Beteg van, orvos nincs

Annak ellenére így van ez, hogy a régi rendelőintézetben dolgozott egy bőrgyógyász szakorvos, akivel azonban az egészségközpontot üzemeltető kft. ügyvezetőjének nem sikerült megállapodnia. A Napló december 6-i számában, A gyógyítás közös munka című cikkünkben dr. Németh Ilona erről már nyilatkozott, többek között az alábbit közölte: "...sajnos nincs megfelelő szakember". Ezt követően kereste meg szerkesztőségünket a rendelést korábban, a régi rendelőintézetben ellátó szakorvos, dr. Nagy Zsuzsa Mária, hogy elmondja, miért nem született vele megállapodás.

Állandó lakhelye ma már Balatonalmádiban van, a városhoz gyerekkorában is kötődött, veszprémiként ott töltötte a nyarakat. 2011. január 1-jétől október végéig látta el a korábbi rendelőintézetben a bőrgyógyászati szakrendelést, a kistérség 11 települése is hozzá tartozott. Noha teljes munkakört töltött be, a munkát csak vállalkozóként láthatta el. A rendelés megkezdéséhez saját maga szerezte be a szükséges szakhatósági engedélyeket, ennek körülbelül 200 ezer forint volt a költsége. Mindemellett a rendelő használatáért vagyoni biztosítékként le kellett tennie 375 ezer forintot.

A nehézségek ellenére a rendelés beindult, jók voltak a munkakörülmények, jó volt a hangulat. Rendelésenként 25-30 beteget láttak el, várólista, várakozási idő nem volt. Már a régi helyszínen többször elhangzott, hogy a doktornőre hosszú távon is számítanak, hogy az új egészségházban történő alkalmazáskor sem járhat rosszabbul, mint a régi rendelőben.

Nagy Zsuzsa ehhez képest májusban meglepődött, hogy az új egészségházban nem lehet közvetlen szerződése az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP). Korábban az ellátási kötelezettségről az almádi önkormányzattal kötött szerződést, de munkájáért - egy másik szerződés alapján - az OEP fizetett. A teljesítést az ellátott betegszám alapján pontrendszerre váltották át, ennek alapján végezte el az OEP az utófinanszírozást. A szerződésbe viszont beépítettek egy úgynevezett volumenkorlátot, ami azt jelenti, hogy bizonyos betegszám feletti ellátást az OEP már nem finanszírozott. (Ezt a volumenkorlátot Nagy doktornő minden esetben túllépte.) Az OEP által számára elutalt összeg általában havi 500 ezer forint körül volt. Ebből kellett fedeznie a rendelés valamennyi költségét, tehát a rezsit, az asszisztens bérét, mindkettőjük járulékait, alkalmanként eszközöket, műszereket, és ebből kell jövedelemadót is fizetnie. Gyakorlatilag mindent "előfinanszírozott", hiszen az OEP csak utólag fizetett. (Ugyanígy működik ez minden vállalkozó orvosnál.)

Az új egészségközpont elkészülte után viszont az OEP-pel a létesítményt üzemeltető nonprofit kft. kötötte meg a szerződést, ez a cég gyűjti be az OEP-pontok jután járó pénzt, és 24 százalék levonása után a maradékot fizeti ki a szakorvosnak. Ez a bőrgyógyászat esetében mintegy 100 ezer forinttal kevesebb, mint a régi helyen. Így a közlekedési költségeket leszámítva havonta mintegy bruttó 68 ezer forint maradna meg a bőrgyógyász szakorvosnak. Mindez olyan körülmények között, hogy ha betegállományba vagy szabadságra megy, a saját költségén neki kell a helyettesítéséről gondoskodnia. (Így történt ez egyébként a régi rendelőintézetben is.)

Ilyen feltételek mellett a szerződést Nagy Zsuzsa nem fogadhatta el, nagy meglepetésére viszont a többi szakrendelést ellátó orvos - a kezdeti heves tiltakozásuk ellenére - aláírta. Végül az almádi aljegyzőn keresztül - akivel korábban is tartotta a kapcsolatot - próbált egyezkedni akár úgy is, hogy a betegellátás érdekében legalább egy napot, ebben két műszakot tartsanak meg, de válasz erre az ajánlatra sem érkezett. Nagy doktornő - a korábbi betegei miatt is, akikkel szintén nagyon jó kapcsolatot ápolt - hangsúlyozta, "én nem úgy döntöttem, hogy elmegyek, engem ezzel a megalázó összeggel ilyen helyzetbe hoztak".

A doktornőt meglepi, hogy az önkormányzat semmilyen módon nem kíván a költségekhez hozzájárulni. Úgy fogalmazott, "úgy tűnik, hogy itt drága pénzen felépítettek egy gyönyörű egészségházat, telerakták drága műszerekkel, de mintha a fenntartását teljes egészében az ott rendelő orvosokra akarnák áthárítani".

Az eset - a doktornő által elmondottak mellett - felveti az a kérdést is, vajon az egészségház működtetésére tényleg az a legjobb módszer, hogy az almádi önkormányzat és az orvosok közé beiktatnak egy céget? (Attól, hogy a kft. nonprofit, a működtetése még pénzbe kerül.) Bizonyos, hogy ez a legjobb az önkormányzatnak és a térségben élő harmincezer polgárnak is?

Lapunk természetesen ismét megkereste az egészségházat üzemeltető kft. vezetőjét, dr. Németh Ilonát is. Ő előbb részletesen válaszolt az üggyel kapcsolatban feltett kérdéseinkre, majd a beszélgetés végén a nyilatkozatát visszavonta. (Időközben felvettük a kapcsolatot az egészségházat képviselő ügyvéddel, aki megígérte, írásunkra a későbbiekben reagálnak.) Megkérdeztük Balatonalmádi polgármesterét, Keszey Jánost is arról, mit kíván tenni az egészségház tulajdonosa nevében azért, hogy a 650 millió forintos beruházással létrehozott épületet mielőbb használják ki teljes egészében, illetőleg a város és a kistérség lakói minél hamarabb jussanak hozzá ahhoz az ellátáshoz, amire az új egészségközpont képes. A polgármester egyrészt közölte, az üres álláshelyek betöltése az üzemeltetésre létrehozott nonprofit kft. feladata, ők  annyit tudnak tenni, hogy "szorgalmazzák" ezt. Másrészt elmondta, "az egészségügy mai nehéz viszonyai közepette nem könnyű szakorvost találni".