Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Nem tudom, hogy a szerencse vagy a csillagok kedvező együttállása okozta egykor, de voltak nagymamáim, nagypapáim, dédim, olyanok, akikkel nyarakat töltöttem együtt, és amikor anyámék vittek minket haza a vakáció végén, sírtunk. De tényleg. Nem akartunk menni. Persze, ahogy nőttem, a hónapokból hetek lettek, hétvégék, ám az nem változott, hogy vártam az együttlétet. Velem vannak réges-régen mesélt történeteik jóról és rosszról. Nélkülözésről, kitartásról. Viselkedésről és udvarlásról. Istenről és hitről. Arról is, hogy miként tartottak ki egymás mellett a legnehezebb időkben is. Jó lenne enni abból a húslevesből, házi szörpöt kortyolni, miközben a háttérben szól a rádió, mi pedig nevetünk. Nem emlékszem, hogy min, de nyár volt, a vakáció után pedig sírtunk. A nagyi után.