Rasovszky Kristóf a Fradiba igazolása után: „Amíg forog a Föld, imádom Veszprémet”

– Tegnap már a fővárosban gyakoroltál. Nem kavarogtak benned furcsa érzések?

– Dehogynem, több mint két évtizeden át a veszprémi, vagy a balatonfűzfői uszodában indult a napom, most pedig másutt – mondta az egyszeres olimpiai, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok. – A minap különleges, olyan megható érzés kerített hatalmába, mikor kipakoltam a királynék városában használt öltözőszekrényemet, annyi kedves emlék jutott az eszembe, aztán rádöbbentem, hogy ezt az egészet én akartam így. Bevallom, hétfőn jól is esett az újdonság, kicsit megtörni a monotonitást.

– Először mikor fogalmazódott meg benned a váltás gondolata?

– Ez egy hosszú folyamat volt, a feleségemmel már a tavalyi év végén beszélgettünk arról, hogy mindkettőnkben megszületett egy úgynevezett váltásérzet, igaz, akkor még nem maradtunk semmi konkrétumban. Később mind erősebb lett bennünk ez a jelenség, hogy Budapesten kezdjünk új életet, ám tisztában voltam vele, hogy a veszprémi gyakorlásaim így ellehetetlenülnek. Akkor egyébként még szó sem volt a Fradiról, fogalmam sem volt arról, hogy hol íródik majd tovább a karrierem. A fővárosba csak a napokban költöztünk fel.

– Igazolt versenyzőként huszonhárom évet úsztál Veszprémben, ez idő alatt szinte apa-fiú kapcsolatba kerültél felkészítőddel, Szokolai Lászlóval. A mesteredző mit szólt az elképzeléseid hallatán?

– Először a nyár eleji belgrádi Eb-n osztottam meg vele ez irányú szándékaimat, de akkor úgy álltunk fel a beszélgetésből, hogy majd az idő mindent eldönt, ráadásul minden idegszálunkkal a párizsi olimpiára koncentráltunk. Persze Laci bácsi nem örült az ötletemnek. Aztán számára is mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a költözésünk elkerülhetetlen, ő pedig, ha nehéz szívvel is, de elfogadta a döntésünket. Szokatlan, hogy már nem ő a trénerem, hiszen nagyon sok mindent köszönhetek neki, ám most is úgy vagyok vele, hogy szükségem volt erre a változásra, hogy a következő éveim is sikeresek legyenek. Szerintem nincs harag közöttünk, de biztosan kell neki egy kis idő, hogy megeméssze a történteket. Mivel nem romlott meg a viszonyunk, a jövőben is lesz köztünk valamiféle sportszakmai kapcsolat.

– Gyanítom, hogy a veszprémi műhely és talán maga a vármegyeszékhely is igyekezett megtartani…

– Minden érdekelt tudta, hogy amíg forog a Föld, imádom Veszprémet, a város sokat adott nekem, így természetesen próbáltak meggyőzni a maradásról, ám nem szerettem volna, hogy ezért „cserébe” az egyesület működése – anyagi értelemben – veszélybe kerüljön. Hivatalosan december 31-ig a Balaton ÚK tagja vagyok, a színeiben tempózom és ide is „szállítom” az eredményeket. A Fradi mellett nem volt más kérőm, hozzájuk is kézen-közön jutott el a hír, hogy felköltözöm, az elöljáróikkal utána ültem le először beszélgetni. Egy hetet kaptam tőlük arra, hogy határozzak a jövőmről, de ez nekem alapvetően nem volt nehéz döntés.

– Milyen érzés – még ha nem is hivatalosan – a zöld-fehérek kötelékébe tartozni?

– Röviden azt felelném, hogy jó, hosszabban, hogy nagyszerű dolog egy ilyen, patinás klubban dolgozni. Óriási élmény egy ilyen nagy közösséghez tartozni, hiszen az FTC mégis csak hazánk egyik legnagyobb egyesülete. Az a Kutasi Gergely lesz az edzőm, aki a párizsi olimpián ötödik Fábián Bettina gyakorlásait is felügyeli, a hölgyről pedig köztudott, hogy Betlehem Dávid párja. Remélem, hogy itt sem maradok adós a jó eredményekkel, de bárhogy is alakul a sorsom, én mindig veszprémi „gyerek” maradok.