Egyszerűen verhetetlen, legyőzhetetlen az egykori pétfürdői tűzoltó

A díjai alig férnek el az otthonukban, a serlegek, az érmek és az oklevelek a falakon, illetve a szekrények polcain sorakoznak, ám azokból mára annyi gyűlt össze, hogy kéttucatnyi – hely hiányában – dobozokban árválkodik. A relikviák arról árulkodnak, hogy a súlyzós gyakorlásokat nem csupán az egészsége megőrzése és javítása érdekében végzi, igaz, sokáig arra sem utalt semmiféle jel, hogy az egykori bányászváros egyik legkiválóbb sportemberévé válik. Fiatalon sok sportágat kipróbált, a pingpongasztalnál éppúgy feltalálta magát, mint az ökölvívó-szorítóban vagy a kézilabdapályán, de veretes eredményeknek akkortájt még híján volt. Várpalotán napjainkban szinte mindenki tudja róla, hogy tűzoltóként kereste a kenyerét. A szervezettől húsz éve ment nyugdíjba, de mint értésemre adja: egy munkahelyi tűzeset „számlájára írható”, hogy lánglovag lett. – Az akkori vegyesipari szövetkezetben esztergályosként dolgoztam, mikor a szomszédos műhelyből füst szállt fel. Nem haboztam, így egy porral oltó készülékkel sikerült megfékeznem a lángok útját. Pár nap múlva a biztonságtechnikai vezetőnk gratulált a helytállásomhoz, és megjegyezte: „magából jó tűzoltó válna” – meséli, majd megtudom, ha nem is rögtön – mert később vállalt munkát külföldön, és tevékenykedett gépkocsivezetőként és gépszerelőként is –, de 28 évesen tűzoltónak állt. A váltásnak volt pénzügyi oka is, ám az életében már akkor is jelen volt a másoknak való segítségnyújtás. A pétfürdői csapatban 22 évet húzott le, s miniszteri dicséret mellett egyszer megyénk legjobb tűzoltójának is megválasztották. – Megtaláltam náluk a számításaimat, gépkocsivezetőként kezdtem és szolgálatparancsnokként jöttem el. Bevallom, nem voltam jó vezetőtípus, ha nem kellett, akkor is közreműködtem a kollégáknál, istenem, engem ilyen fából faragtak: mindig próbáltam példát mutatni. Ennyi idő alatt persze temérdek riasztást kaptunk. Eleinte pajszerral bontottuk a roncsokat, aztán feszítő-vágó berendezéssel. Mivel kemény ember vagyok, a gyakran borzasztó látvány ritkán viselt meg, igaz, történtek tragédiák, amik ma is itt vannak előttem. Az úgynevezett diszkóbaleseteknél rendre eszembe jutottak a fiaim, akikből szintén tűzoltó lett. Már gyermekként bevittem őket a tűzoltóságra, hogy lássák, mi zajlik ott. Zoltán ma is szolgálatparancsnok Balatonfűzfőn, Viktor ellenben – aki Pétfürdőn, Fűzfőn és Veszprémben is volt vezető – 17 év után leszerelt, már „más vizeken hajózik” – árulja el.

A sportos életmód már a tűzoltóságnál is jellemezte Sztanke Józsefet, aki aláhúzza: a horoglétrák cipeléséhez és szinteken történő beakasztásához jó fizikumra és állóképességre volt szükség. Idővel a súlyzóit is bevitte a tűzoltósághoz, az ottani gyakorlásoktól pedig még erősebb lett. Hivatásosként részt vett a rendvédelmi szervek megmérettetésein, a Belügyminisztérium országos bajnokságain például hétszer lett első. Az ezredforduló előtt a veszprémi Top Gymben erősítő Viktor fia mutatta be a szintén tűzoltó Killinger Krisztiánnak, aki a klub aktívája volt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatalember nyomban biztatni kezdte, hogy neki aztán versenyeznie kell, hiszen remek alapokkal rendelkezik. Kapóra jött neki, hogy a konditeremben az azóta az erősportok élő legendájává vált Kupcsik László egy öregfiúk-csapat verbuválásán fáradozott. 

– Laci biztatására 2001-ben, Tatabányán volt az első viadalom, akkor még amatőrként, aztán elkezdtem újabb erőpróbákra járni. Az első diadalok nagy lökést adtak a folytatáshoz, még komolyabban álltam a tréningekhez. Ám nem azért versenyeztem, hogy idővel sikert sikerre halmozzak, a dicsőségben való fürdőzés mindig távol állt tőlem. A debütálásom után öt évvel, egy ausztriai eseményen csatlakoztam a profik táborához, ahová most is tartozom – közli, majd „fejszámolást” tartunk az eddigi eredménylajstromáról. Azóta húsz vb-, húsz Eb- és tíz Világkupa-aranyat tud felsorolni, a hazai erőemelő ligában pedig még nem talált legyőzőre. Gyakran fiatalabb ellenfeleket előzött meg a korosztályában és a súlycsoportjában, versenyről versenyre döntötte meg a rekordjait. A nemzetközi szövetségek seregszemléin fekvenyomásban, illetve a guggolásból, fekvenyomásból és felhúzásból álló erőemelésben több világ- és kontinentális csúcs fűződik a nevéhez. Volt, hogy speciális ruhában indult, míg máskor az említett ruha nélkül. Előbbiben 750 kilóig jutott a három számban, ha pedig csak pólóban állt színpadra, akkor száz kilóval kevesebbre. Fekvenyomásban 220, guggolásban pedig már 290 kilót is teljesített.

