Főúri élet a pápai kastélyban

Mint mondta, két lényeges célt is meg kell említeni. - Az Esterházy család a 17. század második felétől egészen a szabadságharcig, 1848-49-ig az ország leggazdagabbjai közé tartozott. Minden ilyen családnak nagyon fontos volt, hogy ezt közvetítsék a külvilág felé. Az egyik lényeges ok tehát a reprezentáció.

Pápa nagyon jó helyen feküdt ilyen szempontból, mert gyakorlatilag kétnapi járóföldre esett Bécstől, a császárvárostól. Így közel voltak a tűzhöz, de mégis vidéken, a Bakony lábánál. A másik lényeges cél a tezaurálás volt, a vagyon olyan jel-legű befektetése, ami bármikor pénzzé tehető - ismertette történész.Kiemelte, ez a kastély a pápai uradalom csaknem tíz-éves bevételének megfelelő összegből épült, ami nem számított kimondottan magas kiadásnak akkoriban az Esterházyak gazdagságához mérten, hiszen négy nagy uradalommal is bírtak.

Nem beszélve arról, hogy egy kastélyt bármikor el lehetett ad-ni, a 18. században ez elég- gé gyakori jelenségnek számított.Nagy-L. István áttekintést adott a kastély építésétől az államosításig terjedő időszakról. Mint mondta, Esterházy Ferenc tárnokmester levele-zései alapján tudjuk, hogy gyakran több hetet is Pápán töltött, azonban Esterházy Károly váci, majd egri püspök már kevesebbet időzött itt, de két alkalommal is püspöki konferenciát hívott össze a városban.

Nagy-L. István elmondta, kedvelt mulatságnak számítottak a bálok.

- 1799-ben a család tatai ágáé lett Pápa, ők szinte egyáltalán nem fordultak meg a településen egészen 1856-ig, Esterházy Miklós halálig, aki a birtokait három fia között osztotta meg. Esterházy Pál a devecseri várkastélyban élt, azonban gyakran ellátogatott a pápai kastélyba is. Később jellemzően más településeken tartózkodtak az Esterházyak, főleg az I. világháború után, amikor felbomlott a monarchia, azonban Esterházy Tamás egyetlen lánya Pápán született meg 1938-ban - tette hozzá a múzeumigazgató.Kifejtette, az Esterházy család távollétében az ura-dalmi feladatokat ellátó személyzet gondoskodott a kastélyról, ugyanis itt nem működött különálló udvartartás. - Az uradalmi személyzet száma változó volt, 20-30 fő között mozgott.

A vezetőjét általában számtartónak nevezték, ez a személy felelt a kastélyért is. A számvevő ellen-őri feladatokat végzett, és voltak - mai szóhasználattal élve - ágazati vezetők is. Míg egyesek a kastélyt őrizték, mások a pincében tárolt gabonáért és borért feleltek, vagy éppen a levéltárért, ahol a földesúr jogait tartalmazó iratokat tárolták - emelte ki Nagy-L. István.Mint mondta, a kastély szobáinak száma állandóan változott, hiszen gyakran választottak le helyiségeket.

- Funkcióját tekintve az épületet nem függőlegesen, hanem vízszintesen osztották ketté. A földszint a kiszolgáló személyzeté volt, itt helyezkedtek el a konyhák, a kamrák, a cselédszobák és a mosókonyha. Az emelet pedig a főúri élet színtere volt. A 18. században a grófi lakosztályok és a dolgozószobák a nyugati szárny emeletén kaptak helyet, a középső szárny egyik felében alakították ki a szalont és az ebédlőt, illetve az emeleten voltak a vendégszobák is.

Az egyik legérdekesebb helyiségnek pedig a keleti torony emeletén lévő biliárdszoba mondható, melyet a 18. században az Esterházy ősök arcképcsarnokának festményei ékesítettek - magyarázta lapunknak nyilatkozva a múzeumigazgató. Hozzáfűzte, a 19. század második felétől már a lakóterek egyre inkább a földszintre helyeződtek át, itt egy nagyobb vizesblokkot is létesítettek.- Mivel az Esterházyak nem laktak életvitelszerűen a kastélyban, kevés történet szól az itteni tevékenységükről. A báloknak, zenés-táncos mulatságoknak alapvetően a Vörös Szalon adott otthont.

