Nemcsak jojóból áll a világ

A jojózást különösképpen nem kell bemutatni senkinek. De ha mégis, hát így egyszerűsíthetjük le a játék lényegét: két féltenyérnyi tárcsát kell mozgatni színes "madzagokkal" lehetőleg minél látványosabban. Ez is sport, bár e kijelentést jó néhányan megkérdőjelezik.

- Aki kipróbálta már ezt a "játékot", tisztában van vele, hogy ez fizikai igénybevétellel is jár. Ugyanis, amikor gyakorol az ember, órákon át egyhelyben áll. Pontosabban ekkor is mozognia kell: a jojót a hátunk mögé, kezünk, lábunk alatt vezetjük, nyakunk körül pörgetjük, hiszen ezek a show-elemek értékes pontokat hoznak a versenyeken - magyarázza a 19 éves fiatalember, aki öt évvel ezelőtt ismerkedett meg a máig tartó szenvedélyével, hobbijával.

- Ami a szellemi igénybevételt illeti: a napi 4-5 órás gyakorlás közben végig koncentrálni kell a mozdulatsorra, amit fel kell idézni, kiegészíteni, módosítani. Egy látványos trükk betanulása akár egy hétig is eltart. Eddigi pályafutásom alatt 60 féle trükköt találtam ki. Mint annyian mások, én is az internetről töltöttem le azokat a videókat, amiken a világhírű versenyzők mutatták be gyakorlataikat. Ha tőlük el is lestem egyet, s mást, azt saját stílusomra, egyéniségemre szabtam át.

Martin nevetve meséli: 2006. április elsején, a bolondok napján vette először a kezébe a jojót, ami akkor rendkívül népszerű volt a középiskolájukban. Őt is elkapta a szenvedély, így aztán volt, hogy napi négy órát is gyakorolt. Ennek az eredménye már az év végén jelentkezett: a decemberi magyar bajnokságon a haladók között a 13. helyen végzett. A következő évben kibérelte magának a dobogó harmadik fokát, ugyanis bármilyen versenyen elindult, bronzéremmel tért haza. Abban az évben jelentkezett egy jojót gyártó svájci cégnél avval, hogy ő is szívesen tesztelné a játékszereket. Az alpesiek bevették a csapatukba, így került ki Londonba, ahol a többi társával - a cég tulajdonosának jelenlétében - értékelték a különböző jojókat. Ennek a kapcsolatnak köszönhette, hogy anyagilag támogatták, amikor részt vett 2009 nyarán az amerikai Orlandóban megrendezett világbajnokságon. Hogy miért éppen rá esett a választás? Mert 2008-ban az profi 1A kategóriában magyar bajnok lett.

- Az itthoni eredmények alapján nem kellett a selejtezőkön részt vennem, egyből a döntőbe kerültem, ahol végül is a 12. helyen végeztem legjobb európaiként. A madzag nélküli kategóriában a barátom, a Vecsésen élő Grőber Nándor viszont a 7. helyezést érte el. Ő, nem mellesleg, kétszeres Európa-bajnok. Már maga a kiutazás is izgalmas volt, hiszen háromszor kellett átszállnunk a légikikötőkben. A versenyen aztán összebarátkoztunk azokkal a sztárokkal is, akiket eddig csak a videókon láttunk. Megtudtuk például, hogy a japánok azért spray-zték a tenyerüket, hogy kevésbé izzadjon gyakorlás közben. Mások a kedvünkért szétszedték a jojójukat, hogy megnézhessük a technikai újdonságokat. Ott senki nem volt féltékeny a másik tudására, felszerelésére, tapasztalataikat szívesen megosztották másokkal. Két hétig voltunk kint, de csak három napig tartott a verseny. Volt elég időnk körbe nézni a városban, így ellátogattunk az Universal filmstúdió által felépített vidámparkba, s elmentünk a vízicsúszda parkba is.

Beszélgetésünk közbe kiderül, Martin hétéves kora óta aktívan táncol az 52 éves múltra visszatekintő, Európa hírű helyi Zöldág Néptánc Együttesben, amely legutóbb júniusba adott nagyszabású gálaműsort a veszprémi Petőfi Színházban. Nem véletlenül kapott meghívást három éve a Pannon Várszínházba, ahol rendszeresen játszik – legutóbbi munkája, egész nyári gyakorlás után – az augusztusban bemutatott Made in Hungaria, amiben rockzenére táncol a jojóbajnok. Hobbi szinten western colttal is eredményesen bánik a különböző lövész találkozókon, mindemellett készül a jövő évi érettségire a veszprémi Gastrokerben.

- A középiskolában kereskedelmi–marketing szakon tanulok, aminek az elmúlt két évben igen nagy hasznát vettem: a gyakorlatban kipróbálhattam a tudásomat. Tudniillik a versenyzést feladtam, legalábbis egy időre, s csak a versenyek szervezésével foglalkoztam a barátaimmal. Ez rengeteg időmet veszi igénybe, így aztán a sportból ki kellett szállnom. Ez a munka nagyon izgalmas, sok emberrel ismerkedtem már eddig is meg. Ám az elmúlt hetekben arra döbbentem rá, hogy az életem akkor lesz teljes, ha a szervező munka mellett visszatérek a sporthoz, hogy újra átélhessem a küzdelmek izgalmát.