Hegesztők a szőlősben

A cég a Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskolában tanuló diákoknak biztosít gyakorlathoz munkahelyet az öt évvel ezelőtt indított hegesztőképzésnél. De hogyan is kerül a csizma az asztalra, illetve a hegesztőberendezés a kertészeti és szőlészeti szerszámok közé?! A jelenleg közel húsz osztállyal dolgozó nagy múltú kertészeti szakiskola az 1970-es évek elején bővítette képzési irányát a szakközépiskolai osztályok indításával, melyek már érettségit is adtak a szőlőtermesztő, gyümölcstermesztő szakképesítéshez. Hasonlóan jelentős változás volt a '80-as évek elején a kertészeti gépész, majd néhány évvel később a 4+1 éves tanítással működő kertésztechnikus képzés elindítása. Az első hegesztőosztály 2006-ban kezdte meg a tanulást. A kétéves nappali képzésbe a 16 évesnél idősebb, legalább nyolcosztályos végzettséggel rendelkező fiatalok kapcsolódhattak be, de a korhatár alsó szélén járók mellett vannak közöttük már érettségivel rendelkező, a 25 éves korhoz közelítő diákok is. Az első öt év eredményei azt mutatják, hogy érdemes volt elindítani a hegesztő szakot.

- Az idén három tanulónk jutott el a szakma kiváló tanulója verseny megyei fordulójába, és egyikük, Pásztor Norbert az országos versenyen tizedik helyezést ért el. De ami legalább ennyire fontos eredmény, a 13 végzős közül nyolcnak már megvan a munkahelye is a TLC Kft.-nél - büszkélkedik az eredményekkel Gulyás Mihály, a szakmai tárgyak tanára.

- Fontos, hogy milyen az "alapanyag", a gyerekek összetétele, mennyire érdeklődnek a tanulás és a szakma iránt. Legalább ennyire számít az is, hogy az oktatás mennyire képes megfelelni az elvárásoknak, mennyire tud fejlődni, gyakorlatiasabbá válni. Eleinte talán túlságosan is újdonság volt nálunk ez a szak a jelentkezők számára is. Nem biztos, hogy mindenki igazán végiggondolta, mire jön. Meg nekünk is tanulni kellett. Szerintem az eredményben szerepe van annak, hogy tavaly nyáron részletesen egyeztettük a tananyagot a gyakorlati oktatóval, illetve az oktatóhely, a TLC szakmai kívánalmaival. Tisztáztuk, milyen anyagrészeket kell kiemelten leadni az elméleti oktatásban, hogy a tanulók igazán hasznát vegyék.

Murai István, a TLC-nél működő tanműhely európai és kiemelt hegesztői szakvizsgával rendelkező szakoktatója is egyetért azzal, hogy az idei évfolyam valóban kimagaslik a többi közül. De azt mondja, a korábbiaknak sincs szégyellnivalója, amire bizonyíték, hogy már a 2008-ban végzett első évfolyam diákjai közül is jó páran a TLC-nél dolgoznak, ahol kemények a minőségi elvárások.

- Az első évben mindegyik évfolyamnál sokat kell fegyelmezéssel foglalkozni. Egyesekkel nagyon nehéz megértetni, hogy nemcsak a munkát kell komolyan venni, be kell tartani a munkaidőkezdés, -befejezés idejét. Ha lassan is, de segít a szelekció. Ebben az évfolyamban is 34 tanuló indult, amiből az első évben több mint fele lemaradt. A másodévben már nem volt semmi ilyen probléma. Aki akar tanulni, az maradt, és az meg is megtanulja a szakmát. Velük könnyen meg tudom értetni, hogy milyen nagy a felelősségük. Hisz itt olyan építőipari gépeket, berendezéseket gyártunk, amik alatt később emberek tartózkodnak. Ha nem csinálják meg százszázalékosan a munkájukat, akkor veszélybe sodorhatnak másokat. Persze, erre végül is nem kerülhet sor, hisz a minőség-ellenőrzés kiszűri a hibás munkát, de így talán még jobban érezhetik a felelősséget.

