Katasztrófák éve volt a tavalyi

Váradi Károly nyugállományú rendőr ezredes elmondta, hogy az első információt a szerencsétlenségről a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletéről kapta.

- Hihetetlen, egyszerűen megdöbbentő volt, az ügyeletes azt mondta, hogy a vörösiszaptározó gátja kiszakadt és az ár elöntötte Kolontárt, az emberek fákra, a háztetőkre, templomban, jelzőtáblákra másznak és menekülnek, az ár viszi az autókat, kerítéseket. Pár perccel később a védelmi bizottság elnöke (Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke) is hívott, majd számtalan telefon érkezett. Az ügyelet folyamatosan tájékoztatott a helyzetről, a helyszínen lévő tűzoltók jelzései alapján arról is volt információnk, hogy milyen eszközök kellhetnek a mentéshez és a segítségnyújtáshoz. Rövid idő alatt tudatosult, hogy mekkora katasztrófa történt, azonnal a helyszínre siettem, közben a honvédség felé kellett jelenteni az eszközigényünket, főleg magas felépítésű járművekre és mentőhelikopterre volt szükség. Szinte leírhatatlan, hogy milyen pusztítást végzett a vörösiszap a településen, ami bokáig érve hömpölygött az úton.

- A helyszínen már a megyei főkapitány, a katasztrófavédelmi igazgatóság illetékesei is ott intézkedett, legfontosabb feladatunk az életmentés volt. A tűzoltók és a rendőrök hősiességére jellemző, hogy nem törődtek saját testi épségükkel, csak az emberek mentésével foglalkoztak.

- Még most is beleborzongok, de ismertem a katasztrófa egyik első áldozatát, azt a fiatalembert, aki kocsijával menteni akarta a bajba jutott lakosokat, néhány hónappal korábban egy rendezvényen találkoztam vele. A védelmi bizottság titkára megemlítette, hogy a mentésben és kármentesítésben részt vevő szervezetek között szinte zökkenőmentes volt az együttműködés, annak ellenére, hogy rengeteg szervezet munkáját kellett több megyére kiterjedően koordinálni. Hihetetlenül nehéz feladat volt a segítők feladatának megszervezése mellett a több száz eszköz, a konténerek, a gépek munkájának összehangolása.

Váradi Károly ennek kapcsán megjegyezte, hogy volt olyan nap, amikor kétezer ember dolgozott Devecserben. Hozzátette, hogy nagyban hozzájárult az eredményes munkához dr. Zsédenyi Imre, a megyei főjegyző, aki az első pillanattól kezdve segítette a munkát.

- A bizottság elnöke levélben kérte a települések vezetőit, hogy küldjenek embereket, ha jól emlékszem október 6-án ment ki a felhívás, másnap a gyülekezőhelyen több százan vártak a munkakezdésre, élükön polgármesterekkel, ami nagyon szép példája az összefogásnak és az összetartásnak - emlékezett vissza. A gyártól odarendelt, leginkább középszintű, különböző beosztású vezetők hihetetlen felelősséggel dolgoztak, minden tőlük telhetőt megtettek. Ezt azzal lehet jól illusztrálni, hogy volt ott egy olyan ember, aki több napon keresztül, magát sem kímélve megállás nélkül irányította a kármentést.

- Róluk csak a megelégedéssel lehet szólni, éreztem rajtuk, hogy tenni akarnak.

Két és fél, majdnem három hónappal Európa legnagyobb ipari katasztrófája után, ha még nem is zökkent vissza a szokásos kerékvágásba az élet, de azt már lehet mondani, hogy normalizálódott a helyzet - vélekedett Váradi Károly.

Az idei év katasztrófavédelmi szempontból nemcsak tragikusan végződött, de rosszul is kezdődött. Januárban, februárban a fagy miatt leszakadt, tönkretett vezetékek és több ezer áram nélkül maradt lakás, tavasszal, nyár elején pedig az esőzések okoztak korábban nem tapasztalt problémákat a megyében.

Dossziénk az iszapkatasztrófáról