Apa és fiai együtt tanulták a borászatot

Más azt is mondhatná, hogy sanyarú gyermekkora volt Gyukli Krisztiánnak, hiszen amíg mások nyugodtan játszhattak, kergethették a labdát, neki az öccsével együtt feladatai voltak a szőlőben, amit el kellett végeznie. Sok fiatalt ismerek, akik gyerekkori emlékeik miatt nem folytatták azt a tevékenységet, amit a szüleik kezdtek el. Ő nem tartozik ebbe a csoportba, sőt hálás azért, hogy a szőlőkben és a pincékben megtalálta azt a munkát, ami teljesen kitölti az életét.

Krisztián 1977-ben született Sümegen, az általános iskolát Balatonfüreden végezte. Az újrainduló Pápai Református Gimnázium első évfolyamának diákja érettségi után a mai Pannon Egyetemen szerzett marketing- és reklámmenedzser végzettséget. A szőlőművelés a családban harminc éve kezdődött, amikor édesapja, Gyukli Gyula a mai szentantalfai pinceszövetkezet tagjaként hatszáz négyszögöl szőlőültetvény megművelésébe kezdett.

A családi pincészet már a kezdetek óta folyamatosan jelen van a balatonfüredi borheteken, előbb a pinceszövetkezet tagjaként, majd húsz éve már egyedi termékeikkel lepik meg a borbarátokat. A szükséges munkákat az apa két fiával, Krisztiánnal és Gyulával együtt végezte. Így történt, hogy hárman együtt iratkoztak be a füredi Széchényi Ferenc Kertészeti Szakközépiskolába, ahol mind a szőlőtermelő, mind a borász szakképesítést megszerezték. Krisztián tanulmányai befejezése után először a pénzügyi szférában, majd a kereskedelemben tevékenykedett.

Gyukli Krisztiánnak egy szem szőlő elég, hogy eldöntse, mikor ideális a szüret (Fotó: Penovác Károly)

A 2005-ös év újra a szőlészet felé fordította figyelmét. Dr. Fülöp Lajos kertészmérnök-tanár, szaktanácsadó, aki folyamatosan kapcsolatokat ápol Ausztria, Németország, Franciaország és Olaszország szakmai műhelyeivel, javasolta, hogy töltsön el néhány évet ösztöndíjasként valamelyik kutatóhelyen. Elég hamar eldöntötte, hogy olyan helyre megy, ahol a német nyeltudását tudja kamatoztatni, és aztán arra gondolt, hogy nem akar túlzottan közel maradni, ha már külföldre megy dolgozni. Így döntött a németországi Freiburgi Állami Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet mellett. Nem bánta meg, az első időben a nemesítési osztályon dolgozott, ahol olyan klónokat és fajtákat állítanak elő, melyek jó termésbiztonságot garantálnak és nem igényelnek erős vegyszereket a tenyészidei ápolásokhoz. Kevesen tudják, hogy egy új szőlőfajta megszületése és piacra kerülése között huszonöt-harminc év telik el. A bor iránti megnövekedett kereslethez igazítani kell az azt megtermelő növény bizonyos adottságait. A szőlőnemesítő szakemberek folyamatosan javították és javítják a szőlőnövény olyan tulajdonságait, mint a termésbiztonság, fagytűrés, gombás betegségekkel szembeni ellenállóság, laza fürtstruktúra, a zöldmunkákat és a metszést megkönnyítő növényszerkezet. Emellett a szőlőből készíthető bor beltartalmi értékei (szín-, íz-, zamatanyagok) és eltarthatósága is fontos. Az áldozatos keresztezési, klónozási és szelekciós munkák során figyelembe kell venni a helyi adottságokat és a fogyasztók szokásait. Az így született szőlők kitűnő adottságait nemzetközi intézetek oltványtermesztési osztályai használják keresztezéskor saját fajtáik előállításához. Elégedettek voltak a német kutatók Krisztián munkájával, hamarosan maguk közé fogadták, és az ott eltöltött évek során a borászati kutatásokból is kivehette a részét. Elsősorban az intézetben termett szőlőkből készítenek bort, de szinte nincs is olyan alacsony mennyiség, amiból ne tudnának. Állítólag már fél kilogramm szőlő, vagy néha talán egy fürt is elég ahhoz, hogy bort készítsenek belőle. Itt kedvelt meg egy korai érésű fajtát, mely az intézet egyik sajátja, a korán érő Solarist. Tudni kell róla, hogy az alapvető betegségekkel szemben immunis, mutatósak a fürtjei és zamatos a bora. Idén augusztus tizenhatodikán szüretelte le a termést 22,5-es cukorfokkal. Akkor már sok volt benne a töppedt, mazsolás szem. Tavaly nagyon szerette volna megmutatni a fajta értékeit, de a vad megtámadta a szőlőt és csupán öt kilót hagytak meg. Krisztián nem esett kétségbe, ebből készített bort, amit idén tavasszal már indított egy németországi borversenyen és a kategóriájában a legelsők között szerepelt. Az idei termést azért sikerült megvédenie, mert a tavalyi vadkár miatt idén villanypásztorral kerítette körül ezt az ültetvényt. Abban bízik, hogy egy-két év múlva már a borheteken kínálhatja az év első újborát. A termesztést bejelentette a hazai borászati hatóságnak is, hiszen szeretné meghonosítani ezt a fajtát.

