Vendégsarok - Torony és ház

Tűztorony és fecskendőház. Nem véletlenül választottam a cikk témájául Veszprém város e két különleges, jellegzetes épületét. Mindkettő 200 éve látható ebben a formájában: 1814. október 27-én adták át a város közönségének a két épületet. Mindkettő évtizedeken keresztül a közösséget szolgálta: a torony vigyázta a város lakosainak biztonságát, baj esetén a fecskendőház lovaskocsijai vitték a segítséget.

A fecskendőház építését a városi tanács 1810. évi jegyzőkönyve szerint „a' Tűzi veszedelmek esetére itt a' Vároldalba az Arany Oroszlán Patika Ház és Nepomuki Sz. János képe között egy oly alkalmatos kamarát” kell építeni „amelyben télen által is a fecskendők vízzel tele, megfagyás félelme nélkül ellehessenek, s a' történhető veszedelmek esetében használtassanak.” Ebből az elhatározásból épült fel 1811–1814 között a kétszintes, klasszicista jellegű, ugyanakkor copf stílusú elemekkel díszített épület. Ma már nem látható, de eredetileg a földszinten, az utcafrontra nyílóan két nagy ajtó volt. Ezek mögött helyezték el a fecskendős kocsikat. Az emeleti helyiségeket az évtizedek során különböző célra használták. A sok funkcióváltás nem tett jót az épületnek. A múltra leginkább a homlokzat beugrójában elhelyezett, a tűzoltók védelmezőjének, Szent Flóriánnak a szobra emlékeztet. A pártafalon elhelyezett Veszprém város címere mellett olvasható szövegből arról értesülünk, hogy az épület közadakozásból épült fel.

A város múltjának még ennél is jelentősebb emléke a tűztorony, városunk egyik legjellegzetesebb épülete, amely évszázadok történéseinek részese volt. A ma negyvennyolc méter magas torony az évszázadok során többször romossá vált, majd mindig újjáépítve, időről időre funkciója is megváltozott.

Első változata még a középkorban épült, nagy valószínűséggel, amikor a várat déli irányba kibővítették, így a külső várba való kaput védte. Innen származik korábbi neve is: vigyázótorony. A különböző történelmi események, ostromok során sokat szenvedett. Az épület jellegzetes hengeres alsó részét csonkán, tető nélkül ábrázolja egy 1730 körüli rézmetszet, de még ilyen romos állapotban is állt, túlélve az 1810. évi földrengést is. Csak ekkor merült fel, hogy a fecskendőház építése céljából bontsák le az épületet, köveit az új épülethez használják fel. Szerencsére ez a terv nem valósult meg.

A város nemeseinek összefogására, akik egyharmad részben anyagilag is támogatták az építkezést, a tornyot nem bontották le, sőt, éppen a tűzesetek jobb szemmel tartása érdekében a tanács új határozata értelmében a fecskendőházzal együtt „a Vigyázó Torony is megigazgattasson, feljebb emeltessen”. Tummler Henrik tervei alapján 1811–1814 között a fecskendőházzal együtt elkészült a torony rekonstrukciója, illetve elkészült az épület ma is látható késő barokk stílusú felmagasítása a körerkéllyel együtt. 1814. október 27-én, éppen 200 éve felkerült a torony tetejére a rézlemezből készült zárógomb és címer. A torony újabb javítását, modernizálását 1891-ben végezték el. Legutóbb 1984-ben állították helyre javításra szoruló részeit.

A torony és a tövében megbújó ház mennyi mindent mesél el városunk múltjáról! Különösen a szívünknek nagyon kedves, egyúttal Veszprém szimbólumának is számító tűztorony hirdeti az itt élőknek és a hozzánk látogatóknak, hogy az ezeréves város a történelmi viharok ellenére is megmaradt, él, fejlődik.

200 év emberi léptékben is hosszú idő, legalább három-négy generációt ölel fel. Hajdanán a tűztorony megmentése érdekében összefogott, anyagiakkal is hozzájáruló nemesek, polgárok már régen más dimenzióban vannak. Nekünk, hálás utókornak ugyanakkor kötelességünk, hogy ne felejtsük el tetteiket és legalább ilyenkor felidézzük alakjukat.

Éppen ezért október 31-én, pénteken a Laczkó Dezső Múzeum és Veszprém város tűzoltósága kis ünnepi megemlékezésre hívja az érdeklődőket a 200 éves fecskendőház és a 200 éve a köz szolgálatára átadott tűztoronyra emlékezve.