A várkapitány szerint valamennyi vár nőnemű, női ölelés

A cseszneki vár üzemeltetőjeként nincs olyan napja az évnek, hogy ne fordulna meg az ódon falak közt, éppen ezért teljesen más viszonyban áll a várral, mint az idelátogatók, akiknek száma évről évre növekszik, s Nagy Ferenc lelkesedését, tiszteletét, odaadó gondosságát látva, amellyel a cseszneki vár felé fordul, ez nem lehet véletlen.

Üzemeltetőként ottjártunkkor nemcsak az ódon lovagvár múltjáról, titkairól mesélt, de a jövőről s arról is, mit jelent a XXI. században várkapitánynak lenni. A cseszneki vár a XIX. század elejéig bírt meghatározó szereppel a környéken élők számára. Az évszázadok során több nemesi család kezén megfordult, nem véletlenül látható az Árpád-házi királyok, Zsigmond király, a Garaiak és az Esterházy-család címerpajzsa.

- Gróf Esterházy Ferenc szépen felékesítette a cseszneki várat a barokk idején, de tévesen gondolta, hogy eztán majd itt lesz a családi rezidencia. Éppen akkor kezdődött el a folyamat, hogy a nemesek, nagyurak inkább saját maguknak terveztetett, szolidabb kastélyokba költöztek. Ez jelentette a cseszneki vár végét, hiszen az Esterházy-család világias mindennapjainak már nem felelt meg a vári élet idefent. Itt már nem lehetett terjeszkedni, s a rideg, vastag falak abszolút nem minősültek lakályosnak.

Nagy Ferenc húsz éve gondnoka, óvója, fejlesztője, de  mindenekelőtt várkapitánya a cseszneki várnak

A gazdatisztjük maradt itt egyedül - meséli Nagy Ferenc.Az üresen álló várat a XIX. század elején előbb földrengés pusztította, majd tűzvész. A második világháború után az állam tulajdonába került, az felelt érte, ám több mint két évtizede Nagy Ferenc üzemelteti a cseszneki várat.

A múlttal átitatott falak legtöbb titkát ismerő várkapitány büszkén mutatja az egykori kaputornyok alapjait, a faragott gótikus köveket, a barokk óratornyot, amely a négy égtáj felé mutatta az időt. - A Vigyázó tornyot mindig csak a fahídon keresztül lehetett megközelíteni, ennek nincs külön bejárata.

Az Esterházyak idejében, mikor már nem volt stratégiai jelentősége a várnak, a családi levéltárat tárolták itt, de a vármegye börtönébe való elszállításra váró gazembereket is tárolták itt egykor ideiglenesen.

A következő rekonstrukciós ütem, amelynek során az állam magyarországi várak felújítását támogatja, remélem, erre fókuszál, hogy át lehessen járni oda is - mondja reménykedve Nagy Ferenc, aki úgy véli, a gondnoksága alatt a felújítások hiányában mindig is lezárt területként kezelt Vigyázó torony és az ahhoz vezető fahíd renoválásával ősztől látogatható lehet végre a vár egyik legkülönlegesebb szeglete.

Mint mondja, a nemzeti várprogram, amely a felújításokat támogatja, ugyan az üzemeltetőtől függetlenül szabja meg, hogy mik lesznek az új tervek, mit milyen ütemben renoválnak egy várban, ám Nagy Ferenc abban bízik, hogy jövő őszre a Vigyázó tornyot sikerül felújítani és megnyitni a közönség előtt. De a várkapitány nem áll meg itt. Valóban meg akarja idézni a múltat, újra életet szeretne lehelni az ódon falakba, hogy legalább részben visszaadhassa a cseszneki vár egykori pompáját.

- Az a cél, hogy a vár belső része az 1750-es állapotokra épüljön vissza, mert akkor helyreállíthatnánk a boltozatokat, termeket, s a termekben enteriőröket helyezhetnénk el, ami látványosan szemléltethetné a korabeli emberek életét.

A várkapitány szavaiból valóban érződik, hogy másként, nem csupán üzemeltetőként áll a cseszneki várhoz, hanem részben templomként, menedékként, sőt élőlényként tekint rá.

- Sokan azt gondolják, hogy a várak férfias monstrumok, az erőfitogtatás szimbólumai. Ezzel szemben az én véleményem az, hogy inkább egy női minőség rejlik bennük, egy női ölelés. Aki bemegy a várba, azt körülveszik, körülölelik a várfalak, védelmet biztosítanak mindazoknak, akik oda bemenekülnek. Ha férfi vagy női nemet kellene hozzájuk rendelni, azt mondanám, hogy valamennyi vár nőnemű. Ezek az épületek befogadók.

Nagy Ferenc várkapitány elmondta, ha más várba látogat, akkor sem kizárólag turistaszemmel néz körül, hanem ötleteket, inspirációt gyűjt egyben.

- Próbálom mindennek a jó oldalát nézni, s azt figyelni, hogy miből mit lehetne kihozni, s azt vajon kihozták-e. Novemberben a feleségemmel több észak-magyarországi várat meglátogattunk és öröm volt látni, hogy a leg-utóbbi látogatásunk óta, a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest mindenhol pozitív irányú változás tapasztalható.

Ezek mind inspirációként hatnak rám. Jó, hogy ilyen várak állnak előttünk példaként, jó látni, mi mindent ki lehet még hozni a mi várunkból is.