Vendégsarok: Magyarok kenyere

Egyrészt a látványosságok, a budapesti vízi- és légi parádé a televízióban, az ünnepi filmek pozitív várakozással töltötték meg ezt a dátumot: augusztus 20. Másrészt diákként a nyár, a vakáció elmúlásának jelképe lett ez a nap. A közelgő tanév szürke felhőként telepedett rá hangulatomra. (Ahogy időnként most is, hiszen tanárként ebben is szolidáris vagyok a diákokkal.) Az ünnep az utolsó kapaszkodó volt a nyárba, amit még érdemes volt várni, ami tartogatott még valami különleges élményt. A csúcs, az örök vágy a tűzijáték volt. Minden évben szó volt róla, hogy felmegyünk és megnézzük, de mindig elmaradt.

Az ünnep hivatalos tartalmi mondanivalója nem volt világos számomra. Az iskolában nem sokat hallottunk róla, nyár lévén iskolai rendezvényen nem emlékeztünk meg róla, mint ahogy ma sem. Az alkotmány szó túlságosan elvont, az 1949-es évszám túlságosan jelentéktelen volt ahhoz, hogy rögzüljön az ember tudatában, hogy kössön hozzá valamit. Szent István és Boldogasszony nélkül, a vallási tartalomtól megfosztva, legrégebbi nemzeti ünnepünk kiüresedett. István királyt ugyan emlegették, de hogy miként kapcsolódik a dátumhoz, hogyan jött létre az eredeti ünnep, azt csak később, történelmi búvárkodásaim során tudtam meg, nem az iskolai tananyagból. (Magam is e név viselőjeként, tíz éves koromban szembesültem azzal, hogy augusztus huszadikán is van István névnap.)

Bali István, történelem-földrajz szakos tanár

Az államalapítás ünnepéből a Magyar Népköztársaságnak nevezett kommunista diktatúra megalapításának ünnepét próbálták létrehozni. Hozzákapcsolták a paraszti munka megbecsülése, a munkás-paraszt szövetség erősítése jegyében az új kenyér hagyományos, bár korábban augusztus 20-hoz nem kötődő ünnepét. Mégis, akkoriban ez volt az egyetlen nemzeti tartalmat is hordozó hivatalos állami ünnepünk, az egyetlen, amelyet a magyarok túlnyomó többsége is ünnepnek érezhetett, nem csupán kényszerített formaságnak. (Április 4. vagy november 7. egyértelműen a szovjet elnyomás szimbóluma volt, május elseje pedig internacionalista osztályharcos ünnep.)

1983. augusztus 20-án, az István, a király rockopera ősbemutatója, és az azt követő óriási siker megmutatta, mekkora elfojtott erő a nemzeti érzés a magyarok lelkében. Mikor pedig 1990-ben a független, demokratikus Magyarország alkotmányos berendezkedését alakították ki, az Országgyűlés első számú hivatalos (állami) ünnepünkké tette államalapító Szent István napját.

Ma szabadon gyakorolhatjuk keresztény hitünket, tehetjük tiszteletünket a Szent Jobb és a Szent Korona előtt. Megvalósulhatott a magyar nemzet határokon átnyúló lelki-szellemi egyesítése is. A magyarok kenyere jótékonysági akcióval pedig az ünnephez olyan formában sikerült kapcsolni az új kenyér ügyét, hogy az feloldhatja azt a rossz érzést, amit a kommunista időszak hagyott maga után ebben a témában. Köszönet a szervezőknek.

Bali István, történelem-földrajz szakos tanár