Jó érzéssel fogadni a halált botrány? Szentségtörés?

„Azóta teljesen másképp gondolok anyura…tudom, hogy jó helyen van és boldog” – mondja mosolyogva, pedig nem is olyan rég még arról beszélgettünk a Lélek-Szín-Térben, ahol kevéske ráérő időmben színterápiás konzultációkat tartok, hogy mennyire megviselte őt és testvéreit az édesanyja korai halála, milyen egyedül érezte magát, miután meghalt, és mennyire igazságtalannak vélte, hogy így történt.

„Már nem félek a haláltól. Tudom, hogy mi vár rám és ez megnyugvással tölt el. Most azon dolgozom, hogy minden feladatot, amit magam elé tűztem, megoldjak” – írja egy középkorú férfi, akinek már fizikai tüneteket is okozott az, hogy nem tudott megbékélni a halál gondolatával. Még a téma felhozásától is elzárkózott. Sokáig nem is jelentkezett a konzultáció után, míg egy nap megjött az üzenet: „Már értem, miért vagyok itt.” Ennyi, megint hosszú ideig semmi több. De a lélekgyógyulás elindult és egy hosszú, belső munkával teli út után sikerült felismernie, mi miért történt az életében, miért iszonyodik a halál gondolatától is, és hogy van lehetősége változtatni a sorsán. Hogy át tudja írni a jövőt a megváltozott, új szemléletének segítségével. Ki merte mondani, el merte hinni és a színterápiás eszközök támogatásával meg is tudta tapasztalni, hogy van megbocsátás, feltétel nélküli szeretet és van újrakezdés, ami őrá is vár – ezzel el tudta engedni a halállal kapcsolatos félelmeit.

Érdekes és jóleső érzés visszajelzéseket kapni arról, hogyan alakul, változik a színterápia során az emberek viszonyulása az igazán lényeges kérdésekhez: a terápiás folyamat végén képessé válnak arra, hogy lássák a nagyobb képet saját létezésük és földi útjuk részleteiről. Képessé válnak arra, hogy egy magasabb aspektusból szemléljék a születés, az élet és a halál eredőit, lefolyását, s hogy végül felismerjék azt a küzdelmes, de csodálatos utazást, amit a lélek vándorlásának nevezünk. S ebből az aspektusból minden, addig kínzó kérdés, történés értelmet nyer, a félelem, szorongás bizonytalansága eltűnik és felváltja helyét a béke és a bizalom biztonsága.

A színterápia (és sok más spirituális szemlélet) úgy áll a halálhoz, mint lehetőséghez. Valami véget ér, de minden befejezésben ott van az új kezdet ígérete. A halál egy kapu, amit szükségszerűen átlépünk, felkészülten vagy készületlenül. Ha felkészültek vagyunk, vagyis felismertük, hogy életünk nem a semmiből jött és a halál nem a végső szó, akkor az átkelés könnyű. Sőt öröm. Az ünneplés ugyanis része a halál megtapasztalásának, főként, ha a hozzánk közel álló személy sok szenvedésen ment keresztül a továbblépése előtt. Ilyenkor azt ünnepeljük, hogy megszabadult ettől a szenvedéstől és átlépett a szeretet és fény síkjára.

Ezekben a napokban érdemes elgondolkodni a halálhoz, de a vágyainkhoz való viszonyunkon is.