2013.12.29. 14:05
Egykori országvezetők gusztustalan csókjai
Ahány, annyiféle a csók - szokták mondani. Az esetek többségében igazi vonzalmat: szeretetet vagy szerelmet fejez ki.
Előfordul, hogy nem emberre, hanem valamilyen tárgyra vagy élőlényre irányul. Sportoló a kiérdemelt érmét, sikeres védést követően a kapus a labdát, eredményes vizsga után a tanuló a bizonyítványát, egyetemista a kézhez kapott diplomát csókolja meg. Önmagába véve megbotránkoztatna, hosszas távollét után azonban az édes anyaföldre vetett csók felemelő.
A póz lehet álságos, sőt, gusztustalan is. Avagy miként minősítsük azt a látványt, amikor egy tinédzser lány szájon csókolja a kutyáját?
Kádár János volt pártfőtitkár két különleges csókját filmen láttam, mindegyiket Budapesten. Egyiket a bazilika felé menet egy üzlethelyiség kirakatában pillantottam meg. Kádár Brezsnyevvel, a volt szovjet főtitkárral csókolózott. A másikat az OSA Archívumban rendezett Kádár-kiállításon láttam, amikor a technikai bravúrokkal fényes soron Mink András történész-kutató, a bemutató kurátora kalauzolt végig. Itt egy másik főfővel, Hruscsovval csókolózott országunk párttitkára.
Igen, csókolózott! Nem írhatom azt, hogy puszilkodott, vagy ennél is engedékenyebb kifejezéssel, hogy csókot váltott, mert mindkét esetben szájon csókolták egymást a politikusok. Ismereteink szerint egyik sem volt homoszexuális. A szovjet vezetők szerelmi életéről semmit sem tudok, Kádárnak pedig mindvégig a puritán tisztaságáról, a felesége iránt érzett hűségéről lehetett értesülni.
Brezsnyev és Honecker német pártvezér csókja egy régi plakáton
Az említett felvételekkel kapcsolatban viszont csak érzéki, teljes odaadást kifejező csókokról beszélhetünk. Olyanokról, melyekben az ajkak idegvégződései felettébb érzékenyek az érintésre. S miként lényeges dolgokban, itt is az orosz mentalitás, a háromszorosság diadalmaskodott. Kettő ide, egy oda. Ezek a szeretkezési formák azonban korántsem vethetők össze mondjuk Clark Gable és Vivien Leigh, az Elfújta a szél film főszereplőinek a csókolózásával, amelyet sokan a világ legizgalmasabb és legszebb szerelmi vallomásának tartanak. Peter Bruegel Csókolózó pár című (1615 1620) képén az ajkak nem is érintik, csak közelítik egymást. Az erősen céltudatos férfi kissé erőszakosnak tűnik a kissé szemérmes hölggyel szemben. Állánál fogva maga felé vonja, aminek a nő alkalmasint örül. De mindössze közel kerülnek egymáshoz a szájak, mégis igaz és nagy szerelemről tanúskodnak.
Az egykori országvezetőkről készült felvételeken viszont Tudjuk, hogy mindkét ország számára véresen fontos volt a másik fél teljes behódolása. Kerül, amibe kerül, ezt a megalkuvás nélküli és feltétlen önátadást érzékeltetik a kapcsolatok. De ezt másként is kifejezhették volna a pártvezérek! Utólag stílszerűen szólva - halottnak a csók - , de például a nemzeti sajátosságok alapos megismerésével és tiszteletével, illetőleg kölcsönös segítségnyújtásokkal. A látványos aktust meghagyhatták volna nő és férfi őszinte örömének kinyilvánítására.
Kádárnak időnként felerősödik a kultusza. Nem véletlen. Tény, hogy az 1975 körüli években a túlnyomó többségnek munkája és biztonságérzete volt. Mindenki dolgozhatott és sokan tanulhattak, méghozzá ingyen vagy csekély térítésért. Ha egyik évben háromharmincat kellett fizetni egy kiló kenyérért, és négy forintba került a kisméretű lyukacsos tégla, akkor a következő évben is ennyit kellett kiadni értük. Ez a helyzet azonban nem stabilizálódhatott. Hamarosan tapasztalnunk kellett a könnyelműen felvett kölcsönök visszafizetését.
De nem ez a legnagyobb baj Kádár Jánossal kapcsolatban. És nem is a férfinak férfival váltott ízléstelen és nemzetidegen, ám minden kérés teljesítését, sőt, annál is több nyújtását kifejező csókok. Mai álláspont szerint nem annyira a csók, mint inkább a test elmozdulása, két fél viszonyában, ez a mérvadó.
Nos, miközben csókolták egymást, a pártkorifeusok nem mozdultak. Csak a termények és termékek mozogtak kifürkészhetetlen konstrukciókban s tételekben. Végül Kádár lelkiismerete mozdult el holtpontjáról, sajnos azonban csak élete alkonyában. Azok irányában, akiket megszégyenítettek, megzsaroltak, becsaptak, kifosztottak, kilakoltattak, kitelepítettek, meggyötörtek, elűztek, bebörtönöztek, agyonvertek vagy kivégeztek az ő rendszere idején. Miközben a pártfőtitkár megsimogatta a kisgyerekek fejét, és jó egészséget kívánt a betegeknek Egyik utolsó felvételén a népballadák hősei gyanánt be akarta vallani bűneit, de ekkor már nem volt elég ereje hozzá. Abban az órában nem bátorította hármas csókkal nagy hatalmú ország nagy hatalmú vezetője, sőt, közvetlen alattvalói és szinte az egész magyar nép elítélte kései töredelmességét. Erről ugyancsak értesültünk élőben vagy az OSA Archívum bemutatóján.