Csuhélovacskával ugratott Isten tenyerébe

Ám az nem mese, egy kézműves-foglalkozáson tanúja is voltam, hogy az alkotó csuhéból font, hajtogatott lovacska hátán ugratott Isten tenyerébe. Körülötte gyerekek mosolyogtak. A népi iparművész szertartása szerinte abból áll, hogy elér mások szívéig, erőlködés nélkül. Ezért érzi magát kiválasztottnak, úgy véli, Isten kényezteti, óvja. Neki ez elég, nem is őriz mást műhelyében, csak alapanyagokat.

Alkotásaitól könnyen búcsúzik, tudja, azoknak mások szívéhez közel a helyük. Neki elég, hogy munkája megérintette őket. Ha még mesélne erről, az karácsonyi ajándék lenne. Olvasóinknak is, mert megírnám.