Beszélgetés Kis Ferenccel, az egykori építőanyag-áruház- és nyomdatulajdonossal

A pályázati felhívás fókuszában a generációs kapcsolatok erősítése és a veszprémi idős emberek, köztiszteletben álló személyek, szakemberek munkásságának, életútjának bemutatása áll. 

– Ki volt a legmeghatározóbb személy a gyerekkorodban? 

– Gyerekkoromban a legmeghatározóbb személy talán a nagyapám volt. Ő volt az, aki rengeteget tanított nekem az életről, az értékekről és a kemény munka fontosságáról. Nagyapám mindig támogató és bölcs tanácsokat adott nekem, és példát mutatott a kitartásról és az alázatról. Az ő történetei és értékei nagy hatással voltak rám, és sokat tanultam tőle az élet minden területéről. Talán legfontosabb, hogy ő volt az, aki inspirált ahhoz, hogy mindig legyek nyitott az új dolgokra, és hogy soha ne adjam fel az álmaimat. 

– Nagy váltás volt számodra a középiskola és az egyetem között a hetvenes évek elején? 

– Igen, a középiskola és az egyetem közötti átmenet nagy változást jelentett az életemben. A középiskola alatt hangsúlyosabb volt a tanárok irányítása és a tanterv követése, míg az egyetemen nagyobb függetlenséget kaptam. Az egyetemi évek alatt sokkal nagyobb volt az önállóságom és felelősségem a saját tanulási folyamatom és időbeosztásom tekintetében. Meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem a sokféle tantárgyat és projektet, és hogyan szervezzem meg az időmet hatékonyan. Emellett az egyetemmel járó új kihívások, új barátok és új érdeklődési területek is megjelentek az életemben. A fő témánkra kitérve, itt a matematikaprofesszorom egy kedves öreg úr volt, akivel szerencsére nem csak a tárgyáról tudtam beszélni, még a későbbiekben is vissza-visszajártam hozzá tanácsot kérni. 

– Mi volt az első munkád? 

– Az első munkám egy kisboltban volt, ahol segédkeztem a polcok feltöltésében, a vásárlók kiszolgálásában és az áruk címkézésében. Gyakran dolgoztam a pénztárnál is, ahol pénzt fogadtam el és visszaadtam az ügyfeleknek, valamint a készletnyilvántartást is vezettem. Ez volt az első tapasztalatom a munka világában, és sokat tanultam az ügyfélszolgálatról, a felelősségről és az együttműködésről. 

– Később segített ez a munka a karriered építésében? 

– Igen, az első munkám nagyban hozzájárult a karrierem kialakításához és fejlődéséhez. Bár ez egy viszonylag egyszerű állás volt egy kisboltban, sok fontos készséget és tapasztalatot szereztem. Az ügyfélszolgálati és kommunikációs készségek, amelyeket ebben a munkában fejlesztettem, rendkívül hasznosak voltak az életem során. Megtanultam, hogyan kell hatékonyan kommunikálni az emberekkel, hogyan kezeljem az esetleges problémákat vagy konfliktusokat, és hogyan biztosítsam a vásárlók elégedettségét. Emellett megtanultam, hogyan kell hatékonyan együttműködni másokkal egy csapatban, és hogyan kell kezelni az időt és a feladatokat egy dinamikus munkakörnyezetben. 

– A főiskolai éveidet mivel töltötted? 

– A főiskolai éveimet változatos módon töltöttem, és számos tevékenységben részt vettem az oktatáson kívül is. Természetesen az egyetemi tanulmányaimra összpontosítottam, és időt szenteltem a kurzusokhoz való felkészülésre, előadások látogatására és vizsgákra való felkészülésre. Emellett aktív voltam az egyetemi közösségben is. Részt vettem különböző diákszervezetekben és klubokban, ahol új barátokat szereztem, és részt vettem különböző eseményeken és tevékenységeken. Sporttevékenységek is fontos szerepet játszottak az egyetemi éveim alatt. Rendszeresen részt vettem az egyetemi sportrendezvényeken és csapatokban, ami nemcsak a testi egészségemet szolgálta, hanem lehetőséget adott a közösséghez való tartozás élményére is. 

– Mindezek mellett még a tanulásra is maradt elég időd? 

– Igen, mindennek ellenére sikerült megfelelő egyensúlyt találnom a tanulás és a szabadidős tevékenységek között az egyetemi éveim alatt. Fontos volt számomra, hogy hatékonyan oszthassam be az időmet, és megfelelő időt szenteljek a tanulásra, így rendszeresen terveztem és strukturáltam az egyetemi feladatokat és tanulási időszakokat. Összességében: az egyetemi éveim alatt sikeresen tudtam egyensúlyt találni a tanulás és a szabadidős tevékenységek között, és mindkettőre elegendő időt tudtam szánni a teljesítményem fenntartása érdekében. 

– Maradtak meg fontos kapcsolataid ezekből az évekből?

