A tapolcai színjátszók Batsányi Jánost és a sorsát meghatározó személyeket formálták meg az új darabban

Bár az utókor többször is igyekezett visszahelyezni őt a magyar irodalomba, a méltó helyére, de ez csak inkább kevesebb, mint több sikerrel történt meg az elmúlt évtizedek alatt. Még a szülővárosban is csak 1931-ben kapott emléktáblát, illetve csak 1934-ben hozták haza a hamvait és helyezték örök nyugalomra hű társával, Baumberg Gabriellával együtt a tapolcai temetőben.

A Batsányi-kultusz a múlt század '50-es éveitől, a Batsányi Emlékbizottság megalakulásától él erőteljesebben Tapolcán. Intézmények, civil szerveződések vették fel a nevét, szobra áll a tóparton. A minden évben megrendezett Batsányi Emléklapok is a költő életének, munkásságának bemutatását tűzi ki céljául. Ez a cél vezérelte a Tapolcai Városszépítő Egyesületet is akkor, amikor megbízta N. Horváth Erzsébetet azzal, hogy írjon és rendezzen egy színdarabot arról a költőről, aki így üzent az utókornak: Mélyen hiszek abban, hogy az örökkévalóság egyetlen pillanatára vagyunk itt, ezen a Földön. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy milyen jól használjuk fel ezt a pillanatot. Bízom a Teremtő ítéletében. Hiszem, hogy tudja és látja: ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégezem, a hitemet megtartottam.

A Bilincsben is szabad vagyok című zenés-táncos művet a napokban mutatták be a Tamási Áron Művelődési Központban. A sodró lendületű, 12 jelenetből álló színdarab három telt házas előadást tudhat maga mögött. Láthatták a városban tanuló fiatalok közel 250-en, nagy sikert aratott a felnőttelőadás is. A színpadra lépő Batsányi Színjátszók profi módon jelenítették meg Batsányi és az őt körülvevő, és a sorsát meghatározó személyek alakjait. A visszaemlékező, idős költőt megszemélyesítő Németh József olyan megindítóan volt hiteles, hogy már az első színre lépése után vastapsot kapott a közönségtől. A kislány Tóth Marikát alakító Németh Laura és a kisfiú Batsányi Jancsi szerepét játszó Biró Gergő kedves kettőse, Marika éneke után sem maradt el a tetszésnyilvánítás fokmérője, a vastaps. Jól szerepelt az iskolatársak szerepében Ifju Zalán, Lakatos-Albert Anna, Horváth Lídia, Barai Róbert, Szente Lilla, Veres Regő és Veres Mihály.

A fiatal és középkorú Batsányit színpadra állító Torma Tamás – nagyszerű alakításának köszönhetően – óriási sikert könyvelhet el magának. Nemcsak a prózai színészi képességét csillogtatta meg, de énektudása is elkápráztatta a publikumot.

Baumberg Gabriella szerepében Korponai Kitti nyújtott emlékezetes alakítást.

Bizonyára felejthetetlen élmény marad Dominek Ilona az édesanya, Kudlik-Konczek Krisztina és Kovács Edina a testvérek, Antalóczy Lilla az első, felnőtt szerelem, valamint Tihanyi Zoltán az ügyész szerepében.

Zsigó Balázs – a volt kufsteini rabtárs – Marét, Napóleon titkára, valamint Batsányi első tanítójaként színpadra lépő Németh János és a Metternichet megszemélyesítő Antalóczy Zoltán nagyszerű alakítása szintén dicséretet érdemel.

Jó alakítást nyújtott Gabriella barátnőinek szerepében Grünceiszné Józsa Zsuzsanna és Karácsony Alexandra, Hafner Józsefet, a linzi barátot remekül vitte színre Baracskai László. Kisfaludy Sándor szerepét hitelesen formálta meg Hangodi László.

Baróti Szabó Dávid szerepében Horváth József, Kazinczy Ferencében pedig ifj. Bakos Nándor remekelt. Jól gondolta szerző, hogy a derűnek és a humornak is szerepet kell szánnia a színdarabban. A 27 év után Tapolcára hazatérő Batsányi találkozása a kedves ismerősökkel, volt iskolatársakkal nemcsak hosszan tartó nevetést, de vastapsot is kiváltott a közönségből. A Szalay család: Józsi bácsi – id. Bakos Nándor, Rozi néni – Kócs Ida, Juliska – Perger Barbara, valamint Bözsi néni – Pokó Istvánné alakítása a színpadon telitalálat volt.

A felnőtt Tóth Marikával – Tóth Edittel – és párjával, Nagy Pistával – Réwész Dávid – való tóparti találkozás sok-sok, fájdalmasan szép üzenetet hordozott.

A zeneszerző Bock Attila, Márió színpadi jelenlétével és harmonikajátékával egyaránt méltán aratott sikert. A Batsányi Táncegyüttes tagjainak tánca ugyancsak kivívta az elismerést. A színdarab csúcspontjának is nevezhető börtönjelenetben nemcsak Torma Tamás prózai és énekesi alakítása, a színpadkép, a zene, de Buzás Balázs – Batsányi lelki tusáját megelevenítő – tánca is drámai hatást és vastapsot kapott.

A szerzőként, rendezőként, díszlet- és jemeztervezőként is jegyezhető N. Horváth Erzsébet nagyon jól felépített színdarabot ajándékozott a városnak. Ezúttal is kiváló karmesteri tevékenységgel bírt, a remekül együttműködő, színjátszókból, táncosokból, zeneszerzőből és a Pásztor Miklósné által irányított díszletezőkből, azaz egy fantasztikus „zenekarból” álló csapattal vezényelte le a darabot, amely méltán váltott ki ovációt, percekig zúgó vastapsot.