földesurak, mivel szükségük volt arra a munkaerőre és arra a fajta munkára, amelyet el tudtak végezni, például a magas hegyekben transzhumáló pásztorkodásra vagy az erdőgazdálkodásra. Ez tehát kettős, egymást kielégítő igény volt. Szintén erre a kölcsönösségre példa, amikor tömegek Amerikába vándoroltak; az USA-ban a 19. század végén, 20. század elején a munkaerőpiacon volt egy olyan rés, melyet nem tudtak helyben betölteni, ezért szüksé-gük volt a magyar, olasz vagy egyéb munkaerőre.
- Jelenleg talán az egyik legnagyobb konfliktus, hogy senki nem tudja pontosan megmondani, hogy a mostani helyzetben valóban szükség van-e ennyi munkaerőre bárhol is. Emellett nem feltétlenül van meg a kölcsönösség, a fogadókészség a célországok részéről - emelte ki a szakember.
A történelem jelentősebb európai népvándorlási hullámai
A migrációs folyamatok korábban a maihoz képest teljesen más közlekedési és kommunikációs viszonyok között zajlottak, sokkal könnyebb volt a határokat lezárni. Például a tengeren túli területeken könnyen és viszonylag eszerűen megvalósították, hogy a bevándorlókat szállító hajókat nem fogadták az adott állam kikötőiben.
A nagy népmozgások jelenségének harmadik típusa a tényleges menekültek esete. A magyar történelemben ez szintén jelen volt mind befogadó, mind kibocsátó oldalról. Az első ilyen nagyobb hullámok egyike a kunok befogadása volt, az Árpád-ház késői korszakában a 13. században.
A kunok az akkori lakhelyükön, a délnyugat-oroszországi sztyeppevidéken kialakult harcok miatt nem tudtak megmaradni, a törzsi szövetségüket fel kellett volna adni. Ekkor a nyugatra menekülő kunokat Magyarország befogadta. Szintén ez történt a lengyelek befogadásánál a második világháború alatt, amikor a Szovjetunió és Németország két oldalról rárontott Lengyelországra, és pár hét alatt megszűnt a független lengyel állam. Mindazok, akik el tudtak menekülni, a hagyományos lengyel magyar barátság okán idejöttek, és hazánk befogadta őket, sőt, Magyarország komoly konfliktust is felvállalt emiatt a szövetséges német állammal.
Voltak nagy magyar menekülthullámok is. Az elsők között érdemes megemlíteni az 1848 -49-es szabadságharc bukása utáni menekülést, amikor a legjelentősebb politikusoktól kezdve, mint például Kossuth Lajos, egészen az egyszerű emberekig sokan elhagyták az országot, mert féltették az életüket, és a kivégzések kapcsán tudjuk, hogy joggal tartottak ettől. A számát tekintve legnagyobb menekülthullám az 1956-ot követő volt.
Nagy Szabolcs (lent, jobbra): Mennyiségében ilyen migrációs nyomás a mi kultúrkörünket civilizációnk megszilárdulása óta nem érte, a korábban lezajlott nagyobb népmozgások valamely alapvetően fontos jellemzőjükben lényegesen eltértek a mai folyamatoktól
Fotó: Penovác Károly
- Ez tekinthetjük akár a két jelenség közötti átmenetnek is. Sokan ugyanis azért hagyták el az országot, mert közvetlen életveszélyben voltak, mások pedig csupán nem szerettek volna tovább élni a szovjet blokkra jellemző keretek között. Egy lehetséges megközelítés szerint tehát egy részük menekültnek, más részük pedig gazdasági okból kivándorolt személy-nek számított. Persze más megközelítés szerint ez utóbbiak sem számíthattak arra, hogy a bukott forradalom után az alapvető szabadságjogaik biztosítva lesznek az országban, így ők is menekültnek minősültek - fogalmazott Nagy Szabolcs.
A jelenlegi migrációval kapcsolatban jogfilozófiai, kulturális értelemben is felmerülnek aggályok a szak-ember szerint. Az euroatlanti kultúrkörben az emberi jogoknak egyre bővül az a halmaza, melyet alapvetőnek tartanak a döntéshozók. Ezeknek az első, második és harmadik generációs körét lehet megkülönböztetni. Az első generációba olyan jogok tartoznak, mint például az élethez való jog, amely a 18. századi felvilágosodásból eredeztethető. Az iszlám azonban még ezeket sem ismeri el. Mi pedig jelenleg olyan jogok alapvető voltáról vitatkozunk, melyek már a harmadik lépcsőfokhoz tartoznak. A történelem során nem volt alapvető, hogy ilyen jogokat biztosítsanak az embereknek, a menekültek ellátásának, befogadásának minden feltétel nélküli követelménye is egy aránylag késői fejlemény. Például a kunok már említett befogadása sem jótétemény volt, hanem jól felfogott magyar érdekből történt, mivel ők biztosították azt a könnyűlovas fegyvernemet, amely a magyar hadseregből addig-ra már hiányzott, és amely potenciálisan sikerrel vehette fel a harcot tatár betöréssel szemben.
Veszprém megyében a svábok betelepítése szintén megkerülhetetlen jelen téma kapcsán. Azonban ez sem az emberek spontán beözönléseként zajlott, hanem szintén elsősorban gazdasági megfontolásból, jogilag rendezett keretek mentén telepítették le őket. Ami jelenleg zajlik, az több tekintetben példa nélküli a világtörténelemben.
Nagy Szabolcs szerint a történelmi vonatkozások folyamatos hivatkozási alapot jelentenek a vitázók számára, ezek az összehasonlítások sántítanak, hiszen egyrészt mennyiségében ilyen migrációs nyomás a mi kultúrkörünket civilizációnk megszilárdulása óta nem érte, másrészt a korábban lezajlott nagyobb népmozgások valamely alapvetően fontos jellemzőjükben lényegesen eltértek a mai folyamatoktól.