Díjazták a cukorbeteg gyermekek pedagógusait (videó)

Idén harmadik alkalommal kereste a Szurikáta Alapítvány azt a száz pedagógust és gyermekintézményt, akik szeretettel fogadták és odaadóan látják el a diabéteszes gyermekeket a mindennapokban. Akik nem teherként élik meg a krónikus betegséggel élő gyermek jelenlétét, hanem mindent megtesznek azért, hogy egyenértékű, teljes jogú tagja legyen a gyermekközösségnek. Hiába ugyanis a Köznevelési törvény előírása (62. §), a diabétesszel élő gyermekeket sokszor visszautasítják, illetve diszkriminatív megkötésekkel fogadják (például csak délelőtt járhatnak, a szülőknek kell megoldani napközben az inzulinbeadást vagy az étkezésüket, az intézményen kívüli programokon nem vehetnek részt), ami teljesen jogszabályellenes.

A Varázspálca-díjra minden évben a szülők terjeszthetik fel diabéteszes gyermekük bölcsődéjét, óvodáját, iskoláját, valamint pedagógusát – kisgyermeknevelőjét, óvodapedagógusát, dadusát, pedagógiai asszisztensét, pedagógusát, zenetanárát, edzőjét, illetve azt az oktató-nevelő munkát segítő személyt, aki segít a gyermekintézményben. 

Május 11-én az SE Elméleti Orvostudományi Központjának aulája zsúfolásig telt, szinte minden jelölő család és díjra felterjesztett pedagógus fontosnak érezte, hogy eljöjjön Soprontól Békésig, Szombathelytől Sátoraljaújhelyig, Mátételkétől Gyöngyösig – kistesókkal, nagyszülőkkel, büszke családtagokkal. Az átadóünnepségen a család maga adta át a Varázspálca elismerést a díjazottaknak, megköszönve odaadó munkájukat.

A varázspálcás pedagógusok és intézmények bizonyítják, hogy igenis meg lehet oldani a rengeteg pedagógiai, adminisztratív feladat mellett a diabéteszes gyermekek ellátását. Jó szándék, empátia és nyitottság mindenképpen kell hozzá, hogy megismerjék a betegséget, és a gyermek ellátásának teendőit beépítsék a napi rutinba. A feladatra igent mondó pedagógus vállalásával nemcsak a krónikus betegséggel élő gyermeket segíti, hogy a gyerekközösség egyenértékű tagjaként fejlődhessen, tanulhasson, hanem biztonságot jelent a szülők számára is, akik a felelősséget ideiglenesen átruházva, napközben a munkájukra tudnak koncentrálni.

Jellemzően azok a pedagógusok látják el a cukorbeteg gyermeket, akik a nap legnagyobb részében a gyermekkel töltik az időt. Sokszor ők azok, akik észreveszik a gyermeken az 1-es típusú diabétesz tüneteit, akik a diagnózis megterhelő időszakában támogatják a családot, illetve kialakítják az intézményi mindennapokba való visszatérés feltételeit: felkészítik a csoportot, osztályt, tantestületet a diabéteszes gyermek fogadására. Amennyiben a gyermek saját pedagógusai kapacitáshiány vagy akár félelem miatt elutasítóak, előfordul, hogy pedagógiai asszisztenst vesznek fel a diabéteszes gyermekek mellé, vagy egy másik csoport, osztály pedagógusa, esetleg az iskolatitkár vállalja a feladatot, hogy vércukrot mér, inzulint ad be, és felügyeli, hogy a kimért szénhidrátadagját elfogyassza a gyermek.

Arról, hogy az intézményvezető, a pedagógus mit ad vállalásával a gyermekközösségnek, Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány elnöke beszélt a díjátadó ünnepségen. „Mintát mutat arra, hogyan bánjuk azokkal, hogyan segítsük jól azokat a társainkat, akik nehéz élethelyzetbe kerültek. Megadja a gyermekközösség minden egyes tagja számára azt a biztonságot, hogyha ő kerül majd egyszer hasonlóan nehéz élethelyzetbe, lesz segítség, lesz védőháló az ő számára is. Megmutatja, milyen egy kiszámítható, és ha nem is igazságos, de igazságosabbá tehető világ minden egyes gyermek számára – hozzon bármit is az élet.” A rendezvény főtámogatójaként, az Eisberg Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Gazsi Zoltán is a közösség erejéről beszélt, idézve egy 75 éven át tartó kutatást, ami kimutatta, hogy a boldogságot elsősorban a megtartó, támogató közösség jelenti az emberek életében – nem a karrier, nem az anyagi helyzet.

A Varázspálca-díj-átadó ünnepségen hangzott el először nagy közönség előtt Lackfi János Cukiságok című verse, melyet alapítványunk felkérésére pro bono írt a költő. Zsurzs Kati színésznő, érintett nagymama előadását hatalmas taps követte, hiszen a gyerekek saját történetüket hallották kihangosítva. A vers a kisgyermekek nyelvén, játékos-könnyed hangon fogalmaz meg fontos információkat az 1-es típusú diabéteszről: hogy ez az állapot bárkit érinthet, és nem függ az édességfogyasztástól; hogy a sok pisilés, a sok ivás, a fáradékonyság a diabétesz tünetei; hogy a cukorbetegség szigorú napirenddel és bizony tűszúrásokkal jár.

A Cukiságok verset a Szurikáta Alapítvány könyv formájában is megjelentette, melyet az ünnepségen ajándékba kaptak a díjazottak és a jelölő családok. A kedves szurikátaillusztrációkat ezúttal is Megyeri Annamária készítette, aki Körner Anna 100 éves az inzulin című ismeretterjesztő könyve után ismét vállalta, hogy elmerüljön a diabéteszes történetekben. A rajzok érzékenyen mutatják meg, hogy a diabéteszes gyermek is ugyanolyan, mint társai – futkározik, játszik, szereti az édességet, és mindenekfelett közösségre van szüksége.

Az alapítvány célja, hogy minél több kisgyermekes szülőhöz eljusson a Cukiságok könyv, hogy megismerjék az 1-es típusú diabétesz tüneteit, és a gyermekkori cukorbetegségről máig élő tévhiteket lebontsák. A vers a gyermekeket is érzékenyíti a krónikus betegséggel élő társaik problémáival kapcsolatban, hiszen ők lehetnek az a generáció, akiknek már természetes lesz, hogy van diabos ,tejérzékeny, cöliákiás csoporttársuk, osztálytársuk. Ehhez persze kellenek olyan varázspálcás pedagógusok, akik vállalásukkal aktívan tesznek egy elfogadó, biztonságos közeg megteremtéséért.