A környezetkímélő szőlőművelésről Gyula öccsének is megvan a véleménye és a tapasztalata. Ő egy évvel később ment ki a freiburgi kutatóintézetbe, és kezdetektől fogva a növényvédelmi osztályon dolgozik. Nagyon élvezi. Mészt, ként, rézgálicot és például narancshéjolajat használnak a szőlők növényvédelmére, melyek mind barátságos anyagok, nem károsítják a természetet és a kezelés után nincs várakozási idejük. Gyula azonban a szőlőművelés mellett a fotózást is szenvedélyesen szereti, néhány évvel ezelőtt ezzel kapcsolatos vállalkozást hozott létre, és egyre többen ismerik, keresik, szeretik a felvételeit.

Amikor beszélgettünk, Krisztián a családi birtokon a szőlők érettségét vizsgálta. Egy ügyes szerkezettel, a refraktométerrel állapította meg a cukorfokukat. Ez egyszerű, leszed egy szem szőlőt, rácsöppent a műszerre egy cseppet, és az máris kiírja a cukorfokot. A tábla külön- böző pontjain vett mintát és átlagolta az eredményt. Az ilyen szerkezeteknek köszönhető, hogy már nem kell próbaszüretet tartani, vagy több fürt szőlőt leszedni, kipréselni ahhoz, hogy a szüret ideális idejét megállapítsuk.

Visszatérve a szőlőfajtákhoz, Gyukli Krisztián Balatonfüreden ismerkedett meg és azóta is rendszeres kapcsolatot ápol Csizmazia Darab Józseffel, aki az egri kutatóintézetben dolgozott és számos rezisztens faját nemesített. Ezek jelentős részét külföldön jól ismerik és termesztik, nálunk csak egy-két fajtája neve vagy bora ismert, mint például a Néró vagy a Bianka, melyeknek a szülőfajtáik is azonosak, de az egyik fehér, a másik meg kék szőlő. Az idős tudós kilencvenöt évvel ezelőtt született Balatonfüreden, és szülővárosa tiszteletére alkotta meg a Füredgyöngye szőlőt. Ezt üzemi körülmények között termesztették, de aztán beszántották a területet, a tőkéket kivágták. Ebből a fajtából csak néhány tőke maradt meg. Ezekről szerzett Krisztián vesszőt és készíttetett oltványokat belőlük egy oltványiskolában. Vett területet és elkezdte telepíteni a fajtát. Először hat tőkét talált és százötven oltványa lett, aztán már kilencszáz vesszőt tudott eltelepíteni, jövőre pedig újabb ezret ültet el. A szőlőt egyáltalán nem permetezi, csak kapálja és madárodúkat tett ki a táblába. Visszatértek a területre a madarak, ott zümmögnek a rovarok, szaladgálnak a gyíkok. Krisztián szerint a jövőben csak rezisztens fajtákat szabad telepíteni. Azonkívül egészségünk megőrzése érdekében jó, ha naponta fogyasztunk szőlőt, mustot és bort is.