Nem volt kegyes az időjárás a jazzpiknikhez

Habár a legkedvesebb a szívünknek mindig az a pillanat, amikor a jazzpiknik közönsége pokrócokon kucorodik össze, és finom borokat kóstolgat a napsütésben, idén a sok eső miatt inkább a gumicsizmák és esőkabátok kerültek elő – a parkolóban és a nagyszínpad előtt pedig bokáig ért a sár az utolsó napon, bár a szervezők mindent megtettek: szalmát és szőnyegeket terítettek le.

A zord idő ellenére mégis csodás élményekkel gazdagodhattak a 11. Paloznaki Jazzpiknik résztvevői. A zárónapon két nagyágyút is bevetettek a szervezők: az Incognito és a Level 42 is hatalmas ovációt kapott a hazai közönségtől. Nagy öröm azt látni, amikor ilyen nagy nevek, híres előadók meghatódnak a magyar közönség szeretetétől, és őszinte rajongással tud egymás felé fordulni az előadó és a közönsége.

Ilyen érzés volt az Incognito koncertje. A hetvenes évek brit fúziós jazz-funk világából kinőtt Incognito két kitűnő zenész, Paul „Tubbs” Williams és Jean-Paul „Bluey” Maunick stúdióprojektjének indult. Az együttest 1979-ben alapította Tubbs és Bluey, a Light of The World formációból való kiválásukkal. A Light of The World együttesben olyan tagok mellett zenéltek, mint Breeze Mckrieth, Kenny Wellington és David Baptiste, egyik legfőbb inspirálójuk a Funkadelic volt. A nyolcvanas években az Incognito már ismert formáció volt, a valódi áttörés azonban 1990 után következett. Az Incognito a kilencvenes évek táncos-funkos acid-jazz hangzásának legfontosabb együttese lett: ontotta a klubslágereket, egész Európa az Incognitóra táncolt. Az időről időre újjáalakuló Incognitóban fennállása alatt közel 150 muzsikus zenélt, de kulcsfigurája továbbra is Bluey, akinek köszönhetően az együttes nem veszített régi fényéből: táncos, laza, mégis vibráló, lüktető dallamok jellemezték a nagyszerű koncertprodukciót. A koncert végén az együttes és a közönség együtt énekelte a One love című dalt Bluey szavai után, aki elmondta, Magyarországon fellépni mindig különleges élmény, csodás aurája van ennek a vidéknek és az itteni embereknek, és boldog, amiért a magyarok értik, hogy nem számít a bőrszín: csak a szeretet számít.

Rögtön ezután a Level 42 lépett a színpadra, akik a 80-as évek meghatározó jazz-funk fúziós együttese. A brit zenekar a jazz, a rock, a pop, a funk, illetve a soul és a blues elemeit ötvözte egyedi hangzásban, amelyért milliók rajonganak. Világszerte több mint 30 millió eladott lemezük van. Olyan ismert dalokat hoztak a jazzpiknikre, mint a Lessons in Love, a Something about You vagy az It’s Over. Az idősödő zeneszerző páros ugyanazzal a karizmával és lelkesedéssel csinálta végig a koncertet, ahogyan fiatalkorunkból emlékszünk rájuk. Egy percig sem lehetett levenni róluk a szemünket, hiszen amikor nem a színpadon szaladgáltak (!), akkor a zene szeretete és a végtelen öröm látszott az arcukon, ami igencsak ragadósnak tűnt, hiszen a közönség rögtön érezte az energiáikat.

Az idei, 11. Paloznaki Jazzpiknik minden látogatóra nagy hatást tett, ellenben a környezetre csak nagyon kicsit. A zöld újítások még inkább kiemelik ezt a fesztivált a többi közül, hiszen a boros- és pezsgőspoharak mellett a repoharak is zárt, betétdíjas rendszerben működtek, visszavételi lehetőséggel a pohárgyűjtő pontokon – tokenek nélkül –, melyek újratölthetők voltak. Az idei év egyik zöldítő újítása a visszaváltható, újratölthető félliteres szódásüveg volt, ami hiánypótló a fesztiválpiacon.