Nem tud kézilabda nélkül élni (képgaléria)

Ismert sportolóktól és a kézilabdázásban valaha megfordult szakemberektől hemzsegett nemrég az almádi óvárosi részén emelt, a XVIII. században a jezsuita uradalomhoz tartozó Magtár felújított épülete. Az óriási tapasztalattal rendelkező tréner születésnapját megtisztelte jelenlétével többek között Hajnal Csaba, a veszprémi „kézilabdapápa", az egykori csapat képviseletében Bartalos Béla, Keller Lajos, Illés Zoltán, Ulcz László, Végh József, Pardi Károly, Brenner László, Németh Csaba és Kis Ákos, a veszprémiek mellett a nemzeti együttest is irányító Vass Sándor, a Dunaferr SE-vel egykoron sikert sikerre halmozó Bohus Bea, Mátéfi Eszter, Orsó-Ferling Bernadett és Irina Shirina, de ott volt a vendégek között a népszerű sportriporter, Gulyás László is.

A mesteredzőt mai napig mindenütt tisztelet és szeretet övezi, a sportbarátok kedvelik a személyét, azért is, mert minden játékosát ugyanúgy megbecsülte: a „zongoracipelőt" éppúgy, mint aki rendre eldöntötte a derbiket – nem tett közöttük különbséget. Kiss Szilárd kötetlen beszélgetés keretében mesélt a gyermekkoráról, vízilabdázó édesapjáról, műkorcsolyázó édesanyjáról és a rendezvényen megjelent két testvéréről, akikhez mindig szoros kötelék fűzte. Kiderült, hogy a középiskolában tornázott, pingpongozott és kosárlabdázott, majd egy osztálytársa elcsalta egy kézilabda-gyakorlásra. Onnantól kezdve megváltozott az élete. Noha irányítóként és beállóként nem lett belőle éljátékos a Csepel Autóban és a helyi gödöllői klubban, a kézilabdától akkor már képtelen volt elszakadni. A Testnevelési Főiskolára elsőre nem vették fel, ezért a Grassalkovich-kastélyban lett kazánfűtő, majd elkezdte tanulmányait az oktatási intézményben, ahol megismerte későbbi feleségét, akivel egy Pannónia motoron mentek az adriai nászútjukra. A párjának köszönhetően került Székesfehérvárra, itt a legendás Gödör-pályán emlékezetes csatákat vívtak az NB I-es Szondi SE-vel, míg egy tesztmérkőzésen legyőzték a későbbi világbajnok románokat. Itt születtek meg a gyermekeik: Szilárd, Balázs és Edina. Hat év után innen került az akkor alacsonyabb osztályú Veszprémi Építők SE-hez, ahol az első pillanattól kezdve élvonalbeli munkát végeztek, ezért is emelkedhettek ki a többiek közül. 

Kiss Szilárd elárulta: a klubban már akkor is profi szemlélet uralkodott, mindenki egyet akart, a város kézilabdalázban égett. Később kitért a Kádár utcai, a Felszabadulás úti és a Március 15. utcai létesítményükre, ahol fellépéseikre rendre hosszú sorokban kígyózott a tömeg. Ebben az időben rakták le a helyi utánpótlás-nevelés alapjait is, ezzel befolyásolva a veszprémi kézilabdaélet későbbi alakulását. Közben a MÜM-ben testnevelést tanított Kiss Szilárd dolgozott Kaló Sándor, Joósz Attila és Vass Sándor vezetőedző mellett, velük összesen hét bajnoki címet szereztek, de közben Kuvaitban is járt, ahol egy különleges világ várta. Noha a neve összeforrt vármegyeszékhelyünk kézilabdájával, az ezredforduló táján elvállalta a BL-címvédő Dunaferr SE hölgykoszorújának irányítását: először csak négy hónapra írt alá hozzájuk, aztán hat év lett a feladatból. Férfias kézilabdával szolgáltak, rengeteget dolgoztak, a sportolónők hittek az elvégzett munkában. Ekkor az 1997-es férfivébén negyedik helyen zárt válogatottunkat segítő Kiss Szilárd már a Balaton-parton lakott, onnan ingázott Dunaújvárosba, aminek ára is volt, mert az út mentén posztoló egyenruhások többször is megbüntették, volt úgy, hogy egy nap kétszer is. A 2004-es hazai rendezésű Eb-n bronzérmes női válogatott szövetségi kapitánya később Siófokra került, többek között szakmai igazgató lett, s róla nevezték el az ottani sportcsarnokot is. Megjegyezte: először azt hitte, bolondoznak vele a helyi elöljárók, mikor felvetették, hogy ő legyen a névadó, aztán mikor elindult az építkezés, az hirtelen megállt, s egy ideig nem is történt semmi. Akkor egy hölgy megállította őt a beruházásnál, megkérdezte: tényleg ő Kiss Szilárd, amire igenlő választ kapott, majd azt firtatta, hogy talán azért nem dolgoznak a mesteremberek, mert neki mint névadónak elfogyott a pénze?

A Hódmezővásárhelyen és Várpalotán is edzősködő Kiss Szilárd hat éve csatlakozott a Nemzeti Kézilabda Akadémiához, ahol a legkülönbözőbb szakemberek a legkülönfélébb helyekről és módszerekkel felvértezve verbuválódtak össze. A mesteredző itt is megtalálja a közös hangot a fiatalokkal, akikkel szeret dolgozni, ráadásul remek szeme van a kiválasztásukhoz. Mint megjegyezte: a profiljához főként az egyéni képzések tartoznak, de rehabilitációs edzéseket is felügyel, míg hétvégenként korosztályos tornákra és találkozókra jár. Ősztől külön csapata is lesz a NEKA-n.

– Szeretek gyerekekkel törődni, engem éltet ez a munka. Képzem, edzem, nevelem és oktatom őket, s ez nagy felelősség. A kézilabda ugyan felgyorsult az évek során, ám az alapok, a legfontosabb dolgok ma is érvényesek. Szerencsés vagyok, mivel ma is azzal foglalkozhatok, amit szeretek, s amit mindig is csináltam. A lényeg, hogy dolgozhassak. Ez tart fiatalon. Amíg az egészségem engedi, szeretnék tenni a magyar kézilabdáért.