2014.03.22. 18:33
Túlélték a nepáli lavinát
Gál László és Szlankó Zoltán hegymászó előadás-sorozatot tartott az elmúlt hetekben. A fényképes-videós élménybeszámoló egy tavaly őszi expedíció megpróbáltatásait és a hegymászók megmenekülését mutatta be. Szlankóék az Ama-Dablam a 6856 méter magas csúcsának elérését tűzték ki célul. A gyönyörű, piramis formájú hegy csábító látvány, de siker helyett majdnem tragédiába fulladt a vállalkozás.
Szlankó Zoltán a nepáli Ama-Dablam expedíciót vezette. Két magyar hegymászótársa, Horváth Csaba és Demény Gábor tartott vele, valamint nepáli teherhordók és egy szakács. A nehéz útvonalú, jégfallal borított, 6856 méter magas hegy meghódítása során a csapat a rossz időjárási viszonyok miatt csapdába esett, amikor 5200 méter magasan egy Teeshopnak nevezett pihenőhelyen húzódott meg.
– Elég szerény körülmények közé kerültünk, a tető ponyvája több helyen lyukas volt, beesett a hó, ami odabent kupacokban állt. De mégis csak tető volt a fejünk felett! Szárítkozni kezdtünk, teát kaptunk. A hó odakint megállás nélkül szakadt. Folyamatosan tisztítani kellett a tető ponyváját, mert attól féltünk, hogy beszakad. Berendezkedtünk, amennyire a körülmények engedték. Beszélgettünk, teáztunk, ponyvát takarítottunk. Estére a lehullott hó vastagsága elérte a fél métert. A házigazda elmondta, hogy 15 évvel ezelőtt volt már egy nagy havazás, az 36 órán át tartott, de ez szerinte most hamarabb eláll. Éjszaka folytatódott a havazás és azzal együtt természetesen a ponyvatisztítás – mesélte Szlankó Zoltán.
Az extrém rossz idő miatt a csapat nem érte el a csúcsot, sőt, ahhoz is az égiek nagy segítsége kellett, hogy Szlankó Zoli Ajkán tarthasson élménybeszámolót (FOTÓ: GYÖRKÖS JÓZSEF)
Reggelre a hó egyméteres volt. Mivel már 24 órája egyfolytában havazott, az expedíció tagjai megállapították, hogy csapdába kerültek, mivel nincs esélyük sem felfelé, sem lefelé haladni. Felhívták a szervező irodát és kérték, hogy gondoskodjanak a kimentésükről. Helikopterzúgás helyett azonban hirtelen más morajlásra lettek figyelmesek, és mire észbe kaptak, már végig is söpört rajtuk egy lavina. Szlankó Zoltán az élve eltemetés állapota után a mennyországban érezte magát, amikor kivergődött a fehér pokolból.
– Az épületnek csak a két vége látszott ki a hóból. Kiabálni kezdtem, hogy van-e még valaki ott rajtam kívül, de nem jött válasz. Emlékeztem, hogy a bejárathoz tettük a lapátot, elindultam érte. Mire visszaértem, addigra Horváth Csaba is felbukkant, majd közösen kiástuk Demény Gábort a hó és a kövek alól. Ásni kezdtünk azon a részen, ahol azt gondoltuk, hogy a legtöbb ember lehet. Mindössze egy pár kesztyűnk, egy lapátunk, egy serpenyőnk volt, azzal is ástunk – számolt be Szlankó Zoltán.
A három magyar hegymászó kimentett három fiatal teherhordót, egyikük agyalapi törést szenvedett. Később még egy idősebb teherhordó kimászott a hó alól, három helyi férfi azonban örökre a hegyen maradt.
Ásás közben a hegymászók megtalálták műholdas telefonjukat, amellyel újra jelezték, hogy mentésre van szükségük.
– A környező hegyekről folyamatosan hallottuk a lavinák morajlását. Borzasztó éjszakának néztünk elébe, csak az tartotta bennünk a lelket, hogy másnap talán levisznek minket – emlékezik vissza Szlankó Zoltán.
Hatvan óra után délutánra elállt a hóesés. A következő nap reggelén megérkezett ahelikopter és kimentette az expedíció tagjait.
A magyar hegymászók kisebb sérüléseket szenvedtek, a felszerelésük viszont teljes egészében megsemmisült. Szlankó Zoltán úgy látja, hogy az összehangolt munkának köszönhetően sikerült megmenekülnie a csapat többségének. Az expedícióvezető maga is oktat hegymászókat, ennek során kiképezik őket az ilyen helyzetekre. Szlankó Zoltán a hegymászás közben szerzett tapasztalatait igyekszik átadni másoknak.