Napjainkban a tárlatvezetések alkalmával az Esterházy-kastély látogatói bepillantást nyerhetnek a barokk főúri élet hétköznapjaiba
Fotó: Polgár Tibor, Pápai Platán Nonprofit Kft.

Ezekre az eseményekre a környékbeli földesurak is meghívást kaphattak. Az étkezések helyszínéül a Nádor-terem szolgált. Az Esterházyak szívesen töltötték az időt vadászattal, a bakonyi erdők erre kiváltképp alkalmasak voltak. Ez a kastély megépítésének is fontos szempontja lehetett. Noha a család komoly pártolója volt a zenének, nem tudunk arról, hogy a kastélyban komolyabb zenei vagy színházi élet folyt volna, ahogy arról sincsenek pontos információink, hogyan szolgáltatták a talpalávalót a bálok alkalmával, azonban a korszakban jelentősnek számított a környék cigányzenéje - nyújtott betekintést a történész.

Megjegyezte, ismert azonban, hogy Otto Nicolai zeneszerző A windsori víg nők című operájának második felvonását Pápán írta 1848-49-ben. Nagy-L. István kiemelte, a kastély ősgalériája jól szemlélteti a díszruhákat, azonban a barokkos öltözködésnek sokféle vonulata alakult ki, és a francia hatás mellett a hazai stílusjegyek is érvényesültek.

- A magyar dolmány és mente megjelent a barokk főúri viseletben, a 18. század második felétől pedig a főurak, illetve a nemesség és a polgárság tagjai németes öltözékeket hordtak, ugyanis ebben az időszakban Pápa lakosságának felét németek adták. A parókahasználat egészen a 18. század végéig erőteljesen elterjedt volt a főurak körében. Ezt a hölgyek is szívesen hordták, de előfordult, hogy saját hajukból készítettek díszes, tollakkal ékesített frizurákat.

Népszerűek voltak az abroncsos szoknyák is, és fűző nélkül egy úri hölgy nem mehetett sehova - mutatott rá a történész. Megjegyezte, az öltözködést nagymértékben befolyásolta az adott társaság és alkalom.- A hölgyek jellemzően korán, 16-17 éves korukban mentek férjhez, és nem volt ritka az sem, hogy a főúri családokban már a három- négyéves gyermekek esetében is tartottak egyfajta eljegyzést. Ezt azonban később szükség esetén még fel lehetett bontani.

A házasságkötés tekintetében döntő szempont volt a társadalmi rang, de fontosnak bizonyult a család nőágának a termékenysége, ugyanis még a főúri családokban is számolni kellett a gyermekhalandósággal. A viszonylag rövid élettartam miatt a család úgy tudta tehát biztosítani a jövőjét, ha elég sok gyermek született. Aki pedig még a húszas évei közepén sem ment férjhez, vénlánynak számított - magyarázta.Nagy-L. István hangsúlyozta, a főúri élet sok kötelezettséggel járt, így a gyermekekkel alapvetően nem a szülők, hanem a dadák és a ne-velők foglalkoztak.

- Tízéves kor előtt nem jártak formalizált iskolába a főúri gyerekek, hanem az udvari nevelők oktatták őket, majd jellemzően egy jezsuita iskolában folytatták tanulmányaikat a 18. század derekán. Emellett gyakori volt, hogy ismereteik bővítése érdekében európai körútra is mentek - tájékoztatott. A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója kiemelte, sajnálatos módon több tekintetben is kevés kapaszkodóval rendelkezünk az Esterházyak pápai tartózkodását illetően, mert a dokumentumok, amelyek irány-adóak lennének, régen megsemmisültek a levéltárat ért tűzeset alkalmával.

- Nem tudunk túl sokat arról, milyen lakomákat tartottak egykor a pápai kastélyban, egy érdekes történet azonban fennmaradt, ami Esterházy Károly egri püspökhöz kötődik. II. József sokat utazott az országban, és egyszer meglátogatta Esterházy Károlyt egri püspöki rezidenciáján. Az első este meglehetősen szegényes vacsorát kapott, a második napon azonban elképesztően bőségesen megvendégelték, vadakat, egzotikus gyümölcsöket, sőt, a fáma szerint homárt is felszolgáltak.

II. József megkérdezte Esterházy Károlyt, hogyan történt ez, mire a következő választ kapta: „Az első este a szegény egri püspök vendége volt felséged, a második este pedig gróf Esterházy Károlyé” - mesélte el Nagy-L. István.