Megújult a rátótiak kedves halastava, hivatalos nevén a Miklád

A tó története a XIX. század második felében kezdődött, ekkor építette a veszprémi káptalan a hét halastavat, amelyből négy teleltető tó volt. 1959-ben a megalakult helyi termelőszövetkezet átvette az üzemeltetést, de 1963-ban már meg is szűntette ezt a tevékenységét. A tavak magukra maradtak, állapotuk leromlott. Legközelebb 1971-ben történt változás, amikor víztározóvá alakították. Kikotorták, kimélyítették, kibélelték, ekkor építették a zsiliprendszert is. A tsz által végzett munkálatok célja a Séd vízhozamának visszapótlása volt, mert a Gyulafirátót és Jutas közti területen a patakból való öntözés miatt az jelentősen csökkent. Az elmúlt években a töltéseken áthatolhatatlan bozót alakult ki, csak egy kis rész volt látható az elnádasodó vízfelületből.  A megújítás keretei között megerősítették a régi halastó gátjait, a fakadó vizeket árkokkal, zsilipekkel a Séd irányába terelték, szem előtt tartva a természetvédelmi szempontokat.

A Miklád új arculata sok látnivalót kínál és az odavezető út is könnyen megtalálható. A Veszprémhez legközelebb eső Halastói utcán végigsétálva, majd a végén balra kanyarodva már el is érjük a helyszínt. A töltés közelébe jutni egy kicsi (néha nagyobbacska) vízfolyáson keresztül lehet, az odarakott köveken átlépdelve. A tó partján tanösvény épült, kis hidakon még a víz fölé is besétálhatunk. A gazdag vízi világ megismerését színes információs táblák segítik, a csendes szemlélődőket pihenő pad várja. Mostanra a cserregő nádi poszáták és énekes társaik már elköltöztek, de vadkacsákat szinte mindig láthatunk. Fel is röppennek méltatlankodva, ha közelükbe érünk. Gyakorta látni méltóságteljesen köröző ragadozó madarat, vagy kecses vízi madarakat a terület fölött, és vadnyomok árulkodnak a környező fás részek lakóiról.

Jó szívvel bíztatok mindenkit egy kellemes rátóti kirándulásra, hiszen az egykori halastó megszépült területén kívül érdemes betérni a Kolostor utcába is, a XIII. században épült premontrei monostor még romjaiban is szépséges falait meglátogatni. Vagy a református templom oldalában vezető úton (igazán csak pár perc) felmenni a kálváriára. Egyedülállóan szép a rátóti kálvária, a stációsort festett képek díszítik, a dombról nyíló panoráma pedig már csak ráadás. A helytörténeti gyűjteményről még nem is szóltam, de máris eltelt egy képzeletbeli nap és minden nem férhet bele pár sorba.

Családunk húsz évvel ezelőtt költözött Gyulafirátótra, s hamar megszerettük a „rátótiságot”. Hozzájárultak ehhez a szomszédok, kedves helybéli ismerősök, a rátótiádák huncut históriái a csikótojásról és a keresztben cipelt létráról, a Rátóti legényanya története (Garas Dezső és Schwajda György keserédes filmje), és Máté Szabolcs (Sub Bass Monster) rap szövegei, dalai, melyek annyi, de annyi szeretetet sugároznak a szülőhely iránt!

Számomra legkedvesebb évszak itt a tavasz, mikor megszólalnak a tóparton a békák, és száz szólamban, ezer hangon hirdetik a tél végét. Erre ugyan még várnunk kell, de Gyulafirátót ősszel is hívogatja a kirándulni vágyókat, s bizton állíthatom, nem fog senki csalódni!