Kisebbségben a többség

Az ehhez a dátumhoz kötődő első esemény 1857-ben történt, amikor emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tízezrei tüntettek New York utcáin. Magyarország nőszervezetei 1913-ban csatlakoztak a nőnapi felhíváshoz.

Az egyik internetes portálon magát történelemtanárként meghatározó férfi követeli, hogy mielőbb szüntessék meg ezt a kommunista ünnepet. Puszta létéért elmarasztalja Clara Zetkint. Írásában azt is állítja: a Szovjetunió erőszakos ideológiaterjesztésének köszönhető, hogy ezt a napot országunkban 1848-tól megünnepelik. Kifejti, mire is mennénk, ha mindenféle kisebbség (első helyen a hermafroditákat hozza fel) érdekeinek védelmére önálló napot neveznénk ki. Remélem, az úr soha nem tanított gyerekeket, mert csak ártott volna nekik. Kétségtelen, hogy abban nincs egyedül, hogy a nőnapot kommunista ünnepnek mondja – sokan a munka ünnepét is annak tartják –, de tény, hogy hosszabb ideje és kulturáltabban ünneplik meg mindkettőt a gazdagabb országokban, mint nálunk.

A nők pedig sehol a világon nincsenek kisebbségben a számukat illetően, a tudásuk, képzettségük is meghaladja a férfiakét azokban az országokban, ahol nem zárják el őket az iskoláktól is, „csak” a gazdasági és a közéletben élnek meg ma is olyan hátrányokat, melyek miatt indokolt egy évben egyszer jó szót, szál virágot odavetni nekik. Halljuk, a sikeres férfiak mögött mindig ott áll egy sikeres nő.

A sikeres nők mögött viszont rengeteg munka áll – erősíti meg Kálló Ilona, aki már csaknem harminc éve vállalkozóként dolgozik – látástól vakulásig. Kertészmérnök, a családi hagyományok miatt választotta ezt a szép alkotó tevékenységet. Számos tanítványa dolgozik a megyében és örül annak, hogy Ilona kenyeret vagy kiegészítő tevékenységet adott a kezébe. Három gyereket nevelt fel, persze munka mellett. Már unokája is van. Ismerősei gyakran megkérdezik, mikor vigyáz a kicsire. Amikor nem dolgozik.

Kálló Ilona és kisebbik lánya, Varga Mercédesz, aki későbbi tervei szerint szeretné átvenni édesanyja vállalkozását (Fotó: Nagy Lajos) 

Kálló Ilona szeret dolgozni és a családját is szereti. Óriási öröm számára, hogy sikeres kertészeti vállalkozását egyik lányára, Varga Mercédeszre hagyhatja. Ha viszont arról faggatom, hogy szerinte a nők nyertek-e az emancipációval, a rá jellemző kedves mosollyal ingatja a fejét. Ő az, aki a házimunkákon belül még a mosogatást is szereti, örömét leli abban, ha saját készítésű finom falatokkal tarthatja jól a családját. Nem okoz neki gondot a takarítás, a mosás, a vasalás sem. Mégis egy kevés irigységgel gondol azokra a régi asszonykora, akik ugyanúgy napi huszonnégy órát voltak szolgálatban, mint a mai dolgozó nők, de azt mind a háztartásban látták el. A férfi el tudta tartani a családot, jutott pénz arra is, hogy az asszonykája társasági életet éljen, jótékonykodjon. A mai asszonyok megkapták a lehetőséget a munkára és nem enyhültek a családon belüli kötelességeik sem. Mert általában a férfiak és agyerekek, ha leviszik a szemetet, azt úgy fogják fel, hogy segítenek a feleségüknek, az anyukájuknak. A teremtés koronáinak eszükbe sem jut, hogy ha már az anyagi javak előteremtésében helyet adnak a párjuknak, akkor a környezetük rendben tartásában, a háztartási munkában is lehetne nekik egy kicsike szerepük. Még csak le sem esne a korona a fejükről.

A nőknek tehát keményen meg kellett küzdeniük azért, hogy olyan munkákat vállalhassanak, amelyeket korábban a férfiak végeztek. Az is látszik azonban, ha elnőiesedik egy pálya, akkor egyből hivatássá válik. Ami azt jelenti, hogy nagy tiszteletet érdemel, aki végzi, de az anyagi megbecsülésére nem jut. Ez legszembetűnőbben az oktatásban és az egészségügyben érhető tetten, de más szakmákban is ez a helyzet, csak ezekkel kevesebbet foglalkozunk. Az igazán férfiasnak tartott szakmákban meg különösen meg kell dolgozni az elismerésért.

Simon Cecília egy férfiasnak tartott szakmában vívott ki elismerést, borász, a Balatonvin Borlovagrend Egyesület szakmai alelnöke

Erre jó példa Simon Cecília, aki borászként vívta ki környezete elismerését. A biológia, az élet maga érdekelte mindig, és a kertészet is az alkalmazott biológiai tudományok közé tartozik. A nőknek eleve finomabbak az érzékszerveik, ezért is érnek el sikereket ebben a szakmában. Cecília laboránsként is több évig dolgozott, akkor begyakorolta az analízis minden mozzanatát. Több elismert vállalkozásnál irányította a borászati munkát, mára már nemzetközi szinten is ismerik a tevékenységét. Jelenlegi főnöke az olaszországi borászat egyik megújítója. A Balatonvin Borlovagrend Egyesületnek ő a szakmai alelnöke. Sokat dolgozik, de meg is becsülik érte. Nem tudom, hogy Ilona és Cecília esetében a jövedelmük hogyan viszonyul a hasonló végzettségű, képzettségű és beosztású férfiakéhoz, de nem lennék meglepve, ha kevesebbet keresnének. Az Európai Unió nőnapi összeállítása szerint a nemek közötti bérszakadék azt jelzi, hogy a munkaerőpiacon folyamatos a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség, ami a gyakorlatban elsősorban a nőket érinti hátrányosan. Az okai összetettek és egymással gyakran összefüggnek.

A fiúk és a lányok elvileg egyenlő esélyekkel vágnak neki az életnek, tanulmányi és szakmai kilátásaik mégis számottevően különböznek. Felnőttként a fiúk átlagosan 16 százalékkal többet keresnek a lányoknál. Ez azt jelenti, hogy ha valóban teljesítenék az uniós alapelvet, ami szerint egyenlő munkáért egyenlő bér jár, akkor a nők csaknem két hónapig ingyen dolgoznak a férfiakhoz képest. A nők a férfiakéval egyenértékű vagy jobb szakképesítéssel rendelkeznek, ám képességeiket gyakran nem értékelik ugyanúgy, mint a férfiakét, és szakmai előmenetelük is lassúbb. A családi felelősségvállalás nem egyenlően oszlik meg a nők és a férfiak között. Ezért a nők pályafutása gyakrabban törik meg, és a női munkavállalók, ahol tehetik, sokszor nem mennek vissza teljes munkaidőben dolgozni. Így, ha a részmunkaidőt is figyelembe vesszük, akkor Európában a nők végül munkaóránként átlagosan nem 16, hanem 31 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Mivel a nők átlagosan kevesebbet keresnek, és életük során kevesebb napot dolgoznak, a nyugdíjuk is alacsonyabb, idősen is szegényebbek.