Nagyboldogasszony ünnepe kapcsán

Magyar sajátosságnak számít a Nagyboldogasszony név, Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered, mely egyes források alapján már az ősmagyarság körében is közszájon forgott. A Boldogasszony megnevezést a 977 és 1046 között élő bencés Szent Gellért püspök tanácsára kezdték el Szűz Máriára is alkalmazni a korabeli hittérítők. A keresztény magyar államiság megteremtőjének, egyházszervező első királyunknak is különösen fontos volt ez a nap. Nagyboldogasszony ünnepnapját a tanács és a törvénykezés napjává tette, uralkodása végén pedig pont ekkor ajánlotta fel az országot a Szent Szűznek. 

Nagyboldogasszony tisztelete Veszprém vármegyénkben is régóta jelen volt/van. Pápa városának egyik legértékesebb épülete, a városházával szemközti bencés templom Nagyboldogasszony tiszteletére emeltetett (1742. augusztus 17-én került sor püspöki felszentelésére). Helyén először a pálos rend épített egy szerény templomot Gyümölcsoltó Boldogasszony hódolatára. 1638 nyarán érkeztek, és alig öt hónapra rá már meg is nyitották, sőt, ezzel párhuzamosan – ősi jelszavuknak megfelelően – az „Istenért, hazáért” szellemében rögtön nekifogtak saját oktatási intézményük, továbbá könyvtáruk létrehozásának is. A vallásos és hazafias nevelésben tevékeny részt vállaló „fehérbarátok” rendületlenül dolgoztak, tanítottak, hirdették az evangéliumot a pápai nép körében. Áldásos munkálkodásuknak, no meg gróf Csáky László földesúr hathatós pártfogásának köszönhetően rövid időn belül megszilárdult a helyi közösség, általuk, velük együtt növekedett, gyarapodott a település. A források tanúsága szerint soha nem látott virágzását élte itt ekkortájt a pálosság. Mindez 1786-ig, a „kalapos király”, az abszolutisztikus módszereiről és türelmetlenségéről híres II. József rendfeloszlató dekrétumáig tartott. Pedig Pápa lelkes pálosai ekkorra már elhatározták magukat régi, kápolnaméretű templomocskájuk helyébe egy sokkal méltóbb, jóval nagyobb istenháza felépítésére. 

Megszüntetésüket, kényszerű városelhagyásukat hosszas huzavona és pénzhiány követte. Az ovális alaprajzú, homlokzati tornyos templomépület ma is látható, végső tető alá helyezésében Acsády Ádám Péter veszprémi püspöknek – a pápai pálos iskola egykori növendékének – volt oroszlánrésze. Jótékony emlékét nem véletlenül örökítették meg méretes, vörös márvány címerének főkapu fölé helyezésével, no meg évszázadokkal később a Zsuppán István művésztanár alkotta portrédomborművének bejárat melletti elhelyezésével. Az immár 280 esztendeje elhunyt neves római katolikus személyiség hosszú, majd két évtizedes főpásztori szolgálata alatt mintegy negyven templomot húztak fel az egyházmegyében, de hozzá fűződik a középkori alapokon álló veszprémi püspöki palota újjáépítése is. Az 1722–23-as országgyűlésen bátran emelte fel hangját a magyar nyelv használatáért, nemkülönben az ifjúság hazafias neveléséért, nemzeti öntudatra ébresztéséért. Földi maradványait szülővárosa, Pápa Nagyboldogasszony-templomának kriptája őrzi. 

Az ország számos részéből érkeznek ide hívek, műkedvelők, patrióták – nemcsak az Istenszülő augusztusi búcsúünnepéhez kötődően –, hogy Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolásának, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbólumaként számon tartott częstochowai „Fekete Madonna” („Matka Boska Częstochowska”) ikon pápai Nagyboldogasszony-templombéli másolatát megtekinthessék. Úgy tudni, hogy a több mint kétszáznyolcvan esztendeje a főoltár felett függő kegyképmásolat már a korábbi, pápai pálos templomban is megvolt, már akkor is kivételes tisztelet övezte. Az előcsarnokban magasodó ún. „Szerecseny Krisztus” szobrot ugyancsak. Ezt a tekintélyes méretű, szokatlan színezetű korpuszt a 17. századi faszobrászat egyedülálló alkotásaként tartja számon a művészettörténet; egyesek szerint spanyol munka, viszont konkrét alkotóját mindmáig nem sikerült kideríteni (ahogy a kegyképmásoló kilétét sem), de több mint valószínű, hogy tehát ez is az előző, régebbi templomból maradhatott ránk.  

Idén kerek 40 éve, hogy 1984-től ismét október 8-án emlékezik meg főünnepként a magyar katolikus egyház a magyarokat oltalmazó Boldogságos Szűz Máriáról, a Magyarok Nagyasszonyáról, „Patrona Hungariae” ünnepéről, melynek eredete szorosan kötődik Szent István király 1038. augusztus 15-i, halála előtti ország-felajánlásához. XIII. Leó pápa az 1896-os magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros, esztergomi prímásérsek – korábbi pápai bencés főgimnáziumi diák, későbbi tanár – kérésére engedélyezte hazánknak a Magyarok Nagyasszonya ünnepét.

Kerecsényi Zoltán ügyvivő, PVE