Veszprémi katona lett a legjobb harcos

Ohio állam nemzeti gárdájának legjobbjai és néhány külföldi katona vett részt a Best Warrior Competition elnevezésű megmérettetésen. A harminc versenyző között ott volt a Magyar Honvédség két katonája is, Várpalotáról Erős János főtörzs­őrmester és a Veszprémben szolgáló Fésüs István zászlós, aki megnyerte a versenyt.

A két altiszt túl sok információval nem rendelkezett az amerikai katonai megmérettetésről, ezért nagyon készülni sem tudtak rá, de a szolnoki különleges műveleti alakulatnál részt vettek egy egynapos tréningen.

– Nekünk is vannak nagyon jó missziós felkészítéseink, és voltunk már korábban harctéri életmentő képzésen ugyancsak, de azért kellett egyfajta frissítés a verseny előtt – mondja Fésüs István, aki sportolással tartja karban magát. Futással, erő- és állóképesség-fejlesztő gyakorlatokkal készül folyamatosan, így a Best Warriorra is kiváló erőállapotban érkezett. A kétnapos verseny M9-es pisztoly és M4-es gépkarabély lövészettel kezdődött, amit nehezített körülmények között hajtottak végre a katonák.

– Nemcsak odaálltunk a cél elé és pufogtattunk, hanem a gépkarabélyos lövészetnél először felváltva sprinteltünk, majd kúsztunk egy közel 100 méteres szakaszon – meséli. A szervezők ezzel harctéri körülményeket akartak szimulálni, hogy fáradtan, magas pul­zus­számmal lőjenek célba a versenyzők, akiknek a pisztolylövészet előtt egy körülbelül 75 kilogrammos bábut („sebesültet”) kellett hordágyon húzniuk, ugyan hátizsák nélkül, de teljes felszerelésben. A következő feladat során négy pontot kellett megtalálniuk térkép és tájoló segítségével a sűrű növényzettel borított, meredek domboldalon. Az első nap délutánján pedig az elméleti tudását is tesztelték a versenyzőknek, akik rádión kommunikálva küldtek különböző jelentéseket, például sebesülthöz hívtak helikoptert. Később a terepen való mozgásmódokról is számot adtak, és bemutatták a különböző kézjelek használatát vagy a sebesült ellátását is. – A legnehezebb az volt, amikor az amerikai katonák szabályzatából kérdezett minket a háromtagú bizottság. Mi ezt átkonvertáltuk a magyar szabályzókra, hogy nálunk ez hogyan működne, és ezt megbeszéltük a bizottsággal. Ezenkívül nagy meglepetés nem ért minket – meséli a zászlós, akinek nagyon tetszett a lövészet, amely a valós életet próbálta modellezni, és élvezte a tereptanrészét is a versenynek.

– Bár konkrétan nem tudtuk, hogy milyen feladatok várnak majd ránk, de mi is sok kiképzésen átestünk a karrierünk során, ezért ezeket a dolgokat valamikor csináltuk már. Így csak elő kellett hívni az emlékeinket, és végrehajtani az adott feladatot – avat be a titokba. A második napon a versenyzők erőnlétét mérték fel a jól ismert hármas: 3200 méter futás és két-két perc felülés, illetve fekvőtámasznyomás segítségével. Az indulók többsége inkább a fiatalabb korosztályt képviselte, zömében 20–30 év közöttiek voltak, akik között egy egykori tengerészgyalogos is próbára tette magát.

– A felülésben és a fekvőtámaszban szerintem mi voltunk a legjobbak, míg a futásban a negyedik-ötödik helyen értünk célba – tudom meg a 42 éves győztestől. Fésüs István elmondja azt is, hogy az USA nemzeti gárdistái amolyan félhivatásos katonáknak számítanak, akik ugyanúgy járnak különböző missziókba, például Irakba és Afganisztánba, mint az egymilliós amerikai hadsereg katonái, és nagyon jó a kiképzésük. – Már többször voltam az USA-ban, és azt tapasztaltam, hogy kiképzésben nincs igazán különbség a nemzeti gárda is az amerikai hadsereg katonái között. A gárdisták is nagyon fegyelmezett és jól képzett katonák – vélekedik és hozzáteszi, nagy respektje van kint az egyenruhának. Példaként említi, hogy elvitték a versenyzőket egy hokimeccsre, amely igazán nagy élményt jelentett István számára, és amikor beléptek az arénába, és kiderült, hogy katonák, nem kellett fizetniük, az étteremben pedig 15-20 százalék kedvezményt kaptak azért, mert egyenruhások. Beszél arról is, hogy az első helyezése miatt, győztesként kint is nagyon megtapsolták, és itthon, Veszprémben térdüket csapkodva, kurjongatva fogadták a vezénylő zászlósok a hírt, amelyről telefonon értesültek.

– Mi sem számítottunk rá, hogy ilyen jó eredménnyel hajtjuk végre a feladatokat. Arra készültünk, hogy a lövészetnél odatesszük magunkat, és a tereptannál megpróbálunk az élmezőnyben végezni. Aztán amikor a lövészet után kiderült, hogy az első helyen állok, akkor felcsillant a remény, hogy akár meg is nyerhetem ezt a versenyt – emlékszik vissza a zászlós, aki lövészalakulattól, Tatáról érkezett Veszprémbe. Az LVIK-nál a repülésirányításhoz kapcsolódó különböző jelentések dokumentálása a feladata, azaz teljesen más, mint amelyekről számot kellett adnia a verseny során. Az amerikai tapasztalatait ezért esetleg lövészeteknél vagy katonai versenyeken, például a járőrbajnokságon hasznosíthatja.

István véleménye szerint itthon is jó lenne, ha rendeznének ilyen versenyeket, mert motiválja az állományt, és felméri a katonák tudásszintjét is a sokrétű, összetett feladatoknak köszönhetően.