Önállósodás vagy kényszer? - Sok fiatal jobb megoldás híján marad a szülői házban

Nálunk még mindig szokás a saját lakás, csakhogy azoknak a fiataloknak, akik mögött nem áll kellő háttér vagy nincsenek jól fizető állásban, komoly fejtörést okoz az otthonteremtés. Sokan nemcsak kényelemből választják a „mamahotelt", és szép számmal vannak olyanok is, akik szigorú takarékossággal ugyan, de albérletben élnek inkább.

Egy bank friss elemzése szerint továbbra is a szülői házban él a 19–29 éves városi fiatalok több mint 60 százaléka. Az önállósodás egyik kézenfekvő útjának tűnő albérletet ötödük választotta. Többségében kettesével vesznek ki egy lakást, amelyért átlagosan 29 ezer forint bérleti díjat fizetnek fejenként. Rezsivel együtt 53 ezer forintra van szükség havonta az önállósodás első lépéséhez.

Nem nőtt a fiatalok önállósodási kedve a jelentősen lecsökkent költségű, alacsony kamatok mellett elérhető lakáshitelek ellenére sem. A 19-29 éves városi fiatalok 62 százaléka még a szüleivel él. A családdal együtt élő fiatalok ötödének fontos csak, hogy önálló háztartásba költözzenek, negyedük nem tervez még önállóságot. A költözés legvalószínűbb forgatókönyve az albérlet, jelenleg a fiatalok 18 százaléka él valamilyen önálló bérleményben.

Szociológusok és pszichológusok – mások mellett Kardos Klára klinikai szakpszichológus lapunknak többször is beszélt erről – azt tapasztalják, hogy egyre több harmincas éveiben járó fiatal marad a szülői házban. A mamahotelként emlegetett létforma, úgy tűnik, nagyon vonzó, hiszen egyre kevesebben vállalják, hogy önálló életet kezdenek, ez nagyon kényelmes a fiataloknak.

Bódi Ferenc szociológus, az MTA tudományos főmunkatársa egyik elemzésében kiemeli, jó lenne, ha a szülők több feladatot adnának gyermekeiknek. A fiatalok sokáig tanulnak, nem tudnak egzisztenciát építeni, nem állnak a saját lábukra, nincs lakásuk, ezért hosszú ideig a szüleikkel élnek. A mamahotelben a házasodni nem siető fiatal jól érzi magát. Szülei mindent megtesznek helyette, ő élvezi a kényelmet. Sokan húszas éveik közepén vagy még ennél is később kerülnek ki az oktatásból, és akkor szembesülnek helyzetükkel. A szakemberek szerint az ember természetében pedig benne van a függetlenedésre való törekvés. A többség a mamahotel-életformát nem választja, hanem vagy belekényszerül, vagy egyszerűen csak beleszokik. Húsz-harminc évvel ezelőtt a fiatal egy bizonyos kor után rosszul érezte magát, ha nem volt házastársa. Most kicsit rossz szemmel nézik azt, aki túl korán elkötelezi magát. Ha ez nem változik, annak beláthatatlan következményei lesznek. Magyarországon évről évre csökken a házasságkötések száma. Nagyon sokan vannak olyanok, akik már betöltötték 30. életévüket, de még nem házasok. A sokáig otthon lakó férfiak gyakran azokat a nőket vonzzák, akik túlzásba vitt gondoskodásukkal, féltésükkel, anyaszerepükkel szintén nem a férfioldalt erősítik bennük. Az ilyen kapcsolatokban nem kell férfiként helytállniuk. A mamahotel kényelmes, nem kell felelősséget vállalni egy másik emberért.

Az ajkai Egyed Zsolt és Orsós Hajnalka négy kiskorú gyermeket nevel, helyzetük jó példa arra, hogy idehaza sokan élnek albérletben annak ellenére, hogy szó szerint filléres gondokkal küszködnek. Ők most egy tízemeletes épület 36 négyzetméteres, sokadik emeleti lakásában élnek. A férfi az egyik ajkai gyárban dolgozik három műszakban, felesége a háztartást vezeti. Az asszony nyolc általánost végzett, és, mint mondja, esélye sincs az elhelyezkedésre. A pár nem számíthatott családi segítségre, a férfi édesapja maga is szűkösen él. Azt mondják, egyébként is külön laknának ők, mert ezt tartják jobb megoldásnak. A hattagú család havonta az apa fizetésével és a családi pótlékkal együtt közel kétszázezer forinthoz jut, amiből az albérlet és a rezsiköltség kifizetése után 40-50 ezer forintjuk marad a megélhetésre. Ebből vesznek élelmet, némi ruhát a gyerekeknek, a karácsonyi vacsorára, rántott húsra, töltött káposztára, kalácsra már régóta spórolnak. A férfi munkahelyén szokás, hogy megajándékozzák dolgozóik kiskorú gyermekeit, így erre nem lesz gondjuk, nem is nagyon telne rá. Azt mondják, egyik napról a másikra élnek, hitelt semmilyen körülmények között nem vennének fel, nem bíznak sorsuk jobbra fordulásában és nem is számíthatnak semmire.

Németh Nóra két kutyájával, Artúrral és Kiwivel osztja meg otthonát. A fiatal ajkai nő sokkal célszerűbbnek tartja azt, hogy a hozzá hasonlók mielőbb önállóan éljenek, különköltözzenek. Fotó: Kovács Erika

Már a húszas évei elején elköltözött otthonról albérletbe Németh Nóra. A fiatal ajkai üzletasszony és állatvédő két kutyájával, Artúrral és Kiwivel osztja meg otthonát. Sokkal célszerűbbnek tartja azt, hogy a hozzá hasonlók mielőbb önállóan éljenek, külön költözzenek. Mint mondja: húszéves korára az embernek már lehetnek kiforrott, saját szokásai, elvárásai, ízlése, amit a család már nem biztos, hogy kellőképpen elfogad.

Célszerű idejekorán megtanulni azt, ha az ember valamit akar, azért dolgozni, tenni kell, és áldozatokat vállalni az önállóságért. Ily módon meg lehet tanulni többek között a pénz beosztását, a felelősséget, a küzdést bármiért is – vélekedik a fiatal nő.

Menni vagy maradni?

Kovács Erika

Alighanem sok esetben könnyű egyszerűen ráfogni egy fiatalra, hogy a kényelmet keresi, emiatt marad a mamahotelben.

Biztosan adódnak kivételek, de azt látom, sokan szívesen költöznének már és alapítanának családot, de ehhez nincs kellő anyagi lehetőségük. Enélkül viszont marad a szülőkkel való kényszerű együttélés önálló keresettel is.

Egy frissen végzett mérnök fiatalember ismerősöm nemrég őszintén elmondta, hogy nincs is rosszabb helyzet annál, amikor egy lány előtt adott esetben azt kell mondania, hogy nem telik rá.