Olvasólámpa a Dubniczay-palotában: Bárhol él is a világban, Tömöry Péter erdélyi marad

A Kilián Lászlóval közös beszélgetésből kiderült, Tömöry Péter költőnek, írónak több munkája jelenleg is kéziratos formában olvasható még, jobbára dolgozószobájában, ahol folyamatosan alkot.

Ezek közül a még kiadatlan művek közül olvasta fel az író egyebek mellett azt az 1972-ben Marosvásárhelyen írt versét, a Vallomást, amelyet annak idején a cenzúra nem engedett közölni, majd ehhez kapcsolódva olvasta fel a Darwin-front vonulása című, egy cenzorról szóló históriát az Erdélyi Anekdotika címet viselő kötetből.

Művei kapcsán Tömöry Péter az elmúlt évtizedekre jellemző korszellemről, az ak­kori irodalmi életet be­fo­lyá­soló mozzanatokról, ismert kortársaival kapcsolatos közös munkáiról, emlékeiről mesélt hallgatóságának. Ugyancsak történetei révén vetődött fel témaként a kolozsvári születésű művész származása, amelynek kapcsán Tömöry Péter elmondta, bárhol él is a világban, erdélyi marad.

– Biztos vagyok benne, hogy azért tudunk magyarul, mert Erdély volt. Azért tudunk úgy magyarul, mert volt egy Mikes Kelemen, volt egy Bethlen Gábor. Én ott születtem, oda való édesanyám, ott voltam gyermek, és én bárhová megyek, mindenhol erdélyi vagyok. Egy nagy sanszot elvett a történelem Erdélytől azzal, hogy odacsatolta Romániához, de hát úgy hiszem, hogy művészetében, lelkületében megmaradt. Nem egy agresszív ország, sose volt az, ez is a jellemzője. De nehéz ezt megfogalmazni, mert ez más kategória, mint hogy megfogalmazható volna. Én hiszem azt, hogy a szülőföld az egy lelki kategória, és így örökre meg is marad az ember számára – vallja Tömöry Péter.