2 órája
Rákos anya egyedül neveli súlyosan beteg kisfiát
Rákos anya egyedül neveli súlyosan beteg kisfiát. Áronnak veseproblémája van, az édesanyja negyedik stádiumú rákos beteg, kemoterápiára jár.
Eladtam egy kerámialámpát, az árából vettem ennivalót meg gyümölcsöt és csokit is a kisfiamnak, így most néhány napig minden rendben van, mondja Oldal Judit, egy apró Balatonalmádiban lévő házikóban, a hegy tetején. A fiatal, rákos nő egyedül neveli súlyosan vesebeteg, 11 éves kisfiát, Áront. Véletlenül találkoztam velük.
– Áron kétéves korában lett vesebeteg, remélhetőleg átültetésre nem kerül sor, mert a kisfiam most már kicsit jobban van. Az első öt évben viszont ki sem jöttünk a kórházból, idézi fel a múltat Judit a kis házikóban, amire azt szokták mondani, az Isten háta mögött két lépéssel van. Aztán egy napon Judit is rosszul lett, kiderült, rákbeteg, az orvosok azt mondták neki, állapota már előrehaladott, a negyedik stádiumban van. Ő viszont mindennek ellenére küzd, tudja, élnie kell, mert a kisfia csak egyedül rá számíthat. Jár kemoterápiás kezelésekre, most egy újabbat kapott, ami nem viseli meg annyira, de így is a kezelés után napokig csak feküdni tud, annyira gyenge, meg hányinger is gyötri. Ekkor mások, köztük barátai viszik a kisfiút az alsóörsi iskolába, ahová nagyon szeret járni Áron. Az iskolában együttéreznek velük, mindenben segítik őket, amiben csak tudják. A helyi családsegítő is szívén viseli a sorsukat, egyebek mellett fát kapnak tőlük. Judit úgy mondja, kisfia jól tanul, szorgalmas és kötelességtudó gyermek, amikor ő rosszul van, otthon is elvégez mindent, még a kályhában is begyújt, elmosogat és rendet tesz, hogy édesanyjának ne kelljen tennie semmit, adott esetben minél többet pihenhessen. Judit a körülményei, a súlyos betegségek miatt állandó munkahelyen elhelyezkedni nem tud, otthon, a ház alatt lévő, apró fényhozó lámpás műhelyben dolgozik, ugyanis végzettségére nézve keramikus. Egyik alkalommal kisfiát viszi kezelésre, máskor ő utazik kemoterápiára.
– Felfoghatatlan, amit mondok? Lehet, de mi így élünk – jegyzi meg Judit. Azt mondja, minden percet kihasznál, amikor jobban érzi magát, rendezi otthonukat, dolgozik, hogy aztán eladhassa a fénylámpásokat, amiket agyagból formáz meg, majd áttört technikával több helyen ízléses mintában kilyukaszt, majd mécsest tesz a szép lámpásokba. Van olyan is, hogy a Balatont türkiz színben teszi az agyagból készült fénygömbökre, melyek ettől különlegesen szépek lesznek.
– Ezek a lámpások a fényt viszik, az életet jelképezik, mert mi ebben hiszünk, ezt akarjuk, ezt reméljük, fogalmaz a fiatal nő. Judit elmondja még, szülei nem messze laknak tőlük, már idősek, betegesek, úgyhogy csak magukra és a jó szándékú emberekre számíthatnak.
– Úgy fotózzon le, hogy a kezeim ne látszódjanak, mert ödémásak a betegségtől, a sok kezeléstől, kéri Judit. Megjegyzi, soha nem kér semmit, mert szégyelli, ahogy élnek. –Hogy mire van szükségünk? Mindenre – mondja könnyes szemmel, halkan.
Ha segíteni szeretne, azt a 11773171-00320102-00000000 (Otp Bank) számlaszámon teheti meg.