A tűzoltás fegyelemre, elhivatottságra, kitartásra és szorgalomra nevelte – az ismérveknek a sportban hasznát vette, ám Kupcsik mesterrel hiába tervezték meg mindig az edzésmunkáját óramű pontossággal, néhány sérülés őt is elérte. Bajlódott már a térdével, Németországban részleges hátizomszakadást szenvedett – más kérdés, hogy ott a fekvenyomást így is világcsúccsal nyerte meg. Most éppen a válla rakoncátlankodik, ám igazán nagy ijedség 2018 nyarán érte őket, mikor sztrók gyanújával szállították kórházba, ahonnan csak többhetes kezelés és rehabilitáció után térhetett haza. 

– Szédültem, fájt a fejem, csak később derült ki, hogy az egyensúlyközpontomban amiatt keletkezett probléma, mert az egyik táplálékkiegészítő készítményre nem ittam elég vizet, így besűrűsödött a vérem. A szeretteimnek köszönhetően gyorsan felépültem, és noha az edzőterembe csak fél év múlva mentem újra, a család azóta is többször kért arra, hogy hagyjam abba a sportolást. Tudom, féltenek, de egyelőre nem engedek a nyomásnak. Lassan túl leszek a rotátorköpenyem részleges szakadásán, de miután türelmes vagyok, semmit sem erőltetek. Így is hamarosan újra a régi leszek. Persze, ha makkegészséges vagyok, akkor is csak hetente egyszer edzek – szögezi le. 

Ez azt jelenti, hogy a ház körüli teendők mellett aktív szerepet vállalhat a Várpalotai Alsóvárosi Baráti Körben, ahol társaival őrzik a bányászhagyományokat, gondozzák a lakótelepi parkokat, és rendezvények megvalósításában is segédkeznek. Sztanke József korábban anyagilag, az egyik pénzdíjas fellépésén nyert honoráriumával is támogatta a közeli bányászemlékmű talapzatának kialakítását. Tagja a havonta összejöveteleket tartó Várpalotai Olimpiai Baráti Körnek is, ahol a fiatalok sportos életmódra történő nevelését, a sport népszerűsítését és a hagyományápolást tűzték a zászlajukra, de ha arról van szó, helyi iskolákban is tart erőemelő-bemutatókat. Így közvetlen környezetére is inspiráló hatással van. – Bár katolikusnak születtem, a helyi református egyház megválasztott presbiternek, amire a szorgalmammal szolgáltam rá, mikor épült az imaház. Saját elhatározásomból 23 éve konfirmáltam. A társaságot az első perctől kezdve szeretem, ezért bármire is kérnek meg, azt örömmel végzem el.

Mint az a fentiekből kiderül, a nemzetközi bíróként is ismert, Palotán az év sportolójának is találtatott Sztanke József napjainkban is aktív, tevékenységeivel folyamatosan igyekszik felhívni a figyelmet az egészséges és sportos életmód fontosságára. Fittségét bármelyik fiatal megirigyelhetné, nem csoda, hogy ennyi idősen is kiemelkedő mutatókra képes. A sérülések csak néha késztették kényszerpihenőkre, ha egészséges, akkor rendre a határait feszegeti. Az olimpiai bajnok súlyemelő, Földi Imre, az edzője, Kupcsik László, valamint a klubtársa, a 90 éves Keszthelyi Csaba ügyvéd a példaképe. Ha utóbbira gondolunk, akkor még messze van a visszavonulás ideje. Ám miért is akasztaná szögre a szerelését, mikor játszi könnyedséggel mozgat meg nehéz súlyokat. 

– Miután a sportolás beépült az életformámba, időről időre tesztelem magam, hogy meddig fejlődhetek. Az elmúlt években csak fekvenyomásban versenyeztem, pihentettem a lábamat, ám most a fejembe vettem, hogy újra nekiveselkedem az erőemelésnek, speciális ruha nélkül. Egy hónap múlva lesz az első átmozgató foglalkozásom. És hogy meddig folytatom? Amíg az egészségem engedi, mert hajt a sport szeretete. Jaj, de mit kapok én ezért a mondatért a drága feleségemtől?! – mosolyog a bajsza alatt immár a kapuban, búcsúzóul a példakép, akinek a pályafutása bizonyítja, hogy az edzőtermek ajtaja mindenki előtt nyitva áll, a súlyzós edzések végzése hovatovább korfüggetlen lehetőség.