Rákos anya egyedül neveli súlyosan beteg kisfiát

Eladtam egy kerámialámpát, az árából vettem ennivalót, gyümölcsöt és csokit is a kisfiamnak, így most néhány napig minden rendben van, mondja Oldal Judit egy Balatonalmádiban lévő apró házikóban, a hegy tetején. A fiatal, rákos nő egyedül neveli súlyosan vesebeteg, 11 éves kisfiát, Áront. Véletlenül találkoztam velük.

– Áron kétéves korában lett vesebeteg, remélhetőleg átültetésre nem kerül sor, mert a kisfiam most már kicsit jobban van. Az első öt évben viszont ki sem jöttünk a kórházból, idézi fel a múltat Judit a kis házikóban, amire azt szokták mondani, az Isten háta mögött két lépéssel van. Aztán egy napon Judit is rosszul lett, kiderült, rákbeteg, az orvosok azt mondták neki, állapota már előrehaladott, a negyedik stádiumban van. 

A rákos anyának minden nap küzdelem

Ő viszont mindennek ellenére küzd, tudja, élnie kell, mert a kisfia csak egyedül rá számíthat. Jár kemoterápiás kezelésekre, most egy újabbat kapott, ami nem viseli meg annyira, de így is a kezelés után napokig csak feküdni tud, annyira gyenge, meg hányinger is gyötri. Ekkor mások, köztük barátai viszik a kisfiút az alsóörsi iskolába, ahová nagyon szeret járni Áron. Az iskolában együttéreznek velük, mindenben segítik őket, amiben csak tudják. A helyi családsegítő is szívén viseli a sorsukat, egyebek mellett fát kapnak tőlük. Judit úgy mondja, kisfia jól tanul, szorgalmas és kötelességtudó gyermek, amikor ő rosszul van, otthon is elvégez mindent, még a kályhában is begyújt, elmosogat és rendet tesz, hogy édesanyjának ne kelljen tennie semmit, adott esetben minél többet pihenhessen. Judit a körülményei, a súlyos betegségek miatt állandó munkahelyen elhelyezkedni nem tud, otthon, a ház alatt lévő, apró fényhozó lámpás műhelyben dolgozik, ugyanis végzettségére nézve keramikus. Egyik alkalommal kisfiát viszi kezelésre, máskor ő utazik kemoterápiára. 

– Felfoghatatlan, amit mondok? Lehet, de mi így élünk – jegyzi meg Judit. Azt mondja, minden percet kihasznál, amikor jobban érzi magát, rendezi otthonukat, dolgozik, hogy aztán eladhassa a fénylámpásokat, amiket agyagból formáz meg, majd áttört technikával több helyen ízléses mintában kilyukaszt, majd mécsest tesz a szép lámpásokba. Van olyan is, hogy a Balatont türkiz színben teszi az agyagból készült fénygömbökre, melyek ettől különlegesen szépek lesznek. 

– Ezek a lámpások a fényt viszik, az életet jelképezik, mert mi ebben hiszünk, ezt akarjuk, ezt reméljük, fogalmaz a fiatal nő. Judit elmondja még, szülei nem messze laknak tőlük, már idősek, betegesek, úgyhogy csak magukra és a jó szándékú emberekre számíthatnak. 

– Úgy fotózzon le, hogy a kezeim ne látszódjanak, mert ödémásak a betegségtől, a sok kezeléstől, kéri Judit. Megjegyzi, soha nem kér semmit, mert szégyelli, ahogy élnek. –Hogy mire van szükségünk? Mindenre – mondja könnyes szemmel, halkan.  

Ha segíteni szeretne, azt a 11773171-00320102-00000000 (Otp Bank) számlaszámon teheti meg.