Reflektorfénybe kerülhet a honi kézilabdaélet fénylő csillaga, Fazekas Gergő

Az ifjú titán az Éles KISE-ben kezdett el szivacs kézilabdázni, majd az egylet korosztályos gárdáit erősítette. Az utánpótlás válogatottakba meghívott fiatal idővel olyan rátermettnek bizonyult, hogy egyenes útja volt a felnőtt élvonalig. Az övéivel temérdek győzelmet aratott, a mérkőzéseken általában tarthatatlan volt, ha netán még sem, akkor is pompás passzokkal hozta helyzetbe a társait. Még nem volt 15 éves, mikor bemutatkozott a másodosztályban, egy évre rá, 2020-ban pedig az NB I-ben: a Dabas ellen öt góllal tette le a névjegyét a Veszprémi KKFT színeiben. – Senki sem erőltette, mégis evidensnek tűnt, hogy miként az édesapám, én is kézilabdázó leszek. Állítólag alig tudtam járni, de már cseleztem és kapura dobtam. Ez a németországi Gummersbachban történt, ott fertőződtem meg a sportággal, ahol aztán 2022. tavaszán először lehettem felnőtt válogatott – mondta Gergő a Fotex KCV-vel tízszeres bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes és BL-döntős Fazekas Nándorra is utalva, azt pedig már mi tennénk hozzá: minden esély megvan arra, hogy a sportágban továbbvigye a családi hírnevet.

– Apu régen is ellátott tanácsokkal, ám ebből eleinte akadtak konfliktusaink, nem mindig hallgattam rá, igaz, ez már a múlt: azóta megfogadom az észrevételeit. Most a Fejér-B.Á.L. Veszprém kapusedzője, tudom, hogy csak a javamat akarja, hogy még kiforrottabb legyek. Szerintem büszke rám, én pedig mindenben hallgatok rá, lévén, mégis csak egy 237-szeres válogatott „osztja nekem az észt”, aki két olimpiáról jött haza negyedik helyezettként – tette hozzá a 2019-ben hazánk legjobb serdülő, míg két év múlva ifjúsági kézilabdázójának választott tehetség, aki ősszel ünnepli a 20. születésnapját. Mint elárulta: az apjának azért is tartozik hálával, mert tavaly augusztustól tartotta benne a lelket, mentális támasza lett, ugyanis az első lengyelországi edzéseik egyikén olyan szerencsétlenül ütközött az egyik csapattársával, hogy elszakadt a vállizma. Mint ismert: hivatalosan 2022. nyarától tartozik a Telekom Veszprém kötelékéhez, de a klub azzal a lendülettel – két évre, a fejlődését szem előtt tartva – kölcsönadta a Plocknak. – Sokáig tartoztam Éles József együtteseihez, az eligazoláskor nehéz is volt a helyzet: az egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett. Végül abban maradtunk, hogy a fejlődésem szempontjából nincs más választásom, mennem kell. Nem akartam megelégedni az NB I-gyel, ezért is vágtam bele ebbe a kalandba, igaz, a legrosszabb álmomban sem fordult az meg, hogy kint ilyen pechesen indul a karrierem. Pedig nagy tervekkel vágtam neki Lengyelországnak, ám a sérülésem átírta az elképzeléseimet – emlékezett vissza. A felkészülésük elején jártak, mikor megtörtént a baj. A műtétre idehaza került sor, de a rehabilitáció már Lengyelországban érte. A kinti társaihoz csak hónapok múlva csatlakozhatott. – Nem elég, hogy egyedül voltam, az otthonomtól, a szüleimtől távol, így, hogy beütött a krach, még nehezebb volt megállnom a saját lábamon. Az első hónapok óriási kihívással értek fel, senkinek sem kívánom: pokoli nehezen dolgoztam fel a sérülésem tényét, illetve a kihagyást. Szenvedtem miközben az új csapatomat a lelátóról néztem, de szerencsére a kényszerpihenőm már a múlté. Az kemény időszak volt, utána a beilleszkedés sem volt egyszerű, igaz, a játékostársak igyekeztek megkönnyíteni a dolgomat, a lelki támogatásukat is élvezhettem. Ez jól esett, hiszen időnként nagyon egyedül éreztem magam. Mikor már együtt edzhettünk, jobb lett a hangulatom. Főként az ex-veszprémi Mirsad Terzic és az egykori szegedi, Niko Mindegia volt a segítségemre, de a többiekre sem lehet egy rossz szavam. Ám a legtöbb bíztatást kétség kívül a családomtól és a barátnőmtől kaptam – jegyezte meg az irányító-lövő, aki a színfalak mögött csendben, de annál nagyobb elánnal készült a visszatérésre. Januárban egy tesztmérkőzésen léphetett újra pályára, majd februárban az ottani pontvadászatban is debütálhatott: a Chrobry Glogów elleni diadal alkalmával hét gólt szerzett és a derbi legjobbjának is „kihozták”. Megemlítette: a csata után hihetetlenül felszabadult érzés lett rajta úrrá.

