Török Gábor szerint időnként ki kell inni a politikai méregpoharat

- Egy éve arról beszéltünk, hogy a kormányzati munka legfőbb tartalma a helyfoglalás, a kurzusépítés. A napokban gyakorlatilag működésbe lép a teljesen új rendszer - járások, iskolák, közigazgatás, központosított vezetői kinevezések... Mennyire lesz működőképes ez, és mennyire az valósult meg, amit szerettek volna?

- Érdemes kettéválasztani a politikai és a közpolitikai sikert. Az nehezen vitatható, hogy a kormány a kétharmados többségével élve valóban jelentős mértékű erőátrendezést hajtott végre, kétségtelenül fegyelmezetten és nagyon tudatosan. Kiépültek azok az intézmények és kinevezésekre kerültek azok a személyek, amelyeknek és akiknek a sorsa jelentős részben összekapcsolódik a most hatalmon lévőkkel. Az a kérdés viszont még nem dőlt el, hogy ez a rendszer egyrészt túléli-e a következő választást, másrészt beváltja-e a hozzá fűzött közpolitikai reményeket.

- Mit tart az elmúlt év öt legfontosabb eseményének, eseményeinek, változásának, amik hosszú távon kihathatnak a politikai élet alakulására?

- A politikát figyelők, a közvélemény, a sajtó és az elemzők is gyakran az események bűvöletében élnek, egy-egy témától várva hatást, fordulatot, irányt. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű: egy-egy ügy önmagában szinte érdektelen, mindig az a kérdés, hogy miképpen viszonyul a közhangulathoz, a trendhez, hozzátesz vagy elvesz. Ebben az értelemben 2012 tipikus átmeneti évnek számít, volt ilyen és olyan esemény is, de a lényeg az, és a kutatások ezt szépen vissza is igazolják, hogy politikai értelemben teljesen nyitott a verseny: a kormány távozását és maradást akarók közel ugyanakkora halmazt tesznek ki, miközben a lakosság körülbelül fele bizonytalan, pontosabban azt válaszolja a kutatók kérdéseire, hogy nem tudja vagy nem mondja meg, kire szavazna. A választók kritikus tömege tehát még nem hozta meg a döntést arról, hogy a folytatásra vagy a változásra szavazna 2014-ben.

- Sokan új korszakként értékelték a mostani diáktüntetéseket, amik megrendíthetik a kormányt illetve a kormánypártok hatalmát. Ön szerint is különleges jelentősége van ezeknek?

- Új korszakról beszélni biztosan túlzás, de abban van valami, hogy ezek az események tényleg nem illeszkednek a korábbi trendekbe. Olyan generációk tüntettek a kormány politikája ellen, akik korábban inkább a Fidesz híveinek számítottak, ráadásul olyan témában, amely a 2008-as tandíjellenes népszavazás miatt a hitelesség szempontjából nagyon kellemetlen a kormányoldalnak. Arról nem is beszélve, hogy ez egy tipikusan olyan ügy, amelyben korlátozott a politikai manipuláció tere, ugyanis az érintettek pontosan tudni fogják, hogy kell-e fizetni vagy sem. Másrészt pedig a téma sok más politikai ügynél lényegesen esélyesebb arra, hogy a családok vacsoraasztalánál is szóba kerüljön: az ilyen ügyeknek tényleg lehet szerepük a politikai teljesítmény megítélésében.

Török Gábor szerint tipikus átmeneti éven vagyunk túl

- Sólyom László aszófői beszédének volt-e maradandó eredménye? Lát-e esélyt arra, hogy számottevő támogatóval létrejön egy a középhez közeli új - tehát ma még ismeretlen - jobboldali párt?

- A volt államfő beszéde - s ezt talán nem csupán az elfogultság mondatja velem - fontos kordokumentum, ugyanakkor csekély esélyét látom annak, hogy 2014-ig a mérsékelt jobboldal a Fidesztől különálló politikai képviseletet kapjon.

- A következő évben várhatóan milyen irányba mozdulnak a pártok illetve az Együtt 2014 tömörülés, hogyan változik a megítélésük, egy év múlva milyen pártok, csoportosulások lesznek porondon?

- Szívesen válaszolnám azt, hogy ez a következő év legfontosabb kérdése, elemezzük majd utólag, de talán van annak is jelentősége, hogy ma hogyan látszik a politikai erőtér várható alakulása. Maradjunk annyiban, hogy meglepődnék, ha a 2014-es választáson nem az alábbi releváns szereplőket látnánk a szavazólapokon: a Jobbikot, a Fidesz-KDNP-t, az LMP-t és a nagy valószínűséggel közösen induló MSZP-t és Együtt 2014-et.

- A fideszes nem hajlik, marad hűséges támogatója a kormánynak az utolsó győzelem esélyes pillanatig, fogalmazta meg tavaly - még mindig így gondolja? Nekem úgy tűnik, hogy egyes fideszes politikusok már nehezen viselik a kormány "bénázását".

- A lényegi kérdés soha nem az, hogy miképpen viselik, hanem az, hogy hajlandók-e cselekedni, tenni, változtatni. Lehet, hogy a kétharmad már nem lelkes, euforikus, de kétségtelenül létezik, működik, használható. Pedig sokan - köztük egyes nyilatkozatai alapján még maga a miniszterelnök is - azt feltételezte, hogy idővel elolvadhat a minősített többség, ugyanakkor egyelőre minden átment, egyetlen ügyben sem mondta fel a szolgálatot a kormánypárti szavazógép. Pedig ha nem így lenne, annak nagyon fontos politikai következményei lennének, elég csak arra gondolni, hogy ebben az esetben - az alkotmánybíróság mostani és a jövő év elején várható újabb döntése nyomán - a kormányoldalnak nagy valószínűséggel le kellene mondania az általa fontosnak tartott előzetes regisztrációról.

- Lát-e változást a lakosság politikai aktivitásában, változott-e a politikával kapcsolatos gondolkodás, próbálják-e mélyebben is követni, érteni a folyamatokat?

- Ezekhez a változásokhoz nagyon sok idő kell. A politika feldolgozása - ahogy szinte minden az életben - sajátos tanulási folyamat, amihez sok-sok tapasztalat szükséges. A méregpoharat időnként ki kell inni, a mélységeket meg kell élni, a tanulságokat le kell vonni ahhoz, hogy változzunk és változtassunk.