Lecsekkoltuk a szélmalmokat – Mesterremeket találtunk a Bakony egyik legmagasabban fekvő falujában (képgaléria, videó)

Egykor négy szélmalom működött Tésen, a Bakony egyik legmagasabban fekvő falujában. Kettő maradt meg, a Helt- és az Ozi-féle. Az egykori tulajdonosok családnevein emlegetik őket máig. Utóbbi a kisebb, és ez már régóta nem volt látogatható, de most székely ácsok ezt az 1920-ban épült szerkezetet is rendbe tették, szarufákat, gerendákat cseréltek ki. A régebbi malmot 1840-ben hozták létre, ma is működőképes. Tetején szélkakas jelzi a szélirányt, és úgy alakították ki, hogy ez a tető alatti részen, belülről is látszódjon. Itt állították be a lapátokat a szélirányba, a vasúti sínekhez hasonló rész és az azon futó 18 görgő révén. Ehhez két ember kellett, a többi feladatot egyedül is elvégezhette a szélmolnár, akinek a garatokhoz egy keskeny lépcsőn, a vállán kellett felhordania a gabonával teli zsákokat.

Komótosan forgó lapátok

A Tési-fennsíkon a Balaton felől fújó szél a lágyabb, az északi az erősebb, de mindig mozog valamennyire a levegő ott, ahol a malmok vannak, a falu legmagasabb pontján, és ez már elég a malomkerék meghajtásához, főleg azért, mert pluszdeszkákat csúsztatva azok rácsozatába, növelni lehetett a felületüket. Ha a lapátok komótosan forogtak, akkor belül a malomköveket már sebesen meghajtották az áttételek, tízszeresen felgyorsítva a forgássebességet. 

Cseszneki Ferenc Tésen született, édesapja kovácsként dolgozott, és a kertjük végéhez egészen közel voltak a szélmalmok. Már harminc esztendeje a gondnoka ezeknek, mondhatni tiszteletbeli szélmolnár, ugyanis gondosan vigyáz az állami tulajdonban lévő mesterművekre, és sok mindent mesél róluk, a hagyományos malmokról a tudását régóta gyarapítja. Ő kísért el minket tési szélmalmokhoz, ahonnan gyönyörű körpanoráma nyílik, jó időben látni a Kőrist és a cseszneki várat is.

Kúposan kialakított, kör alaprajzú kőépületek

Kilencven centiméter szélesek a falaik a szélmalmoknak, a várfalakhoz hasonlóan alakították ki ezeket. Az egyik kőépületet úgynevezett kanálspricc módszerrel vakolták, a másikat fugázták. A Helt-malom ajtajához Cseszneki Ferenc készített hosszabb szárú kulcsot, ha belépünk azon a sározással készített, döngölt padlóra, meg kell hajolnunk egy kicsit. Itt az első emeleten kell még vigyázni, hogy ne verjük be a fejünket a gerendákba, az Ozi-félében a másodikon.

Csodát láttunk a tetőszerkezet alatt

A szélmalmon belül főleg a tető alatti, forgatható szerkezet bámulatos. Fából készült alkotás ez is, ipari műemlék, még inkább mesterremek. Itt van a 7,2 méter hosszú gerenda, ami a lapátokat tartja, a függőlegesen elhelyezett tarajos kerék, a főtengely és az orsó, az alatta lévő szinten a garatok, a malomkövek, a vízszintesen elhelyezett kerék. Ezek mind tölgyfából vannak, csak a lapátokat faragták ki fenyőből, hogy könnyebbek legyenek. Hat méter hosszúak és percenként nyolc-tíz fordulatot tettek meg. A szél zenél köztük most is, régiekről is szóló dallamokat.

Szélmolnárok nyomában

A szélmolnárok nyomában járhattunk a földszinten is, ahova megérkezett a liszt, s mivel van itt egy elmés tartószerkezet, a szélmolnár egyedül bele tudta merni a zsákokba az őrleményt. „Egyik szitál, másik rostál, harmadik követ vág..." – így szól egy népdalnak a molnárok munkáját megéneklő versszaka, és jelzi, milyen fontos volt a malomköveken a kis élek mindig újbóli élezése, mert kopottan nem őröltek. Egynek súlya elérte a két mázsát. Elsősorban darálásra használták ezeket, ha igazán finom lisztet akartak végeredményként, akkor még egyszer a garatba öntötték az őrleményt. Kis csengő jelezte, ha egyik kiürült, s a szélmolnár a fizetségét terményben kapta meg.