Ismét tihanyiak a bencések

Hogy értsük, miről is van szó, a kezdetekhez visszaugorva kezdte a magyarázatot.
 
- Amióta I. András király 1055-ben megalapította a Tihanyi Bencés Apátságot, az jogi személyként azóta is létezik, de a történelem során a szerzetesi élet többször megszűnt és jelentősen átalakult. A bencés regula szerint élő közösségek mindig függetlenek voltak. Nálunk a török idők után a rend a regulától eltérően centralizálttá vált.

A török pusztítás alatt ellehetetlenedett magyarországi szerzetesi élet újjáéledése Pannonhalmán kezdődött, majd Pannonhalma 1722-ben újjáélesztette az elenyészett apátságok közül Tihanyt, Dömölköt - a mostani Celldömölköt -, Bakonybélt, és később Zalavár is Pannonhalmához került. Ezek a közösségek Pannonhalmától függő apátságként működtek, az apátjaikat a pannonhalmi főapát jelölte ki.

- II. József a 18. század végén feloszlatta a bencés rendet is. Az 1802-ben bekövetkezett visszaállítás már teljes centralizációval történt meg, mert I. Ferenc császár az újraindítást ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a rendnek több gimnáziumot kell működtetni. Ehhez meg nagyon praktikus volt egy központból vezérelt szervezet, mert így a pannonhalmi főapát szabadon áthelyezhette a rend tagjait az egyik helyről a másikra, Kőszegről Győrbe, vagy Győrből Pápára, Esztergomba, Komáromba, ahogy azt az iskolai élet megkívánta.

Az apátságok ekkor jobbára gazdasági és lelkipásztori központként működtek, ahol volt apát, annak helyettese, a perjel, volt lelkipásztor, gazdasági vezető és néhány idős rendtag, akik a nyugdíjas éveiket az adott apátságban töltötték. Így élt Tihany is 1950-ig, amikor felszámolták a szerzetesi életet. Ettől kezdve a lelkipásztori munkát is a veszprémi egyházmegye papjai végezték, csak 1991-től volt lehetőség arra, hogy a pannonhalmi főapát ideküldjön egy plébánost, Pászthory Valter bencés szerzetest.

Tőle Korzenszky Richárd vette át 1994-ben a plébánosi feladatot. Másfél hónappal az idekerülése után megalakult Tihanyban egy Pannonhalmától függő kis bencés közösség. Pannonhalma 1999-ben emelte perjelségi rangra a közösséget, ami azzal a joggal járt, hogy növendékeket vehetnek fel, de ők még a Magyar Bencés Kongregáció növendékei. Bár Tihanyban élnek, nem ide tartoztak, hanem, ahogy a többiek is, a pannonhalmi főapátság szerzetesei - mesélte a napjainkig nyúló történetet a perjel.
 
- Tehát mi nem tihanyi szerzetesek voltunk, csak itt éltünk Tihanyban egy feladattal. Miközben a szerzetesi élet nem egy feladat ellátására alapul, hanem egy életforma, ahogy az az ősi időszakban volt. Amikor egy házhoz, az apátság épületéhez is kötődik a szerzetesi fogadalom, a bencés rendben nem csak azt jelenti, hogy szerzetesi életalakítást fogadok, hanem stabilitást, helyhez kötöttséget, közösséghez kötöttséget vállalok. A mi eddigi úgynevezett stabilitási fogadalmunk az egész Magyar Bencés Kongregációra vonatkozott, így rendelkezhetett velünk a pannonhalmi főapát. Most, amikor önállóvá vált a közösség, akkor a stabilitás fogadalom már közvetlenül ehhez a közösséghez és házhoz köti az embert.

A tihanyi bencéseket mostantól nem lehet elhelyezni Tihanyból, a pannonhalmi bencés nem helyezhető Tihanyba. Természetesen fennáll a testvéri kapcsolat, szükség esetén egymást kisegíthetjük, de akár be is fogadhatunk valakit, ha az elöljárója elengedi, és az itteni közösség dönt a befogadásáról. Most leszűkült a közösségünk, mondhatnám családiasabbá vált. Kilencen vagyunk szavazati joggal rendelkező, teljes jogú bencés szerzetesek.

Korzenszky Richárd szerint az önállóság elsősorban nagyobb felelősséget jelent.

- Felelősséget a feladatok vállalásában, önmagunk fenntartásában, a szerzetesi életünk formálásában. Ezzel a lehetőséggel úgy szeretnék élni, ahogy ezt tettük az elmúlt években. Mostantól a keretet az eddiginél erősebben Szent Benedek Regulája adja. Ennek a lényege a közösségi élet, az Isten szolgálata a munkával és imádsággal, az anyagiakban való közösség, az egymásért való felelősség és a különbözőségeink elfogadása. Ez nem különbözik a többi bencés közösség életstílusától.

A Tihanyi Bencés Apátság nevében ma a történelmi jog, hagyomány alapján szerepel az apátság elnevezés. Bár a közösség mostantól teljesen önállóan működik, egyházjogi szempontból valójában nem apátság, hanem perjelség, mivel a szerzetesek száma nem éri el a tizenkettőt. A tihanyi közösség várhatóan rövidesen kérni fogja a létszámhatár alóli felmentést, hogy ne csak nevében, hanem valódi szervezeti formájában is apátság lehessen.