Vendégsarok - Az élő tabernákulum

Meghatottan húzódtam vissza a lépcsőn lefelé igyekvő tömegtől, akik Mária üres sírjához igyekeztek, ahonnan a hagyomány szerint – mint az Egyház dogmája is tanítja – testestül lelkestül felvétetett a mennybe. Én a forrásnál, a Szülők sírjánál húzódtam meg, ahol az ortodoxiára jellemző brokátok borítják az oltárt és halvány sejtelmes fény világlott a kis kápolnában. Szívemben annál nagyobb lett a fény, megtaláltam a forrást, ahonnan született Mária. Elgondolkodtam, mennyi a fény a leányán és unokáján – Jézuson – , s Őt talán nem is emlegetjük, pedig Ő a kezdet, ahol megkezdődött a gyümölcs fakadása az Isten ígéretének megvalósulásához.

Tényleg a Szentírás nem beszél róla, sem hitveséről. Bár feltűnik egy-egy név a rokonságból. Erzsébet, az idős asszony, aki Keresztelő Szent János édesanyja, hallunk Szalóméről, Zebedeusról, de e két szülő nevével csak az apokrif – az egyház által el nem fogadott – könyvek lapjain találkozunk. Igazából még a nevük is figyelemreméltó: Anna annyit jelent, hogy „kegyelemmel áldott”, Joachim pedig: „Isten megvigasztal”.Ünnepe annak a templomnak a fölszentelésének évfordulója, amelyet a IV. században, Mária szülőházából alakítottak át. Ezt a templomot a templomos lovagok védelmezték. A templom búcsúnapja lett Szent Anna névünnepe, mely Jeruzsálemből Bizáncba, a bizánci egyházba került. Megünneplését Justinus császár tette kötelezővé. A nyugati egyház életébe a keresztes háborúk Szentföld –élményének hatására került. Hazánkban már a XII. század végére külön latin nyelvű miséje lett.

A Szent Anna-tisztelet gazdagságát és változatosságát kultuszának sokrétűségének köszönhetjük. Az asszonyok patrónájuknak tisztelték, a céhesek ugyancsak védelme alá helyezték munkásságukat. Érdekes az asztalosok bizalma, akik a régi oltárok oltárszekrényeit készítették, ők Szent Annát, mint oltárszekrényt tekintették, aki hordozta méhében az „élő tabernákulumot”, Jézus anyját – Máriát. De védelmét kérték a bányászok, a szövőmunkások, és a haldoklók is nehéz pillanataikban segítségét kérték.

Tény, hogy minden ábrázolás egy életképet állít Szent Annáról, aki kezében ószövetségi szentírást tart és mellette meghúzódó leányának másik kezével az ég felé mutat. Tanít, és utat mutat, szinte ugyanazt teszi, amit majd Mária tanít: „azt tegyétek, amit Jézus mond nektek ”

A mi századunknak is nagy szüksége van olyan nevelőkre és példaképekre, akik életükkel felhívják figyelmünket a természetfeletti életre, a maradandó értékekre. Ebben óriási feladata van a nagyszülőknek. Sokszor éppen úgy elhúzódnak az élet csendes kis sarkába, mint Szent Anna sírja, s éppen úgy elsietnek mellettük az emberek, mint akik az ortodox templom lépcsőin tolakodva haladnak Mária üres sírjához.

Kérjük Szent Annát, főegyházmegyénk védőszentjét, hogy alakja, mint egy kis gyertya fénye, törje meg a sötétségbe süllyedt világ elfelejtett értékeit!

(Szent Annának ünnepét július 24-én 16 órakor tartják a bazilikában, ahol megáldják a nagyszülőket.)

Nagy Károly apátkanonok