Trokán Anna: Van még Veszprémben dolgom

A színésznő ebben az évadban a szakma elismerését, a Junior Príma Díjat is átvehette. Mindkét díj nagy meglepetés volt Trokán Anna számára, nem számított rá. A balatonfüredi Anna-bálon erről is beszélt és arról, milyen jól érzi magát a veszprémi Petőfi Színházban, úgy érzi, hogy van még itt feladata. 

Kicsit megilletődött, ő nem "bálozó", válaszolta arra a kérdésre, tetszik-e neki a mulatság, hogy érzi magát. "Gyönyörű az egész, fantasztikusan szép helyen. Nem voltam sok bálban, de ennek különleges hangulata van. Helyesek az emberek, a lányok bájosak, édesen mosolyognak. Csak a szalagavatón báloztam, azóta nem."

A Petőfi-díjas Trokán Anna szerint nagyon fontos, hogy egy fiatal színész minél többet játszhasson (Fotó: Gáspár Gábor)

- Mit jelent a szépség Trokán Annának?

- A leglényegesebb belülről fakad, az, hogy az ember mennyire van jóban önmagával. Mennyire önazonos, mennyire van a helyén. Egy tizennyolc esztendős lánynál ez még nagyon képlékeny, nem tudom, én hogyan viselkedtem volna ilyen helyen tizennyolc évesen. Nyilván a külső adottságok is fontosak, de aki jól tudja viselni, el tudja magát fogadni magát, azon látszik. Sugárzik a szemén, rá én is odafigyelek.  

- Egy színésznőnek fontos a szép külső, a kisugárzás?

- A sugárzás igen. A szépség a belső harmónia és az önazonosság. Számomra gyönyörű egy olyan kollégám, aki beteg embert játszik, hitelesen. 

- A Petőfi Színházban a nézők nagyon megszerették, önnek szavazták meg a közönségdíjat.

- Jaj, nekem ez olyan boldogság! Most is kiráz a hideg. Úgy megszerettem azt a várost, a színházat és ezt a kis életemet, amit itt három éve élek, ez varázslatos. 

- Hamar megkapta a díjat.

- Nagyon hamar. Számomra is meglepő volt, meglepődtem, amikor az évadzáró társulati ülésen kimondták a nevem. Veszprémben elmegyek bárhova, például a piacra, a nénik megsimogatnak és mosolyognak rám. Olyan boldogság ez, otthon vagyok, azt érzem. Elmegyek Budapestre, az is jó hely, de már nem érzem otthon magam. Jövök Veszprémbe és már Várpalotánál kisimulnak az idegeim. 

- Otthon érzi magát?

- Igen. Ide is költöztem. 

- Mit gondol, miért díjazta a közönség?

- Idén volt a legtöbb bemutatóm, egymás után, folyamatosan játszottam. A nézők sokat láttak, különböző műfajokban, sokféle szerepben. 

- Minden műfajt szívesen játszik?

- Nagyon fontos, hogy egy fiatal színész minél többet játszhasson. Egyébként sem bírok sokáig munka nélkül lenni. Évad végére elfáradtam, de július vége felé már nem bírom munka nélkül.

- Különböző rendezőkkel dolgozhat együtt.

- Az is fontos, és az, hogy nálunk sok a vendégművész, jönnek új színészek a társulatba. Egy idő után az ember megszokja a kollégáit és elkényelmesedik, a más színházakból érkező rendezők, kollégák inspirációt adnak. 

- Nem tervezi, hogy elszerződik?

- Úgy érzem, van még itt dolgom, nem gondolkodtam azon, hogy váltsak. Nem vagyok tervezgető, sosem tudom, mi lesz, nem is nagyon érdekel. Úgy lesz, ahogyan lesz. Valahol legbelül azt érzem, nem kell mennem sehova. Ha visszanézek, mindig úgy történt az életemben, hogy soha nem én tettem meg az első lépést. Mindig figyeltem, vártam és megéreztem. Remélem, ez így lesz továbbra is. 

- A közönségdíj mellett a szakma elismerését is elnyerte, megkapta a Junior Príma díjat.

- Nagy meglepetés volt. Vidéki színházaknál általában azt érzik a színészek, talán nincsenek annyira előtérben. Sokszor tapasztalom, a szakma nem eléggé figyel a veszprémi színházra, sokkal többet érdemelne. Többször láttam, hogy a budapesti kollégáim csak ámulnak, mikor Veszprémbe jönnek előadást nézni, Nem is tudták, hogy itt ilyen jó színház van, mondják.

- Testvérével, Nórával nincs önök között szakmai féltékenység?

- Áh! Lehetne, mert nagyon hasonlók vagyunk, de neki is és nekem is szerencsésen alakult a pályakezdés. Figyelünk egymásra, bár kevés a lehetőségünk, kevés az időnk, ő Kecskeméten, én itt dolgozom. Neki is vannak feladatai, például most forgat egy ötrészes filmet. Érdekes, hogy ő szintén ebben az évadban kapta meg a közönségdíjat. 

- Ennyire egymás mellett halad a pályájuk?

- Előfordult, hogy tavaly vagy tavalyelőtt mindketten játszottuk ugyanazt a szerepet, a Szentivánéji álomban Helénát és a Chioggai csetepatéban Checcát. Tavaly ő volt itt az Anna-bálon, most én vagyok.