Nagyszüleink kovászos kenyere

Takó Zoltán a magyar pék válogatott tagjaként járja az országot, és süti különleges kenyereit.

- A jó kenyér jó kovászból készül. Ám ez munkaigényes, kell egy pék, aki elkészíti, tudni kell vele dolgozni. Nem úgy, ahogy a multik csinálják, egy zsáknyi anyag, bele a vizet és kész. Ebben a felgyorsult világban a kovászos kenyér kezdi elveszteni a varázsát. Pedig nem kell messzire visszanyúlni, amikor nagyanyáink készítették a kenyeret. Előző nap bekovászoltak, másnap reggel befűtötték a kemencét, megsütötték a négy-öt kenyeret, és két hétig ették. Ezt a mai világra nehéz volna alkalmazni. Ha csak azt nézzük, az már önmagában reklámfogás, hogy van kovász a kenyérben. Ezt a zacskón külön felirat is hirdeti. Márpedig az igazi jó kenyérnek kovásszal kell készülnie. Mindig és mindenkor. Az pedig, hogy egy hét múlva is ehető a kenyér, az a 21. században élő embereknek semmit nem jelent. Minden nap frissnek kell lennie, sőt, melegnek, amikor megvásárolják - mondja a fiatal pék, aztán egyre jobban belemerül a magyarázatba.

Takó Zoltán mindent tud a jó kovászos kenyérről. Mindezt a gyakorlatban is alkalmazza, különleges termékei igazi csemegének számítanak. Országos és nemzetközi versenyeken a válogatott tagjaként arat sikereket

- No meg aztán a búzának is varázsa van, hiszen az maga az élet. Elvetik, kicsírázik, nő, fejlődik, beérik: ez az élet jelképe. Most szénhidrátot kell csökkenteni, mert ezt hisszük egészségesnek. Az osztrákoknak éppúgy hiába mondanánk, hogy ne egyenek rozskenyeret, mint azt, hogy a kínaiak felejtsék el a rizst. Ezt nálunk meg lehet csinálni. A televízió előtt ülő embereknek be lehet adni, hogy egészségtelenül étkeznek. Pedig a magyar ember fő eledele mindig a fehér kenyér volt. Ma mindenki fitneszel, odafigyel magára, csak barna, vagy magos kenyeret eszik, és nem jön rá arra, hogy semmit sem ér. Mi nem tudunk kiállni azért, amink van. Egy normális, kovászos fehér kenyér ezerszer többet ér bármelyik szemre szép, de tartalmatlan magos kenyérnél - mondja Zoltán, aki arról is mesél, hogy nagyszülei sertéshizlalással is foglalkoztak. Akkor a takarmányboltban vették meg a korpát, amit nekiadtak az állatoknak. Ma ott nem lehet korpát kapni, mert drágábban is el tudják adni..

- Mindegy mi, csak korpás legyen. Pedig a teljes kiőrlésű kenyér rostanyaga felrakódik a bélfalra. Persze kell azt is enni, kell a változatos étrend, de annak a jó fehér kenyér éppúgy része kell legyen. Vannak törekvések, amik a jó kenyér fogyasztásáét népszerűsítik. De az ellenoldal még mindig erősebb. Pedig csak le kellene ülni és elgondolkozni ezen. Az sem mindegy, hogy egy pék milyen módon üzemeltet egy vállalkozást. Egy kezemen meg tudom számolni a Dunántúlon azokat, akik jó kenyeret akarnak adni az embereknek, és ezért mindent megtesznek. A többiek ülnek a füzet fölött, ceruzával a kezükben és számolják a hasznot. Ezért mondom azt, hogy a kenyér ma nem étel, hanem üzlet. Sajnos.

A keleti országrészen teljesen más a helyzet, ott az emberek többsége még maga süti a kenyeret. Igaz, inkább csak a hét végén, de ennek ellenére van becsülete a kenyérnek - mondja.

Zoltán a magyar pék válogatottat képviselve augusztus 20-án Orosházán, az Európai kenyérünnepen süti a kenyeret. A Riminiben rendezett világbajnokság óta, ahol a magyar csapat első helyezett lett, tavaly januárban, a kenyér világbajnokság hatéves évfordulójára az előző öt év győzteseit, köztük a magyarokat is meghívták a jubileumi megmérettetésre. Az aranykenyér fordulót szintén megnyerték a magyar pékek.

- Csak halkan mondom: erre a versenyre már nem nagyon hívnak bennünket az olaszok - mosolyog Zoltán. Így aztán francia, német versenyekre készülnek, de sűrűn fellépnek itthon is.

- Orosházán a Magyar Pékszövetséggel karöltve népszerűsítjük a kovászos kenyeret és a pékvilágot. Szükség van rá. Az orosházi versenyen finom pékárut, innovatív termékeket, hagyományos orosházi cipót, és a nemzet kenyerét lehet készíteni. Utóbbi idén a várkapitány kenyér lesz - mondja a fiatal pék. A nemzet kenyerének sütésére vállalkozások jelentkezhetnek, termékeiket a szövetség szigorú zsűrije bírálja, és választja ki minden évben a legjobbat. Zoltán az idei kenyérről nem árulhat el többet, de arról igen, hogy mi a szép a szakmájában.

- Egy igazi jó pék nagyon elhivatott. A szakma szeretete nélkül, csupán ösztönből, rutinból ezt nem lehet csinálni. Még a pénzkereset is mellékes, ezt szeretni kell. Szeretni kell a tésztát, tudni kell vele bánni, dédelgetni kell: ha esik az eső, vagy tíz fokot esik a hőmérséklet. Egyik nap sem egyforma, hiszen a kenyér minősége még a pék jókedvétől is függ. Jó hangulat, jó csapat, jó munkamorál kell hozzá. Hiszen ez csak csapatban működik, egyikünk függ a másiktól, tehát fontos az összhang - fogalmaz Zoltán.