Tervezett elavulás

Őt úgy nevelték, hogy törekedjen a tökéletességre, a hibátlan munkára. Valahogy túltette magát a csalódáson, újat vettek az öreg tévé helyett, s remélik, egyhamar nem romlik el. Most viszont a hűtőszekrény lett gyanús neki. Alig tízéves, mégis repedezik a belső hűtőlap műanyag burkolata. Időnként csurog róla a víz, máskor jegesedik. Gyakran bekapcsol. Már rozsdafoltok is megjelentek a műanyag alól kibukkanó fém hűtőlapon. A motor éjjel-nappal pörgeti a villanyórát.

Az első felhívott szerelő a hibalista hallatán rákérdezett a márkájára. Ki lehet dobni, mondta, mert az alkatrészcsere negyvenezerbe kerül, ezért már új hűtőt kínálnak. Kételkedett a véleményben, de a második szerelő már meggyőzte. Ugyanazt állította, mint a kollégája: a "ronda" fémlap nem divatos a korszerű hűtőkben, ezért gyárilag bevonják azt tetszetős műanyaggal. Ez viszont a hőmérséklet ingadozására másként reagál, mint a fém, emiatt korán tönkremegy. Tervezett elavulás, ezek a varázsszavak. A szaki szerint nem történt összeesküvés, de a profitéhség és a termelés pörgetése miatt a gyártók már kevésbé tartós termékeket készítenek. Nem is tudott olyan hűtőt ajánlani, ami ennél megbízhatóbb lenne.

Szerencsére a tetőtérben állt a húszéves, lecserélt hűtőgép, amit nyaranta vendégjáráskor használnak. Semmi baja, még abban az üzemben gyártották, amit a kilencvenes években privatizáltak, és ahol az utód is készült. Azt állították be ideiglenesen a konyhába. Közben gyanakvóan keresnek más típusú hűtőszekrényt "Nem tervezett elavulás" jeligével.