Őrizzük, védjük, ápoljuk a magyar kultúrát

A fiatal felnőttekből álló litéri Zöldág táncegyüttes és a szeniorokból álló Szárazág csoport művészeti vezetője, valamint veszprémi iskolákban, óvodákban és Litér környéki településeken is oktat néptáncot Vastag Richárd néptánc pedagógus, koreográfus. A táncegyüttesekkel rendszeresen fellépnek a kultúra nap apropóján szervezett rendezvényeken a balatonalmádi kistérségben, általában több hasonló ünnepségre is eljutnak, mert a települések általában más időpontban tartják meg ezeket az eseményeket, mondta érdeklődésünkre a néptáncoktató.

A művészeti vezető úgy véli, a népi kultúra ápolása és a hagyományon alapuló értékek szerepe egyre nagyobb teret kap manapság. Az értékközvetítés akkor igazán hatékony, amikor a táncosok átérzéssel, és hiteles, tiszta hozzáállással próbálják eljuttatni a népi kultúra koreográfiában megfogalmazott mondanivalóját a közönséghez.

A művészeti vezető szerint a fiatalok évről-évre egyre inkább átérzik ennek a napnak a súlyát. A néptánc arra neveli a gyerekeket, hogy saját kultúrájukat, értékeiket fedezzék fel, s becsüljék, ápolják, őrizzék és tolmácsolják a kortárscsoportjaikban is, magyarázza a néptáncoktató.

Szinte minden évben fellép a magyar kultúra napján Veszprém Város Vegyeskara Erdélyi Ágnes karnagy vezetésével (Fotó: Penovác Károly)

A litéri Zöldág kulturális egyesület és táncműhely idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját egy nagyszabású rendezvénnyel a Veszprémi Petőfi Színházban, míg az egyesület fiatal felnőttekből álló csoportja idén lesz ötéves. A születésnapi rendezvényre erdélyi, magyarországi és felvidéki táncokat szerepeltető új bemutatóval készülnek.

Szinte minden évben fellép a magyar kultúra napján Veszprém Város Vegyeskara. Erdélyi Ágnes, a kórus karnagya szívesen emlékszik az első ilyen jeles alkalomra, amikor 1989-ben a városi művelődési központ színháztermében énekeltek. Azóta többször is meghívást kaptak a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége által a budapesti Néprajzi Múzeumban évente megszervezett kultúra napi muzsikustalálkozóra, amelyet idén kivételesen, a Vegyeskar kérésére, Veszprémben, a Hangvillában rendeznek meg ma. A nagyszabású zenei rendezvényre Budapestről, Pécsről, Szegedről és Szekszárdról is érkeznek zenészek.

– Ha tanítok a kultúra napján, vagy aznap próbálunk a kórussal, a magyar himnuszt mindenképpen elénekeljük, bár zene- és énektanárként mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy voltaképp mindennap a magyar kultúrát ápoljuk a tevékenységünkkel, mondja a Kelet-Magyarországról, Kölcsey Ferenc szűkebb pátriájából származó karnagy.

A kultúra mi vagyunk, hiszen a kultúra maga az ember érzéseinek, gondolatainak kivetülése a világba – mondja Végh Zsolt, a pápai Pegazus Színház művésze (Fotó: Nagy Imre)

- A Himnusz, akár ünnepeinkre, akár sporteseményre gondolunk, emblémája a magyar népnek. A fiataloktól az idősekig mindenki szívét megragadja, ezért érdemes erre egy külön napon emlékezni, véli a karnagy. Számára a kultúra nem csupán a művészetet jelenti, tágabb értelemben gondolkodik a kérdésről: szerinte beletartozik az is, hogy a gyerekeket megtanítsuk viselkedni, együttműködni egymással. - Ha a hétköznapi kultúra értékeit átadják a felnőttek az utánuk következő nemzedékeknek, akkor juthatnak el oda a gyerekek, hogy képesek értékelni a művészetet is, állítja.

– A kultúra mi vagyunk, hiszen a kultúra maga az ember érzéseinek, gondolatainak kivetülése a világba – mondja Végh Zsolt, a pápai Pegazus Színház művésze.

–  Hogy ez most beszédkultúra, viselkedéskultúra, lakáskultúra, vagy a művészetek bármelyik ága, az tulajdonképpen mindegy, mert egyértelműen, egyetemesen az emberekről szól. A magyar kultúra pedig a magyar emberekről. És mivel azok vagyunk születésünktől fogva, génekbe oltva, ezért minden magyar színház, ami a közönséghez szól, a magyar kultúra része. Nem is tudunk mást tenni, nekünk ez dolgunk, hogy őrizzük, védjük és tovább adjuk. Az általunk feldolgozott mesék, mint a világ bármelyik meséje az emberről, a világban való kapcsolatairól, az ahhoz való viszonyulásairól szól, és az életre tanítja a gyerekeket. Ennek legsűrűbb formája a magyar népmese. Minden évben törekvésünk, hogy bemutassunk egyet. Vajon honnan jönnek a népmesék? Valószínű az ősi lelkületből, a csillag létből. A gyerekek ezt másképpen is értik. Olyan, mintha a lelkem egy darabja lenne. Ha a magyar népmesékről beszélünk, akkor az egész jelképrendszer, mondandó, habitus, szereplők, színek, formák, cselekvések mind a mi részünk. Ezért törekszünk arra, hogy a repertoárunkban szerepeljenek.

A múltunk a jelenünk része 
Az újságíró jegyzet

Vastag Richárd szerint a múltunk a jelenünk része, ezért is fontos a magyar kultúra ismereteinek eljuttatása a közösségekhez és az egyénhez. A litéri pedagógus szerint minél több rendezvényt szerveznek, annál kollektívebb hagyománytudat alakul ki az emberekben, ami a mai világunkban különösen fontos, ugyanis a közösség, elsősorban a család, valamint a többi kisközösség határozza meg és kovácsolja össze társadalmunkat. A kultúra napi rendezvények hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy olyanokhoz eljussanak ezek az értékek, akikhez máskülönben nem jutna el, állítja. Erdélyi Ágnes arról, hogy manapság mennyire lehet még átadni, beleplántálni a fiatalokba a kultúra szeretetét és a művészet iránti elkötelezettséget, úgy vélekedik, a gyerekek szeretik a magyar népzenét, a népdalfeldolgozásokat és a klasszikus zenét is. Ha testükben-lelkükben nevelik őket, a gyerekek tudni fogják, hogy mi a jó, mi az igazán értékes – és tovább viszik hagyományainkat, éltetik kultúránkat. 

/Marton Attila/