Éles Benedek készen áll a kihívásra

– Minden ott van a bőröndökben, amire kint szükséged lehet, nem felejtesz itthon semmit?

– Csak reménykedni tudok, hogy igen, ha netán még sem, akkor anyáék utánam hozzák, mert már augusztusban meglátogatnak – mondta nevetve a veszprémi műhelytől tíz év után elköszönt sportoló, aki az egyletben, annak jogelődjében és a korosztályos gárdáiban 1613 gólt lőtt, a három NB I-es idényében 577-et, míg az Európa Ligában 63-at. – Állítólag gyakran néznek majd felém, a kiutazásaikat megkönnyíti, hogy a közelünkben repülőtér is van. Az első hónapban egy szállodában „húzom meg” magam, aztán átköltözöm egy társasházi ingatlanba.

– Gyanítom, nehéz szívvel távozol, azért van benned némi félsz?

– Inkább kicsi szomorúság, mivel a család és a barátok nagyon fognak hiányozni, utóbbiakkal a személyes találkozások minimálisra csökkennek, de a mai világban már nem ördöngösség a kapcsolattartás. A beilleszkedéstől is némiképp tartok, ugyanis olyan helyre megyek, ahol egyelőre senkit sem ismerek. Feltett szándékom, hogy ezen mielőbb túl legyek. Angolul jól beszélek, ám a németemen van mit javítani, pedig egykoron tanultam is, de sokáig nem használtam. A kézilabdázást ellenben tűkön ülve várom, ezzel régi álmom válik valóra.

– Francia, spanyol és dán érdeklődés is mutatkozott irántad, miért igazoltál mégis a Bundesliga II-be?

– Azok még az év elején „futottak be”, ám mikor a – még élvonalbeli – Minden megkeresett, úgy éreztem, eljött az időm: lépnem kell, készen állok a váltásra. Mindig a Bundesliga volt az álmom. Ezzel együtt még tavaly sem akartam külföldre szerződni, visszautasítottam az ilyen jellegű ajánlatokat, aztán elkezdett erősödni bennem az emóció, hogy határainkon túl is kipróbálnám magam, és persze szeretném megállni a helyem. Az csak rövid ideig gondolkodtatott el, hogy a leendő klubom akkor még kieső helyen állt, a menedzseremmel és az édesapámmal abban maradtunk, hogy a világ legerősebb pontvadászatának második vonala is erős, ott is fejlődhetek.

– Az együttes új szakvezetője, az izlandi Adalsteinn Eyjolfsson ráadásul kulcsszerepet szán neked…

– Ő még a svájci Kadetten Schaffhausen trénereként figyelt fel rám, hiszem, hogy sokat tanulhatok tőle. Amúgy jókat hallottam róla. A helvét gárdájával kétszer mérkőztünk meg az EL-ben és mint utóbb megtudtam: jó benyomást tettem rá. Telefonon már beszéltünk, azt nem mondta, hogy mennyi játékpercet biztosít majd nekem, azt viszont igen, hogy támadásban fontos teendőkkel bízna meg. Elárulta, hogy a sokoldalúságom nyűgözte le őket és látták, hogy Veszprémben megfelelő alapokat kaptam. A dolgom így sem lesz könnyű, hiszen a balátlövő és az irányító poszton is komoly konkurenciával számolhatok. A megkeresésüknél sokat nyomott a latba, hogy két poszton is feltalálom magam, illetve, hogy a kontinentális szövetség megválasztott a kupasorozat legjobb újoncának. Az előző szezonban valóban jól ment a játék, de én mindig a közösség eredményességét tartottam szem előtt. Szimpatikus volt, hogy ők kifejezetten engem akartak és bíztak bennem.

– Mi a célja a hajdanán Talant Dusebajevet is foglalkoztató, kétszeres német bajnok és háromszoros német kupagyőztes, jövőre a centenáriumát ünneplő Mindennek, nyomban visszajutni az első osztályba?

– Ez nem elsődleges elvárás, mert mint a vezetők jelezték: ezzel túl nagy terhet raknának a játékosok vállára. Ha engem kérdezel, a kétéves kontraktusom második felében a Bundesliga I-ben szeretnék kézilabdázni.

