Rímfaragó, verselő kézilabdások: Karácsonyi beszélgetés az újonc Veszprémi KKFT két vezérével

A két feltörekvő tehetséggel, a huszonegy éves Benedekkel és a tizenhét éves Gergővel a Betekints-völgyben tettünk egy kellemes reggeli sétát. A legfőbb témánk azonban ezúttal nem a kézilabda, hanem a karácsony volt.

Az Éles és Fazekas család évtizedek óta szoros kapcsolatot ápol. Ez a baráti kapocs egészen odáig vezethető vissza, amikor Éles József és Fazekas Nándor még a veszprémi csapatban együtt kézilabdázott. Később ugyan az élet más-más utakra sodorta őket, előbbi családjával többek között Görögországban és Svájcban is élt, utóbbi pedig Németországban légióskodott, azonban mindig ide tértek haza, és mindketten Veszprémhez közel találtak otthonra. Balatonalmádiban évekig szomszédokként éltek, a gyerekeik pedig értelemszerűen nemcsak egymás mellett nőttek fel, hanem jó barátokká is váltak. A barátságot azonban a gyerekek kicsit másképp értelmezik, mint a felnőttek.

Mindkét családba három fiúgyermek született, a közel egyidős srácok pedig sok időt töltöttek együtt, ami olykor harci sérülésekkel is járt. Előfordult olyan, hogy egy kaszával homlokon találták Gergőt, máskor pedig Benedek ujja tört el egy perpatvar során. Utóbbi sérülése ráadásul a legrosszabbkor jött, hiszen pár napra rá Prágába utazott volna a korosztályos csapatával egy újévi tornára. Máskor pedig a kíméletlen igazság okozott gondot a gyerekek között.

– Éppen Geriéknél időztünk, amikor szóba került a Mikulás és a Jézuska. Mi a testvéreimmel már biztosak voltunk benne, hogy a fa alá anyáék teszik oda az ajándékokat, és ezt az információt Zsombor öcsém, aki nagy troll hírében áll, Geriékkel is megosztotta. A Fazekas tesók először nem hittek nekünk, azután alaposan elszontyolodtak – mesélte Benedek.

A két fiú, a négy év korkülönbség dacára, később is sokszor együtt lógott, és ilyenkor a labdáé volt a főszerep, folyton kézilabdáztak a kertben. Aztán tavaly, az NB I/B-ben már nemcsak játékból labdázgattak, a Covid miatt félbeszakadt szezonban a Fazekas Gergő és Éles Benedek vezette Veszprémi KKFT élen állt a második vonalban, és az idén már az első osztályban, a legjobbak között mutathatták meg, mire képesek.

– Amikor a magyar válogatott a londoni olimpián 2012-ben bejutott a legjobb négy közé, akkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy én is kézilabdázni akarok. Aztán rá egy évre a Veszprém – apa akkor még itt játszott – bejutott a kölni Final Fourba. A családdal mindkét helyszínen élőben szoríthattunk apáért, a csapatért. Az a hangulat, a körítés, ami Londonban és Kölnben fogadott minket, teljesen magával ragadott. Attól fogva kézilabdásnak készültem – idézte fel a kezdeteket Gergő. Persze adódik a kérdés, hogy nem szeretett volna-e édesapja nyomdokaiba lépni, vagyis a kapuba állni, ám a fiatal játékos gyors és határozott nemmel adta tudtomra, hogy ő mindig is a mezőnyben érezte jól magát. Aztán nevetve azt is hozzátette, fél a labdától, ez a poszt így nem neki való.

Benedeknek nem vezetett ilyen egyenes út a sportágig, teniszezett, úszott és focizott is, mielőtt ráébredt, hogy a kézilabdapályán érzi magát a legjobban. Igaz, azóta töretlen a lelkesedése.

Abban a két fiatal egyetértett, hogy a hazai bajnokságba beleerősödve szívesen kipróbálnák magukat tapasztalatszerzés céljából külföldön, de a vágyuk, a végcél a Bajnokok Ligája-résztvevő Veszprémben való szereplés.

A karácsonyi készülődés már javában zajlik mindkét családban. Kiderült, mindkét édesanya csodás szakács és cukrász. Benedek azt mondta, a karácsonyi asztalról anyukája vaníliás süteménye sosem hiányozhat, míg Gergő számára a zserbó a nélkülözhetetlen.

Mindketten azt mesélték, már 23-án feldíszítik a fát. Éleséknél már ilyenkor tiszteletét teszi a Jézuska, míg Fazekas­éknál 24-én reggelre kerülnek a fa alá az ajándékok.

A családi ünnepség mellett mindkét fiatal kiemelte, a csapat karácsonya az év egyik legjobban várt eseménye. Ilyenkor húznak, megajándékozzák egymást a gárda tagjai, de a meglepetéseken túl mindenkinek egy-egy verssel is készülnie kell. A rímek, poénok megírása alól senki sem húzza ki magát, a keret minden tagja rettentően élvezi ezt az újszerű, ám annál viccesebb kihívást.

Az idén Benedek az edzőt, Tombor Csabát húzta, akinek egy doboz Xanaxot ajándékozott, hogy az idegei rendben legyenek a tavaszra is, valamint egy kis hajerősítő sampont, mert a sok stressz miatt láthatóan kevesebb lett a haja. Gergő pedig Elek Lászlónak, a nagy gitárrajongónak egy játékhangszert ajándékozott, ha az igazival valamiért gondok adódnának, legyen mivel zenélnie.

És hogy mit kívánnak a fiúk az idén a Jézuskától? Nyilván sokan rávágják most, hogy a bennmaradást az NB I.-ben. Gergő szerint azonban ezt nem a Jézuska hozza, hanem ők maguk alakítják.