Szeressétek a feketerigót!

A feketerigó sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák. A hím fekete, a tojó barnás színű, a fiatalok az első vedlésig pettyezett mintájúak. Kiváló énekesek, inkább nappal énekelnek, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszakákon is hallatják a hangjukat. A fészkükben általában 4-5 tojásuk van, melyek halványzöldek, halvány rozsdás és ibolyás szeplőzettel.

Bogarakat, lárvákat, hernyókat, szúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, nagyon szeretik a gyümölcsöket is, ezért a kiskert tulajdonosok nem babusgatják őket. Az emberektől már nem nagyon félnek. Ám, úgy tűnik, valamiért a rigók száma csökkenőben van. Elveszítették életterüket? Néha a bokrok alján tollakat látni, a fák villáiban kifosztott fészkeket. Láttam már sandán tekintgető, villogó macskaszemeket. A városi kóbormacskák erről a tényről sunyin hallgatnak, pedig tudnának mesélni. Az egyedszám csökkenés okán ők is gyanúba keveredtek.

Micsoda öröm látni, amikor a parkokban a kisgyerekekkel fogócskáznak, ahogy a hím madár a fészekben költő tojó, a családja védelmében figyelmet elterelő mozdulatokat tesz, a betolakodók ellen harcol. Ha nem lennének közöttünk, szürkébbek lennének hétköznapjaink, madárdal nélkül üres lenne a világ, ezért védjétek, szeressétek a madarakat, a feketerigókat is.