A hetedik kör

Az abban rejlő kétségbeesésről, az egyre érthetetlenebb és durvább egymás- és önpusztításról szól legújabb, A hetedik kör című filmje.

A rendező szerint megszoktuk, és szeretjük azt hinni, hogy a gyermekek ártatlanok, holott a gonosz bennük is ott lakozik, és kiszolgáltatottságuk, manipulálhatóságuk miatt akár áldozatokká is válhatnak (lásd egyes szekták, sátánizmus). Olyan tény ez, amivel ma bárhol a világon számolni kell.

A film az elmúlt években Magyarországon megtörtént, megmagyarázhatatlannak tűnő tragikus események motívumaiból építkezik. A történet a kamaszkorról, az élet és a halál különös megtapasztalásáról szól, amikor a gyermekekben szinte egyszerre ébred fel a szexuális és a halálvágy

A hetedik kör forgatókönyve az elmúlt években Magyarországon megtörtént két tragikus kimenetelű eseten alapul. Az egyikben két tizenéves fiú, két nap különbséggel fölakasztja magát, a másik esetben hárman brutálisan agyonverik társukat.

A film elsősorban azt az atmoszférát kívánja bemutatni, amelyben ezek az események megtörténhettek, egyfajta látleletét adva korunk összezavarodott lelkületének. A történet a kamaszkorról, az élet és a halál különös megtapasztalásáról szól, amikor a gyerekekben szinte egyszerre ébred fel a szexualitás iránti érdeklődés és a halálvágy. Sajnos sokszor nincs értő segítség, hogy ezt az időszakot sérülésmentesen átvészeljék.

A történet tizenkét-tizennégy éves gyerekek körében játszódik egy vidéki városban. Hatan vannak. Négy fiú és két lány, köztük egy testvérpár: Sanyi (Vilmányi Benett) és Maya (Vicsotka Anna). A történet felnőtt szereplője Gábor atya (Trill Zsolt). A banda körül néha feltűnik egy tizennégy éves vörös, kék szemű, angyalarcú fiú, Sántha Sebestyén (Krikkay László), akiben van valami titokzatos megszállottság. Meséket mond, amik mindig rosszul végződnek.

A banda kissé tart tőle, de a fiú ügyesen játszik az érzelmeikkel, olykor egymás ellen kijátszva őket. A gyerekek nem tudják kicsoda és honnan jött, Sebestyén pedig nem árulja el... Különös helyeket, barlangokat, növényeket mutat nekik, s egyre többet beszél a halálról, annak szépségéről és az örömről, amit valakinek, vagy valaminek az elpusztítása okoz. Elmeséli, hogy nagyon régen a dögkútba szült egy nő, majd egy éjszaka az elhullott és leölt állatok feltámadtak, kimásztak a kútból és egy disznón lovagló csecsemő vezetésével felgyújtották a falut. Ez volt a bosszú a megszentségtelenítésért.

A banda tagjai kötelező hittanórára járnak. Ahogy Sebestyén egyre mélyebb hatást gyakorol rájuk, figyelmük úgy élénkül meg a fiatal Gábor atyával folytatott beszélgetések során. Sebestyén ugyan nincs jelen, de szelleme ott kísért a gyermekek kérdéseiben, amik a fájdalommal, a halállal, a túlvilággal, a mennyország boldogságával kapcsolatosak. Így egy képzeletbeli párbeszéd, vita alakul ki a pap és Sebestyén között, melynek színtere a gyerekek lelke.

Sebestyén meséi mögött azt lehet sejteni, hogy „odaát” biztos jobb. Erre rímelnek a pap példabeszédei is a halál utáni üdvözülésről. Sebestyén arra utal, hogy a félelemtől, a szorongástól úgy szabadulhatsz meg, ha el mersz pusztítani akármit, akárkit, akár magadat is. Egyszer, amikor egy trükkel Sebestyén feléleszt egy galambot, végképp elnyeri a gyerekek bizalmát. Innentől kezdve a gyerekek kérdései a pap felé egyre szentségtörőbbek. Jakab (Erőss Tamás), arról faggatja az atyát, hogy miért hal meg annyi ártatlan ember, ha Isten igazságos és jó, miért nem dönthetnek ők arról, hogy éljenek, vagy meghaljanak. Gábor atya nem tud kielégítő választ adni, nem érzékeli pontosan a gyerekekben lezajlódó belső küzdelmet, és egy felsőbbrendű törvény nevében próbál igazságokat mondani.

Jakab és Sanyi a túlvilági életről fantáziálnak, amit egyre vonzóbbnak találnak. Jakab szerelmes Melindába (Magyar Tekla), aki nem viszonozza Jakab érzéseit, ő Sebestyénbe szerelmes.

Sebestyén néha idegesíti a banda tagjait felsőbbrendűségével. Egy nap az erdőben Jakab és Sanyi Sebestyénnel elkezd „ki bírja tovább a nejlonzsákban”-t játszani. Sebestyén csal az időmérést illetően, ezért belekényszerítik őt is a zsákba, majd valami titokzatos erőtől vezéreltetve majdnem megölik.

Jakab előző este arról beszél Sanyinak, hogy látni akarja, milyen az: meghalni. Persze az is bennük motoszkál, hogy „Na Sebestyén, ebből gyere ki, ha tudsz! Támaszd fel magad!”

Mikor azt hiszik, hogy már meghalt, Sebestyén hirtelen „coming out”-tal visszatér, és gyávának nevezi őket. Sebestyén ezután hazaindul a mocsárba, ahol közben a Pap megtalálta az ő rejtekhelyét, és tolószékében ülve várja. Sebestyén, meglátván a Papot, dühösen átvág a mocsáron, süllyedni kezd. A Pap hezitál, hogy kimentse-e, majd végül kinyújtja a kezét, de Sebestyén azt már nem fogadja el, mosolyogva elsüllyed.

Jakab és Sanyi elhatározzák, hogy közösen öngyilkosok lesznek. Maya értetlenül figyeli testvére változását. Két nap múlva, reggel kilenc órára tervezik a tettet, mert akkorra már senki sincs otthon és még az iskolából sem kereshetik őket. Mayának a szünetben feltűnik, hogy hiányzik Jakab és Sanyi. Sanyit hívja, aki nem veszi fel a telefont, ezért a kislány kétségbeesetten haza rohan.

Későn érkezik. Jakab és Sanyi teste himbálózik a vontatókötélen. Maya megpróbálja Sanyit leszedni sikertelenül, teljesen kiborul, üti-veri az élettelen testet.

A szülők bénultan állnak a két élettelen test fölött, miközben a rendőrség teszi a dolgát.

A történetet Maya Sanyi naplója alapján próbálja összerakni.