A London-maratontól A csárdáskirálynőig

Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk: Tehel Tibor a veszprémi futóélet jeles alakja. Gyakorlatilag minden környékbeli és jelentősebb futó-, duatlon- és olykor triatlonviadalon részt vesz, aktív versenyzőként, esetleg kísérőként.

Ismeretségünk is egy ilyen alkalomra datálódik, a tavalyi Szőlős-körön éppen kerékpárral kísért egy ultrafutót, aki egyébként egymaga teljesítette az ötven kilométeres távot, amikor összefutottunk a vászolyi Kakas-hegyen. A meredek domboldal alaposan próbára tette az álló- és tűrőképességemet, a sírás határán álltam, amikor Tibi – pár percre magára hagyva pártfogoltját – mellém gurult, és néhány pozitív, biztató szóval átsegített a nehézségeken. Innen már gyerekjáték volt befutni a váltópontba. Ma is hálás szívvel gondolok rá.

Pozitív életszemlélete az- óta mit sem változott, elsőként vállalkozott arra, hogy a koronavírus-járvány után megszervezze és lebonyolítsa a város első futóviadalát, a pünkösdi futást. Persze ezzel még nem elégedne meg, terveiben további három esemény, a Szent István-napi, az október 23-ai, valamint a szilveszteri futás szerepel még.

– A sport iránti elkötelezettségem viszonylag későn, 16 évesen kezdődött. Édesapám nemzetközi buszsofőr volt, gyakran járt Bécsbe, és onnan kaptam egy országúti kerékpárt. Hatalmas szó volt ez 1990-ben, nekem pedig óriási lökést jelentett – derült ki a kezdetekről.

Tibiék tágas kertjében most is ott állt egy bringa, ezzel – vagy a másik négy közül valamelyikkel – jár dolgozni a nyomdába, ahol könyvek nyomtatásával foglalkozik.

– Nem ám a bicajozás volt az első szerelem – vágott közbe édesanyja, aki héthetes kutyájukat, Jázmint igyekezett újra és újra rendre utasítani. – Télen az édesapja hiába takarította el a havat, amikor elment munkába, Tibi mindent visszalapátolt, és a nagykaputól lesíelt a kert végébe. Ez a 30 méteres pálya jelentette a legjobb szórakozást neki a havas napokon – mondta mosolyogva.

Tibi úgy emlékezett, olyannyira komolyan vette a kerékpározást, hogy még a bulizásról is lemondott. Aztán kispályás focizott, majd fallabdázott is, 1997-ben pedig újabb szerelem ejtette rabul a szívét: a futás.

– Eleinte csak azért futottam, hogy a Margit-templom mögött lakó barátom mentett német juhász kutyájához minél előbb odaérjek. Aztán kitaláltam, hogy ha már mindennap odafutok, akkor egyszer lemérem az időmet is. Pár hónap múlva a városi 10 kilométeres futóversenyen indultam, és 44 perc alatt teljesítettem a távot. Ettől fogva a futás az életem szerves része lett – tudtuk meg.

Azt mondta, a futás az a sport, amely könnyen az ember kokainjává válhat, hiszen könnyen és látványosan tudunk fejlődni, ráadásul közben akár a természet, a környezetünk csodáit is megismerhetjük. Tibor mára harminckétszer teljesítette a maratoni, 42,195 kilométeres távot, legjobb ideje 3:36 óra, amit 2003-ban ért el. A félmaratonon pedig 1:31 órára is képes. A 46 éves sportoló kitért rá, attól kezdve, hogy rákapott a futásra, még akkor sem tudta abbahagyni, feladni, amikor az élet másfelé vetette. Rövid időt, két hónapot élt Németországban egy nyomdagépre való betanulás miatt, majd Londonba tette át a székhelyét, ahol hét és fél esztendőt töltött.

– Úgy képzeltem, megtanulok angolul és nyomdásznak állok. Előbbi sikerült, utóbbi végül nem jött össze. Sokáig sofőrként dolgoztam egy olasz cégnél, amely minőségi élelmiszereket árusított, így gyakori vendég voltam

a Buckingham-palotában. A viccet félretéve, persze csak arra az időre, amíg a kért zöldséget, gyümölcsöt, finom olasz borokat, tésztákat, olívabogyókat leszállítottam – mesélte.

Amíg Londonban élt, Tibor két London-maratont is teljesített, óriási élményt jelentett neki a negyvenezer embert megmozgató esemény. Azonban a brit főváros még tartogatott neki más, különleges emlékeket is, amelyekről kijelentette, még az unokáinak is mesélni fogja. A 2012-es londoni olimpia szinte összes magyar vonatkozású sport- eseményén személyesen részt vett.

