A színművek humora, vidámsága átragad a gyerekekre és a nézőkre

Több éves hagyománya van az alsóörsi általános iskolában annak, hogy a kultúra napi ünnepségen a diákok bemutatnak valamilyen színművet. Az elmúlt években három darabot állított színre Novákné Juhász Andrea magyar nyelv és irodalom szakos tanár, akinek ebben már rutinja van.

- Diplomaszerzés után az egyik budapesti szakközépiskolában kezdtem dolgozni, ahol a tanítás mellett rám bízták az összes ünnepség megszervezését. Nem volt könnyű feladat, de legalább szabadkezet kaptam. Ma sem felejtem el azt az ’56-os megemlékezést, amikor olyan drámai erejű színpadképet varázsoltunk, hogy tapintható volt a feszültség a nézőtéren. Hét év után Alsóörsön megismertem a páromat, aki „lecsalt” a fővárosból. Szerencsére kaptam állást az iskolában, a kézilabdások kollégiumában voltam nevelő. Két év után anyai örömök elé néztem, majd 2012-ben megszületett a kislányunk, Bianka. Egy éves volt, amikor a helyi általános iskolában megüresedett a magyartanári állás. Ezt a lehetőséget nem lehetett elszalasztani. Sikeresen megpályáztam, azóta itt tanítok. Egyúttal felkértek a kultúra napi színmű megrendezésére.

Szimicsek Dorothea Szamóca, Novákné Juhász Andrea, Szobonya Barnabás, Strelicz Ákos és Kovács Dominik. A diákok sokat változnak a próbák alatt, a tanárnő pedig örül a sikereiknek Fotó: Mátételki András

Andrea azt vallja, ahhoz, hogy az előadás sikeres legyen, s benne jól érezzék magukat a diákjai, nem egy adott irodalmi műhöz keres szereplőket, hanem a gyerekek egyéniségéhez darabot. Minden évben a 6., 7. osztályos tanulókból választja ki a szereplőket, ugyanis az ötödikeseket még nem ismeri eléggé, a nyolcadikosok pedig elég leterheltek a felvételik miatt. A suliban ki nem mondott presztízskérdés, hogy ki lesz az aktuális darab főszereplője.

A próbák alatt egészen más oldalukról ismeri meg a tanítványait. A zárkózottabbak kinyílnak, mernek kiabál, énekelni, élvezik az együtt töltött időt. Viszont a vezéregyéniségek, akikre jellemző a harsányság, önfegyelmet, türelmet, toleranciát tanulnak. A közös munka alatt kialakul bennük a csapatszellem. Kimondatlanul is tudatosul valamennyiükben, hogy csak közös erővel érhetnek el sikereket. A féléves felkészülés segít nekik megismerni saját képességeiket is.

A tanárnőnek és diákjainak az első bemutatója Tamási Áron: Énekes madár című darabja volt, ez a szép székely, ízes nyelven megszólaló népi játék.

- A műveket úgy választom, hogy legyen bennük humor, vidámság, ami átragad a gyerekekre, s remélhetően a nézőkre is. Ezt a darabot is alaposan le kellett rövidítenem, beleírni átkötéseket, hogy beleférjünk a megadott egy órába. Almádiban egy jelmezgyűjtő hölgytől kaptunk ruhákat, illetve, ahogy más színműnél is, mi magunk is gyűjtöttünk korhű öltözeteket. Így vagyunk a díszletekkel is, aminek elkészítésében sokat segít a férjem, Gergő, aki a szakmáját tekintve kőfaragó mester. Ő készítette el a szereplőknek járó jutalom gránitérmet, amelyre rávéste a darab címét, s a gyerekek által megformált szereplő nevét. Könnyebb dolgom volt a második darabnál - Karinthy Frigyes: Bűvös szék - a szereplők válogatásakor, mivel már két éve ismertem a diákokat. Ebben a darabban a régiek közül többen kaptak ismét szerepet. Akkor is már az év elején kiosztottam a szerepeket, hogy legyen idejük az őszi szünet végére megtanulniuk a szöveget. Nálunk is van olvasópróba, s novembertől jönnek a színpadi próbák. Kezdetben heti két órára jövünk össze, az utolsó hetekben naponta gyakorolunk. A gyerekek is számos ötlettel állnak elő - főleg ami a színpadképet illeti -, ami sikerre viszi a darabokat. Azt is meg kell tanulniuk, hogy játék közben ne nézzenek a nézőkre, mert akár egy mosoly vagy egy grimasz megzavarhatja őket. És persze váratlan helyzetben is fel kell találniuk magukat, néha improvizálniuk kell. Ilyen, ha valaki leblokkol

A Bűvös széknél bizony ez megtörtént, amikor egyikük nem tudta folytatni a szöveget. A rutinos, amatőr színészpalánta, Hunyady Zsombor ekkor - szerepétől eltérően - bekapcsolódott a játékba, majd „visszaadta” a szöveget a társának úgy, hogy a közönség semmit nem vett észre a „lefagyásból”. Andrea mögött ült az ünnepség szónoka, Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgató-rendezője, aki szintén jókat derült. A tanárnő fellélegzett, jó úton jár a csapatával.

Amikor Novákné megismerte a kézisek közül a nem éppen példás magatartású, ízes beszédű, rendkívül eleven Szobonya Barnabást, aki még igazgatói intőt is begyűjtött, tudta, ő lesz Bendegúz, az Indul a baktárház című Rideg Sándor darabban. A többiek is remek formájukat hozták idén: dőlt a nevetéstől a művelődési ház közönsége. Ez alkalommal is jutott minden jelentkezőnek szerep, olyan kevésbé vonzóra is, mint a tehéné: ketten bújtak bele az állat „bőrébe”. A műsor után egy gravírozott golyóstollat kaptak a diákok, a szokásos felirattal.

- Érdekes látni, ahogy ez a darab is alakította, formálta diákjaim személyiségét. A csendes, megbízható, kitűnő tanuló Sebestyén Fannit úgy kellett bíztatnunk, hogy adjon már Bendegúznak egy igazi csattanós nyaklevest a legelső családi jelenetnél. Aztán az idő múlásával belejött Ettől kezdve öntudatosabb, bátrabb lett a kislány, s ma már megvédi magát a többiekkel szemben, ha sérelem éri. Bendegúz is megszelídült, jót tett neki a szereplés. Ebben a közösségben a gyerekek megtanulnak egymásra figyelni, másokhoz alkalmazkodni, ahogy azt majd a nagy betűs életben is tenniük kell. Aki megjárta már a színpadot, más lesz a tartása, „fellépése” a többiek előtt. Elvégre a 130-as létszámú iskolánkban nekik már nevük van. Színházlátogatások alkalmával is „értőbb” szemmel tekintenek az adott darabra és szereplőire, hiszen tudják, hogy mennyi munka van egy előadás színpadra állítása előtt.  Az irodalommal mélyebb barátságot kötött diákok érdemjegyei - főleg irodalomból - jelentősen javultak, mindenki örömére.