Szabó Gyula színművész nyolcvan éves

Szabó Gyula 1930. július 15-én született Kunszentmártonban. Nem szerepelt a tervei között a színi pálya, papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, nem tanulhatott, dolgoznia kellett. Mint fiatal munkás nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor ebbe a felsőoktatási intézménybe kétezren jelentkeztek. 
   

Szabó Gyula 1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött, majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.
   
Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott többek között Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal, Katona József színműveiben. Emlékezetes alakítást nyújtott Hábetler János szerepében Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként a Bánk bánban. Az általa megformált alakok mindig szerethetőek, gonosz, intrikus szerepet szinte soha nem kapott.
   
Filmen is sokat foglalkoztatták (Egy pikoló világos, Vasvirág, Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye) és számos sikeres tévéjátékban is játszott. Ő volt a Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija. Máig a magyar szinkronhangja Columbo hadnagynak az amerikai sorozatban, de az ő hangján szólal meg dr. Bubó, (Kérem a következőt!) Pumukli (Éder mester), Kag, (Vuk) és Frakk, a macskák réme. 1979 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Mesemondása legendás: a hetvenes évek elejétől az ő hangján szól a Magyar népmesék sorozat. Ízesen, telve szeretettel és humorral mesél. Ő maga azt mondta erről, hogy az eltelt több, mint harminc év alatt ez a mesesorozat élete részévé vált, mindegyik darabját egyformán szereti. Egy nyilatkozatban azt mondta, nagy színész csak az lehet, aki járt a pokolban, az önismeret poklában.

   
Szinte minden művészeti elismerést megkapott: Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, 2003-ban Aphelandra-díjat kapott, amelyet kimagasló színész alakításai mellett humánumával érdemelt ki. 2005-ben a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Szülővárosának 1998 óta díszpolgára, 2006-ban a nemzet színészévé választották.
   
A múlt év őszén súlyos betegséggel hónapokat töltött kórházban, tavasszal engedték haza, azóta otthonában gyógyul.