– Akkor még éllovasok voltunk a lengyel bajnokságban, ahol végül úgy lettünk másodikak, hogy ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, mint a kielceiek, akik a záró fordulóban 27-24-re győztek le bennünket. Azért a kupadöntőben sikerült revánsot venni ellenük. A bajnokságban 13 találkozón 39 gólt lőttem, míg a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában – kevesebb lehetőséget kapva – nyolc fellépésen négyet. Mint a számokból kiderül, az előző évadban nem voltam próféta, minden játékpercért keményen meg kellett küzdenem, de erőnlétileg így is fejlődtem – közölte a sportoló, aki a veszprémieket 2016-ban BL-döntőbe juttató mesterükről, a magyarul is jól beszélő Xavier Sabatéról is mesélt, aláhúzta: szerinte a Földön nem sok szakember készül fel nálánál profibban, lelkiismeretesebben a meccsekre, nagy stratéga, egyértelmű, hogy mindene a kézilabda. – A katalán edző nem kért tőlem semmi extrát, csak amit tudok, így is nagyban segítette a fejlődésemet, és taktikailag is sokat tanultam tőle. Valamennyi fellépésünkre maximálisan felkészített bennünket, minden apróságra odafigyelt. A következő idényben azon leszek, hogy felnőjek a BL-szinthez, hogy bírjam a heti két párharcot. A védekezésemen van mit javítani, de még fizikálisan is sokat fejlődhetek. Próbálok mindenütt helytállni, noha a lengyel nehéz nyelv, ám azért tanulom.

A dán Mikkel Hansent, valamint a kiváló cukrász hírében álló édesanyja zserbóját favorizáló legény még csak az út elején jár, ám úgy érzi, hogy a sok munka kezd beérni. Tudja, hová szeretne eljutni. A korosztályos válogatottunkkal nyáron, 46 év után világbajnoki finálét játszhatott. Az együttessel nagyot robbantottak a német-görög rendezésű eseményen, így kiléptek a korábban sikert-sikerre halmozó lányok árnyékából. A csapatuk tízezer szurkoló előtt veszítette el az utolsó csatáját. – A többségünk a négy közé várta a társaságot, a döntőről egyikünk sem álmodott. Sokat számított, hogy hittünk egymásban, a képességeinkben, mintha egy családot alkottunk volna. A saját teljesítményemet viszont átlagosnak ítélem meg, miként Plockban, a vb-n is kevés gólt lőttem, inkább sokat cseleztem, büntetőket és kétperces kiállításokat harcoltam ki, de én ettől többet várok magamtól. Nagyon jó játékossá akarok válni, nem elégszem meg ennyivel. Az új évadban szeretnék minél több időt lenni a pályán, hogy hasznára lehessek a Plocknak. Nem gondolkodhatok másként, hiszen jövő ilyenkor csatlakozom a Telekom Veszprémhez, ahol – remélhetőleg első körben – két évet íródhat a karrierem.

A küzdőtéren jó döntéseket hozó, az egy-egy elleni játékot szívesen alkalmazó Fazekas Gergő sokra viheti, azon van, hogy miként az apjának, az ő neve is összefonódjon a kézilabdázással. Egyik álma, hogy a bakonyiakkal BL-győztes legyen abban a kölni arénában, ahol a nézők hajdanán az – ott, a VfL Gummersbachban légióskodó, gyakran húszezer ember előtt védő – apjának tapsoltak. Az értő szemek nagy fantáziát látnak benne, még sincs elszállva magától, nem felejtette el, hogy honnan indult és azt is tudja, hogy még sok munka vár rá. Reflektorfénybe kerülhet, önerőből, a kvalitásaira támaszkodva.