A Művészetek völgye csodaországa vasárnapig tart (videó)

Kamilla és párja, Bence igyekeznek helyrejönni az esti koncertekre. Ezt a szeánszot vasárnaptól gyakorolják. A rituálé abból áll, hogy némi folyadékkal és étellel telve a hűsben pihenik ki az előző nap fáradalmait. Táncházakat, előadásokat, koncerteket. Rövideket és hosszúakat. Gitárszólót és cipőelhagyást. Hiába, ez is a Művészetek völgye.

– Rengeteg program van – ásít Bence. – Hatan vagyunk, sátorban lakunk – teszi hozzá. Megtudom, a sátorhely 2500 forint volt per nap, per fő. A sátrazás nehézsége az, hogy ha későn jössz, akkor nem lesz sátorhelyed. Pontosabban lesz, de nem túl kényelmes. – A jó hely nem a közeli vízhez jutást jelenti, hanem hogy nem kell lejtőn aludnod – magyarázza a fiatalember, miközben kortyol egy nagyot. A fiatalok nem gondolták túl az étkezést sem, ami szerintük egyébként drága, nem az ő pénztárcájukhoz van mérve.

– A belépő és a sátorhely mellett az evés, ivás is kiadás, ezért többnyire a boltban vásárolunk be – árulja el. – Az egyliteres víz 500 forint, egy sör 700. Néha kávézunk. Tömlős sajtot tolunk kiflivel, zsemlével. Benti kaját egyszer ettünk, a csárdában 4500-at fizettem, ami rántott sajtot és édesburgonyát takart.

Kamilla még azt meséli, hogy délelőttönként itt, a patakparton, a hűsben bandáznak, hiszen ez az időszak a gyerekprogramoké, ami rengeteg embert megmozgat. A nap gyorsan elszalad, a két esti nagy koncertet viszont sosem hagyják-hagyták ki a fiatalok.

– Éjjel 1 után kerülünk ágyba, viszont mindig felkelünk 7-kor, mert odasüt a nap a sátorra – magyarázza Bence, akinek nagyon tetszik, hogy a közönség figyel egymásra a koncerteken. Volt, hogy valaki egy picit megszédült, vagy hasonló, azonnal adták a vizet, mindenki segítőkész. Igaz, az egyik helyszínen volt egy idősebb hölgy, aki mindenkit könyökkel gerincen ütött, aki közelébe került. Na, az nagyon fura volt.

Közben csörög Kamilla telefonja, barátok hívják, el is búcsúzunk. Csodaország belseje veszem ismét az irányt. Látok főtt kukoricát egy ezresért, és ugyanennyiért akciós gulyáslevest is. „Olyan helyre ne menjünk, ahol por van", csípek el hangfoszlányt. Kamilláék már messze járnak, csak Bence jamaicai atlétáját látom a távolban az úton.