- Igen, mindenképpen maradtak meg fontos kapcsolataim az egyetemi évekből. Az egyetemi éveim alatt szerzett barátok és ismerősök sok szempontból meghatározóak voltak az életemben, és sokukkal továbbra is tartom a kapcsolatot. Az egyetemi éveim alatt kialakított barátságok és kapcsolatok mélyek és tartósak voltak, és az azokban az időkben átélt közös élmények és kihívások szilárd alapot teremtettek ezeknek a kapcsolatoknak. Ekkor ismertem meg a legjobb barátomat is, aki a szobatársam volt, és később a vállalkozásomat is segítette felépíteni. 

– Hogy kerültél bele a vállalkozások világába? 

– Az életkorom és tapasztalataim alapján, elmondhatom, hogy vállalkozások világába való első bepillantásaim organikus folyamatok voltak egytől egyig. Az évek során számos lehetőség adódott, hogy részt vegyek különböző vállalkozásokban. Egyes lehetőségeket saját kezdeményezésemből találtam, míg másokat kapcsolatok révén vagy meghívásra kaptam. Az életem során számos területen dolgoztam, és sokféle tapasztalatot szereztem az üzleti világban. A vállalkozások világában való részvétel sokféle formában jelenhet meg, például saját vállalkozás indításával, egy már meglévő vállalkozásba történő belépéssel, vagy akár tanácsadással és mentorálással is. 

– Így alakítottad ki az első saját vállalkozásodat is?

- Részben igen, de más tényezők is szerepet játszottak, mivel az első vállalkozásom építőipari volt, ami egy kemény ág. Először is, fontos volt, hogy alaposan átgondoljam az ötletet és a piaci igényeket. Számos ötletet fontolgattam, és olyan területet választottam, amelyben éreztem, hogy jártasságom van, és amelyre igény van a piacon. Miután kiválasztottam a vállalkozásom fő területét, elkezdtem kidolgozni a részleteket, beleértve a vállalkozási tervet, a pénzügyi tervezést és a marketingstratégiát. Fontos volt, hogy alaposan átgondoljam a vállalkozásom minden aspektusát, és előre tervezzem meg a tevékenységeket. Itt fontosnak látnám még megemlíteni az akkori legjobb barátomat, aki sok mindenben segítette a vállalkozás elindulását, illetve velem együtt gondolkodott a fontos döntésekben, mindenképpen hálával tartozom neki. 

– Ekkor ismerted meg a feleséged is, igaz?

- Igen, sosem fogom elfelejteni, amikor először lépett be hozzám. Egyből elbűvölt, és még akkor vacsorázni hívtam. Szerintem a szimpátia már akkor is kölcsönös volt, de ezt ő a mai napig tagadja. Később természetesen egyre többet találkoztunk, a többi pedig már történelem. Természetesen innentől ő volt az, aki jóban-rosszban velem volt, és segített számos problémámban. 

– Nagy hatással volt rád az esküvőd? 

– Úgy gondolom, ez minden ember életére nagy hatással van, hiszen valaki mással egybeköti az életét. Az esküvőnk nemcsak egy ünnepi alkalom volt, hanem egy olyan lehetőség is, hogy ünnepeljük a szerelmünket és az egymás iránti elköteleződésünket a családunk, barátaink és szeretteink körében. Ez az esemény lehetőséget adott arra is, hogy mélyen megfontoljuk, mennyire fontos és értékes számunkra egymás jelenléte az életünkben. Természetesen ez az egész csak klisé, de valahol akkor is fontosnak tartottam ezt kifejteni, hiszen ettől lesz az esküvőm az egyike a legmaradandóbb emlékeimnek.

– Mi volt a legnagyobb változás az eddigi életedben?

- Az életem során számos nagy változás történt, de talán a legnagyobb az volt, amikor nyugdíjba mentem. Ez egy olyan időszak volt, amikor át kellett alakítanom a mindennapi rutinomat és megszokott tevékenységeimet. A munka helyett más elfoglaltságokra kellett koncentrálnom, és új értékeket kellett keresnem az életemben. A nyugdíjba vonulás óta több időm van a családomra, a hobbimra, a tevékenységeimre és az önkéntes munkára, ami nagyon kielégítő és gazdagító élmény volt számomra. 

– Kik a legfontosabb személyek az életedben a nyugdíjazásod után? 

– A nyugdíjazásom után a legfontosabb személyek az életemben továbbra is a családom és a barátaim. Ők azok, akik mindig támogattak engem az élet különböző szakaszaiban, és akikre mindig számíthatok. A családom, beleértve a házastársamat, gyermekeimet és unokáimat, mindig az életem középpontjában voltak, és azóta is azok maradtak. Ők azok, akikkel megoszthatom örömeimet és kihívásaimat, és akik mindig mellettem állnak. 

Horváth Gergő, Vetési Albert Gimnázium