Gulyás Mihály szerint a megfelelő színvonal fenntartásához elengedhetetlen a technikai háttér folyamatos fejlesztése. A tanműhelyben a cég minden olyan berendezést biztosít, amivel a hegesztés összes válfaját gyakorolhatják, megtanulhatják a diákok. Követni kell a kihívásokat az iskolában használt oktatási eszközökkel is. - A múlt héten nézhettünk meg például egy virtuális hegesztőmunkapadot, amelyik minden egyes hegesztési eljárást szimulálni tud. A tanuló gyakorlatilag ugyanolyan eszközöket használ és ugyanazt csinálja, mintha a valóságban megfelelő hegesztőgépeken dolgozna, ugyanazokat a mozgásokat, fogásokat tudja végezni, gyakorolni. Csak a valódi helyzettel szemben itt nem keletkezik selejt, számítógép értékeli ki a mozgást, azt is megmondja, min kell javítani, és az oktató is jobban figyelemmel tudja kísérni egy-egy diák munkáját, fejlődését. Nagyban segítené az oktatás hatékonyságát nálunk is, és egyben anyag- és energiatakarékos lenne, ha rendelkeznénk egy ilyennel. Az ára 50-60 ezer euró között lehet, tehát mintegy 15 millió forint. Remélhetően sikerül majd valahogy hozzájutnunk.

Persze, a tanítás legfontosabb feltétele - ahogy az oktatók is mondták - maga a diák. Egyet, az idei legkiválóbbat, Pásztor Norbertet meg is szólaltattuk közülük. A nemesvámosi fiatal a 25 éves korával az idősebb generációhoz tartozik a most végzett évfolyamban.

- Tíz éven át tanultam a Széchényiben, először az érettségit szereztem meg. Négy év helyett öt alatt sikerült, biztos nagyon kedveltek a tanárok, és szerették, ha ide járok - meséli Norbert mosolyogva. - Utána volt egy kétéves parképítőképzés, majd egy egyéves tájépítőképzés. Ezek után egy évet kihagytam, és úgy kezdtem a hegesztőiskolát.

Hogy miért nem maradt az eredeti szakmánál? Azt mondja, parképítőként két lehetőség közül választhatott volna, de egyik sem volt az igazi.

- Vagy saját céget alapítok, de ehhez már túlságosan telített a piac, vagy megpróbálok egy meglévő vállalkozásnál elhelyezkedni, ahol kidolgoztatják a belemet, és minimálbérnél alig magasabb fizetést adnak. Egyik lehetőség sem tetszett, így jött az ötlet a hegesztésre.

Mivel már volt szakmája, fizetni kellett a képzésért. A díj éves szinten, kedvezmények és a második évben kapott ösztöndíj nélkül közel kétszázezer forint. Az első évben szerinte is sok gondot okoztak azok a diáktársak, akik nem vették komolyan a tanulást.

- Főleg a fiatalabbaknál voltak problémák, ami érthető is, hisz egy 16 évesnek más a gondolkodása, mint egy 22-23 évesnek. Persze, köztük is voltak, akik már eleve olyan gondolkodással jöttek hazulról, hogy tanulni akartak. A többieknél segített a szelekció - mondja ő is. - Aki nem volt idevaló, az ment. Aki végül maradt, az mind rendesen megtanulta a szakmát.

Pásztor Norbert is egyike annak a nyolc diáknak, aki munkát kapott a TLC-nél. Reggelenként a 4.50-es busszal megy Veszprémbe, ahonnan az 5.20-assal megy tovább Füredre. Ott meg helyi járattal ki a gyárhoz a hatórai kezdésre. Kettőkor meg indulás haza ugyanígy, csak fordított irányban.

- Tíz éve járok Füredre, már megszoktam. A következő éveket mindenképpen itt szeretném tölteni, hogy a szakmai alapokhoz a megfelelő gyakorlatot is megszerezzem. A TLC ehhez nagyon jó hely. Hogy később mi lesz, az a jövő titka - teszi hozzá.