– A tizenhat ötkarikás napból tizennégyen szurkoltam a piros-fehér-zöld színek képviselőinek. Két napig nem aludtam, már a hideg rázott a fáradtság miatt, de ott voltam Windsorban a kajak-kenu-döntőkön. Az a pillanat, amikor ötezer magyar énekelte a Himnuszt, örökké elkísér. Ahogy az is, amikor a kajak-kenu-finálék után vonatoztunk vissza a fővárosba, és szinte minden magyar próbálta a telefonján követni az éppen zajló Magyarország–Izland férfikézilabda- negyeddöntőt. Egy emberként morajlott fel az egész vagon egy-egy találatnál, és ugyanennyien sóhajtottak, amikor a szigetországiak lőttek egy gólt. A bronzmeccsen már személyesen is szurkoltam a fiúknak a horvátok ellen, ami ugyancsak életem legnagyszerűbb sportélménye volt a vereség dacára is. Hangosan szurkoltam Kovács Tamásnak, a VEDAC atlétájának is, aki maratoni távon indult. Az atlétikai versenyekre azonban nem sikerült bejutni.

A másik emlékezetes sport- esemény számára a 2016-os kölni Bajnokok Ligája négyes döntő, amelyet a Veszprém Aréna előtt izgult végig. A Telekom Veszprém fájdalmas meccsen, kilencgólos előnyt elbukva vesztett a Kielce ellen.

– Évtizedekig bérletes voltam. Nagy szurkolója vagyok a veszprémi kéziseknek, azonban az a bizonyos BL-döntő olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy azóta nem hosszabbítottam meg az állandó belépőmet. Igaz, a kölni négyes döntőre, ami idén decemberben lesz, már megvan a jegyem. Reménykedem, hátha egyszer miénk lesz az arany, de azt gondolom, akkor, 2016-ban kellett volna nyernünk – avatott be.

Londonból hazatérve Tibor belevágott a triatlonba is, bár saját elmondása szerint az úszás a gyenge pontja, emiatt még a hőn áhított nagyatádi Ironmant nem teljesítette.

– Komoly tervem, hogy egyszer én is vasemberré válok és célba érek a nagyatádi Ironman versenyen. Már 2000 óta foglalkoztat ez az erőpróba, ám az úszásban vannak elmaradásaim, ezért nem mertem még nevezni. Idén sem teszek próbát, a Budapest- és a Malaga-maratonra készülök, talán két év múlva megpróbálom. A sporttársaimtól már ígéretet kaptam, amikor célba érek, levágják a hajamat – mondta nevetve.

A sportoló elárulta, pozitív és egészséges életmódot népszerűsítő életszemlélete már sok megpróbáltatáson átsegítette. Nagy öröm számára, hogy sokan kérnek tőle tanácsot a futást, egyéb edzéseket, a táplálkozást illetően. Édes teherként tekint erre a feladatra, amely arra ösztönzi, hogy jó példával járjon elöl, ezért évek óta nem iszik alkoholt, nem jár éjszaka szórakozni, és a táplálkozására is odafigyel. Akadnak olyan napok, amikor hajnali 4 óra 15 perckor kel, fut 100-120 percet, télen, a legnagyobb hidegben is, majd ezek után indul dolgozni.

Több kollégája is csodabogárként tekint rá. Talán nem is csoda, mert előfordult, hogy lóhalálában tekert be a nyomdába, a munkahelyére, majd futva indult átöltözni. A munkatársai figyelmeztették, hogy a munkaidő még nem kezdődött el, nem kell kapkodnia, de ő csak annyit válaszolt, hogy a depózást gyakorolja.

– Egy pillanatra sem állok meg. Akkor érzem jól magam, ha bőven akad tenni-, elintéznivalóm. Szeretném minél több embernek átadni pozitív életszemléletem. Évek óta nem nézünk tévét, inkább olvasunk vagy zenét hallgatunk. Édesanyámmal imádjuk az operettet, különösen Kálmán Imre műveit, a Mágnás Miskát, a Csárdáskirálynőt vagy a Marica grófnőt. Úgy vélem, a tudás valóban hatalom. Rajongok a földrajzért, a Földért. A futással pedig rengeteg ismerőst, barátot szereztem. Olyan közösség részese lehetek, amelynek tagjai nemcsak önmagukért, hanem másokért is szívesen tesznek – összegezte Tibor.