– Az Éles névvel nem könnyű idehaza élni és szerepelni, neked mégis sikerült bizonyítanod az NB I-ben. Németországban miben lépnél előre?

– Ahhoz, hogy megálljam a helyem náluk, határozottabb védőmunkával kell szolgálnom, mint ahogy több rutinra is szükségem lenne. Ha így lesz, akkor töretlen maradhat a fejlődésem és idővel, immáron komplexebb játékosként a válogatottban is helyet követelhetek magamnak. Ezen túlmenően mentális téren is szeretnék magabiztosabb lenni. Nyilván annak örülnék a legjobban, ha Mindenben alapember lehetnék. Tudom, ott minden adott lesz ahhoz, hogy jobb játékossá váljak.

– Ennek érdekében nyáron is keményen dolgoztál?

– Mi az, hogy, szerintem a holt idényben régen voltam olyan jó fizikai állapotban, mint most. Tényleg odatettem magam. A Mindentől nem kaptam eget rengető nyári programot, ettől függetlenül minden nap futottam és végeztem konditermi munkát. Az új társaimmal a héten kezdjük el a felkészülést a következő évadra, szeretnék mindjárt bemutatkozásként jó benyomást kelteni.

– Az NB I-ben már nem fejlődhettél volna tovább?

– Úgy vélem, a fiataloknak pár évig szüksége van magyar élvonalbeli szereplésre, ám ha valamit szeretne elérni a sportágban – és csapatával nem lép fel rendszeresen a nemzetközi kupaporondon –, akkor érdemes kipróbálnia magát külföldön. Németországban még komolyabb munka vár rám, hallottam, hogy kint az edzéseken is meg kell „halni”. Most úgy éreztem, itt egy ajánlat, amit el kell fogadnom, megbánnám ugyanis, ha visszautasítanám. Meggyőződésem, hogy a jövőmet illetően a legjobb döntést hoztam meg, előrelépésként gondolok rá. Talán még szükségem is volt a változásra.

– Édesapád háromszor lett hazánk legjobb kézilabdázója, tízszeres bajnok és kupagyőztes, KEK-győztes, BL- és kétszeres KEK-döntős, kétszeres világválogatott és egyszer gólkirálya is volt világbajnokságnak. A napokban milyen atyai jó tanácsokkal látott el?

– Miután látta, hogy mennyit küzdöttem ezért a lehetőségért, valamint mennyire akartam a légióslétet, hisz bennem, ám tudom, hogy a családdal egyetemben félt is. Büszke rám, de ez most mindnyájunknak nehéz időszak, főként az eleje. Egyébként irigykedik rám, mert nekem megadatik az, ami neki nem, vagyis rangos kézilabda ligában játszhatok – nem levezetésként, a karrierem végén.

– Mit remélsz az új csapatot építő Fejér-B.Á.L. Veszprémtől, amit eddig a hátadon cipeltél, azt gondolom, hogy a távolból is a szurkolójuk maradsz?

– Méghozzá a legnagyobb, a klub mindig is különleges helyet foglal el a szívemben. Van olyan csapattársam, akivel gyermekkorunk óta kézilabdáztunk, de mondhatom úgy is, a teljes közeg hiányozni fog. A nyáron érkezők közül többet is ismerek, hiszem, hogy az új gárda jó lesz és a következő szezonban gond nélkül megkapaszkodik az NB I-ben. Ha arra gondolok, jó szájízzel távozok, mert sikerült kiharcolnunk a bennmaradást, ami a jövőképet nagyban befolyásolta. Hálás vagyok a klubnak, a sporttársaknak, a szurkolóknak, egyszóval mindenkinek, aki mostanáig körbevett, hiszen csodás éveket tölthettem itt. Sokat köszönhetek apáéknak, de most jött egy olyan lehetőség, amivel élni akartam.

– Szerinted játszol még valaha veszprémi szerelésben?

– Nem tartom kizártnak, hogy évek múlva visszatérek egy még erősebb Fejér-B.Á.L. Veszprémbe, de most számomra a légióskodás van a fókuszban.