A szeretet ereje segít minket

- A húsvét az egész kereszténység legnagyobb ünnepe, a feltámadás ünnepe. Ön tanulmányt írt róla. Hazánk jelenlegi helyzetében mi a legfontosabb üzenete a húsvétnak?

- Talán az egyik az, hogy a húsvét lényege, üzenete mindig ugyanaz: Jézus Krisztus most és mindörökké. Nekünk, embereknek van egy szilárd vonatkozási pontunk, ez maga az Isten, aki emberként megtestesült Jézus Krisztusban. A szeretete ránk sugárzik, feltámadása optimizmust ad nekünk. Ennek köszönhetően akárhogy alakuljon a történelem, akárhogy alakuljanak a körülményeink, az ő szeretetének segítségével újra és újra össze tudjuk szedni mi, emberek lelkünk legbelső energiáit, és ezzel tudjuk segíteni egymást, ezzel tudnak felülemelkedni a gondjaikon. Ez az idei húsvétkor legalább két módon aktuális. Az egyik: az ember és ember közti kapcsolat megjavítása, a gyűlölködés, a meg nem értés meghaladása, ráébredni arra, hogy képesek vagyunk a szeretet erejével normális emberi kapcsolatokra. A másik: nem a gazdaság az egyetlen és legfontosabb érték az ember életében. Persze, hogy nagyon fontos, azt is tudjuk, hogy a fizikai fejlődésünkre, még a szellemire is nagy hatással lehet. De az életnek, a közösség működésének emberarcúnak kell lennie. Emberarcú gazdaságra is nagy szükségünk van. Az ebben való bizalom az idei húsvét egy sajátos üzenete.

- Mindszenty jubileumi év van. Rendkívüli élet adatott neki. Sok hívő kérdését tolmácsolva kérdezem: mikor várható végre a boldoggá avatása?

- Ha ezt tudnám, akkor azt is tudnám, milyen csodák várhatók. Az igazság az, hogy Mindszenty bíboros boldoggá avatásának ügye tíz éve Rómában van. Amit a magyar egyház megtehetett az ügyében - tanúmeghallgatások, vizsgálatok lefolytatása, dokumentáció összeállítása -, azt megtette, mindent összeszedtek, felkutattak, továbbítottak. Jelenleg már a külföldi kutatások is befejeződtek, így annak kimondása, hogy ő hősies fokon gyakorolta az erényeket, lehetségessé vált. A lezáró dokumentációt hamarosan beterjesztik a kongregáció elé. Másik kérdés, hogy az ő közbenjárására csoda történik-e, mikor, milyen. Sokan kérik a közbenjárását, sok embernek van olyan élménye, hogy egész váratlan módon segít, és aki átéli ezt, számára biztosan meggyőző tapasztalat, de nem biztos, hogy a szentszéki kritériumoknak is megfelel. Ezek a vizsgálatok még folynak.

- Bíboros úr, ön egyházjogász, ért a joghoz, sokan viszont nem értjük, miért kellett rehabilitálni most újra Mindszenty Józsefet? Ez már megtörtént 1990-ben. És miért az ügyészség mondta ki az ártatlanságát? Több hozzáértő szerint ezt bíróság tehette volna meg.

- 1989-ben, a rendszerváltás idején elődöm, Paskai László bíboros kérésére az illetékes bíróság előtt elkezdődött Mindszenty rehabilitációjának a vizsgálata, azonban ez megszakadt 1990-ben, mert egy törvény az 1945 és 1963 közt politikai (koncepciós) perekben hozott ítéleteket semmisnek mondta ki. Ez akkor azt jelentette, hogy nem számít Mindszenty büntetett előéletűnek. Később a történészek egyre több mindent publikáltak, nagyon sok mindent kiderítettek Mindszenty Józsefről. Azt is, hogy személyesen senki nem szolgáltatott neki igazságot, a 90-es törvény csak eljárásjogi szempontból mondta ki érvénytelennek egy egész korszak politikai ítéleteit, de hogy ő ártatlan volt, azt nem mondták ki, ezzel az igazságszolgáltatás adós. Ezért kértem, mondják ki a személyére vonatkozó ártatlanságát, illetve - a jogilag lehetséges módon - az egyénileg indított korábbi rehabilitációs eljárást is folytassák le. Most ez történt. Úgy tudom, az ügyészség kért a bíróságtól egy határozatot, ez volt a lezárás formája.

- Soltész Miklós államtitkártól egy éve azt hallottam, a kormány még nagyobb szerepet szán szociális téren a történelmi egyházaknak. Hol tart ez?

- Már az Antall-kormány Nemzeti megújulás programjában az egyházakkal való komoly megbeszélés nélkül szerepelt, hogy sokkal nagyobb szerepet szánnak nekik a közszolgálat terén is. Így is történt. Az állami jogalkotás olyan körülményt teremtett, hogy belekerültek az egyházak egy olyan közszolgálati intézményfenntartói helyzetbe, amelyre nem voltak felkészülve. Például már nagyon idősek voltak az 1950-ben betiltott szerzetesrendekbe tartozó betegápoló apácák. Azt tapasztaltuk, szorítanának bennünket arra, hogy erőn felül is vállaljunk munkát, mások pedig éppen ezért gyűlölködtek, mondván, kiváltságokat kap az egyház. Ez a helyzet azóta sem változott. Dilemmánk: intézményes formában kell-e működni ezen a területen és milyen mértékben? Bár több egyházi szociális intézményben vannak szép tapasztalatok, az önkéntesek munkáját is rendkívül lényegesnek tartom. A Máltai Szeretetszolgálatét, a karitászét.

- Az új evangelizáció és a hit éve 2012. Mikor lesz ön elégedett a zárásakor?

- Elégedett sose leszek természetesen, de az biztos, hogy az új evangelizáció, amit a Szentszék meghirdetett - az idén külön 12 városra is a 12 apostol jelképeként, köztük van Budapest is -, nagyon gazdag programmal bír, és rendkívül fontos. A plébániai közösségek átalakulása az igazi feladata az új evangelizációnak. Rá kellene ébredni arra, hogy mi, hívő emberek nemcsak befogadók, fogyasztók vagyunk, hanem minden keresztény ember hirdetője is az evangéliumnak. Közösségeinknek meghívó közösségeknek kell lenniük. Úgy tűnik, ez lassanként mozdul. A hívők körében az egyik lehetőség a közvetlen tanúságtétel a hitről. A plébánia vezetője, munkatársai erősítik kapcsolatukat Istennel és egymással. Az új evangelizáció következő lépéseként az egész templomi közösséget próbáljuk összehívni. A harmadik lépés: nyitni a világ, a nem hívők felé. Ez számos módon történhet. Vannak olyan programjaink, amelyek a kultúrával szolgálják a párbeszédet, vallási tartalommal. Budapesten nagy sikerrel tartottuk meg a cigány kultúra napját. Nagyon fontos a párbeszéd a tudomány világával, különösen a természettudósokkal. Erre olyan kortársaink is felfigyelnek, akik nem érdeklődnének a vallás iránt. De próbálunk az interneten is differenciáltabban megjelenni. Ez egy nagyon fontos év.

Erdő Péter Budapesten született 1952. június 25-én. Dr.  Erdő  Sándor és Kiss Mária első gyermeke, öt testvére van. 1970-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban. Ugyanebben az évben az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendéke lett.   Iskoláit Budapesten és Rómában folytatta, 1976-ban lett a teológia doktorává. 1995-ben és 1996-ban kutatói ösztöndíjas volt Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetemen. 2003. október 10-én védte meg akadémiai doktori disszertációját. 2007 májusától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.