Tragédia! Szívükben tovább él László

Tizennégy évvel ezelőtt, november 16-án reggel halálos kimenetelű baleset történt a 8-as főúton, a litéri elágazóban.

A négy tési pályakezdő lánglovag Balatonfűzfőre indult tanfolyamra, amikor a Skoda Favoritot vezető kollégájuk figyelmetlenségből a szemből jövő autóbusz elé kanyarodott. A busz ötven méteren át tolta maga előtt a sárga Skodát. A gépkocsivezető súlyosan megsérült, de túlélte az ütközést. Három társa, köztük a 34 éves Rotter László, életét vesztette.

- A férjem azért is választotta a tűzoltó pályát, hogy szabadidejében együtt tudjuk művelni a földet, gondozni az állatokat. Így kezdődött a közös életünk, ami tizenkét év után félbeszakadt - mondja csendesen Rotter Lászlóné, Erika, akinek két gyereket, az akkor négyéves Lacit és a nyolcéves Szabinát kellett felnevelnie, immár egyedül. A 45 éves asszony a beszélgetésünk alatt többször megjegyezte, hogy sokat köszönhet a 73 éves édesapjának és a 70 éves édesanyjának, akik lelkileg és anyagilag kezdetektől támogatták őket.

Szükségük is volt erre, mert a Rotter család állattartásból él - évente átlag tíz sertést adnak el -, emellett több hektáron művelik a földjeiket a falu határában, hogy legyen mivel etetniük a malacokat és szárnyasokat. És akkor még nem ejtettünk szót a takaros ház végében lévő jókora konyhakertről. Nyáron Dezső bácsi kombájnozik, Erika az öreg traktorral hozza be a gabonával megtelt pótkocsit.

Tavaly volt először, hogy a fia ült a traktor volánja mögé, ugyanis a 18 éves fiú megszerezte a jogo- sítványt. A villanyszerelőnek tanuló legény főleg a tanítási szünetekben nagyon sokat segít édesanyjának, igyekszik elhunyt édesapját pótolni. A pénzügyi vonalon elhelyezkedni kívánó 22 éves Szabina is mindent megtesz, hogy könnyebb legyen anyja élete.

A testvéreket senki nem nézi le ezekért a ház körüli munkákért, ugyanis a baráta- ik szülei is tartanak állatokat, nekik is kell otthon segíteniük. Sőt a nyári betakarításkor 4-5-en is kimennek dolgozni Rotterék földjeire. A kényszer nagy úr, mondja Erika, mert csupán az özvegyi nyugdíjból, s már csak Laci után járó árvaellátásból, családi pótlékból nem tudnának hárman megélni. Náluk a nyaralás jó esetben pár napot jelent férje nővérénél a Balaton-parton. Ugyanis édesapjától nem várhatja el, hogy akár egy hétig egyedül gondozza - a sajátjai mellett - az ő állatait is.

- Azon a novemberi napon délelőtt úgy fél tizenegykor jöttek ki a péti tűzoltóságtól, velük érkezett a doktornőnk is - emlékezik vissza Erika a szörnyű napra. - Amikor megmondták, hogy mi történt, rosszul lettem. Injekciót kaptam. Senki nem vette észre, hogy Lacika megbújt a konyhai ülőgarnitúra alatt, onnan figyelt. Bizonyára fel sem fogta, hogy miről esett szó, mert még heteken át délutánonként felült a konyhaablakba, s várta, hogy hazajöjjön az apja a munkából. Szabina igen nehezen tette túl magát a történteken. Nagyon apás volt.

Tanulmányi eredményei ugyan nem romlottak, viszont magába fordult, kerülte a társaságot. A fájdalom mélyen beleégett a szívébe, ugyanis Vilma néninek, osztályfőnökének a fia is meghalt a balesetben. Három esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyisson mások felé. S legalább öt év pergett le az ő életében is, mire előkerültek a közös családi fényképek, videók kirándulásokról, balatoni fürdőzésekről. Erikának az első fél év volt a legnehezebb: megkérte édesanyját, hogy náluk éjszakázzon.

Évek teltek el, mire oldódott benne a máig megmagyarázhatatlan félelem.

- A szomorúság ellenére jó, hogy korábban minden évben összejöttünk Budapesten - idén az influenza miatt elmaradt a találkozó -, ahol együtt lehettünk sorstársainkkal. Mi, asszonyok régi ismerősként köszöntjük egymást, a gyerekek pedig a pajtásaikat. És persze mindig találkozunk új arcokkal is, akik vigasztalásra, biztatásra szorulnak. Majd az idő enyhít a fájdalmatokon, ti is próbáljátok magatokat elfoglalni, gondolataitokat elterelni - szoktuk mondani nekik. A gyerekek azért is várták ezeket a napokat, mert mindig bőkezű ajándékot kaptak.

Idén Lacinak a könyvek mellett egy értékes karórát hoztak a minisztérium munkatársai. Az előző években a péti vagy a várpalotai tűzoltók vittek fel bennünket ezekre az ünnepségekre, ahová velünk tartott a falunkbeli Mádl Valentina is, aki szintén elvesztette az édesapját a bal- esetnél. A család idén is mindenszentekkor gyertyát vitt a litéri elágazóban felállított, út menti kereszthez.

Rotteréknél az elmúlt karácsony ugyanúgy zajlott, mint az előzőek. Szenteste kora délután hárman kimentek a temetőbe, ahol koszurút, mécsest helyeztek el László sírján. Este otthon szerényen megajándékozták egymást, majd asztalhoz ültek.

- Négy évvel ezelőtt úgy határoztam, hogy már nem teszem ki férjem fényképét a karácsonyfára, mert láttam Laci szemében, hogy ez neki milyen fájdalmat jelent. E nélkül is tovább él a szívünkben.